Mai napon ünnepli 37. születésnapját az Inter 103 éves történelmének egyik legszerényebb csatára. Botrányok, edzőkkel történő összeveszések, italozások nem igen voltak jellemzők Julio Ricardo Cruzra. Szép számban termelte a gólokat a hórihorgas (190 cm magas) támadó kék-fekete szerelésben. Blogoldalunkon korábban nem is igazán emlékeztünk meg róla, most pótoljuk mulasztásunkat, így néhány gondolat erejéig foglalkozzunk a világ valaha élt legjobban futballozó pályamunkásával.
Az argentin városi legendák szerint annak idején Cruz barátunk kertészként tevékenykedett a Banfield csapatánál, ahol hiányzott egy játékos a kétkapus gyakorláshoz, így Oscar Lopez mester megkérte a fűvágó fiút, hogy pattanjon le a kis traktoráról és szálljon már be játszani. Ez annyira jól sikerül neki, hogy mindjárt szóltak is neki, hogy hozzon egy igazolványképet, így le is igazolta a Banfield, ahol együtt játszhatott Javier Zanettivel. Ekkor ragadt rá az „El Jardinero„, azaz kertész becenév. 1996-ban már a River Plate szerelésében futott ki a gyepre (ekkor már persze nem neki kellet nyírnia), s a szezont egy argentin bajnoki címmel és 17 lőtt góllal zárta. Francescoli és Salas társaságában mindenesetre nem lehetett rossz futballoznia.
A gólérzékeny támadó természetesen felkeltette az európai csapatok érdeklődését, s a végén a holland Feyenoordnál kötött ki, akik előszeretettel igazoltak le csiszolatlan gyémántokat (pl.: Kiprich József). Cruzzal nem csinált rossz boltot a kikötővárosi csapat, mivel 3 év alatt 86 mérkőzésen, 44-szer volt eredményes. Szívünket legjobban bizsergető meccse 1997 novemberében volt, mikor is az ő duplájával győzték le a Juventust egy BL-csoportmérkőzésen. Számomra egy picit meglepő, hogy ilyen mutatókkal rendelkező játékos az olasz Bolognában kötött ki. Signorival riogatták az ellenfél kapusait, majd a sorsa ismét találkozott Javier Zanettiével. 2003-ban igazoltuk le 9.5 millió euróért, a Chelseahez távozó, Crespo helyére. Nem kellett sok, hogy megszeressék a szurkolók, hisz ismét duplázott a Juventus ellen.
Télen megérkezett Adriano, így a kispadra szorult, de első szezonjában így is 11-szer örvendeztette meg a kék-fekete vércsoporttal rendelkező egyedeket. 2004-2005-ös szezonban sérülések akadályozták, Mancini is inkább csak cserecsatárként számított rá. A következő idényben azonban már nem volt vita, hogy ki az „igazi” centerünk. 21 lőtt (persze volt fejes is) góllal zárta az évadot. 2006-os világbajnokságra ki is vitte Pekerman, de Crespo, Tevez, Messi és Saviola mögött inkább csak epizódszerepek jutottak neki (hasonló volt a helyzet Militóval is a 2010-es vb-n). A 2006-2007-es szezonra megérkezett éktársnak Zlatan Ibrahimovic, így egy picit szerényebb mutatókkal zárt a kertészünk, mindössze 12 gólig jutott. Hiányoztak statisztikájából Juvénak lőtt gólok, de a zebrák ekkor a másodosztályban vitézkedtek. Egy gyengébbnek mondható szezont ismét követett egy eredményesebb, hisz a 2007-2008-as Mancini vezette társaságban ismét 19 gól szerepelt a neve mellett, melyből 4-szer a juventinókat szomorította. Mourinho érkeztével kikerült a kezdőből, így várható volt, hogy gazdát cserél a kilences mez… 2009-2010-es szezont már Róma világoskék felében kezdte, de igazából nem tudott maradandót alkotni a Laziónál. 36 évesen, 2010-ben akasztotta szögre a góllövő cipőit.
Mi köszönjük szépen a 75 lőtt gólt és az alázatos játékot!
Isten Éltessen Julio Ricardo Cruz!
FORZA INTER PER SEMPRE!