„Sneijder nagyszerű játékos. Meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok, sok minden történhet még az átigazolási időszak végéig, amelyben a klub legfőbb célja, hogy erősebb legyen a csapat, mintsem gyengébb.„ Részlet Gasperini július 5-ei sajtótájékoztatójából. Továbbra is téma, hogy mi lesz Sneijderrel és továbbra is úgy gondoljuk, hogy már az önmagában vicc, hogy bármilyen szintű kétely is felvetődhet vele kapcsolatban. Ha nem lenne teljesen egyértelmű, nézzük meg részletesebben miért is.
Mindenki tudja, hogy Gasperini nem híve a klasszikus irányítós, árnyékékes felállásoknak, rendszereknek. Széleket szereti előtérbe helyezni, két kedvenc felállása, a 3-4-3 és a 4-3-3 is ezt támasztja alá. Az első és talán legnagyobb tévedés, hogy Sneijder teljesen egy posztos játékos. Mind az Ajaxban mind a válogatottban kezdetekben más helyen játszott, mint manapság. Kétségtelen, hogy azon a poszton, ahol kiemelkedőt nyújtott a tavalyi szezonban, a támadók mögött volt a pálya közepén.
Most egy banális fordulattal elővehetnénk Eto’o példáját, akiről az első interes szezonjáig azt hittük, hogy egy statikus befejező ember. Közben egy kisiparos vízhordó és labdazsonglőr gyalogkakukk is egyben, előbbi a BL-győztes szezonban volt jellemző, utóbbi az ideiben. Talán már ott rossz úton járunk, hogy Sneijdert nem tudjuk elképzelni máshol, mint irányítóban.
A 2008-as Európa-bajnokságon, Sneijder a 4-2-3-1 felállásban baloldalt játszik Van der Vaart mellett. Sneijder gólokat lőtt, veszélyesen játszott, és visszajárt rendesen védekezni, ha ez nem is tipikus vonalszélső poszt, már akkor is beljebb vagyunk. Gasperini 3-4-3-jában a támadók a középpályásokhoz képest, beljebb vannak, nagyjából máris megkaptuk Sneijder a képen látható posztján, azon a rendszeren belül. A 4-3-3-ban már nehezebb elhelyezni, de ezen az elven elindulva és elméletben egy kis rugalmasságot biztosítva annak a rendszernek, Sneijder helyét hasonlóképpen megtalálhatjuk.
Sneijder hasonszőrű szerepeltetésére már az Interben is volt példa, nem is olyan rég, egészen pontosan a Bayern elleni mindkét összecsapáson hasonló poszton játszott. Leonardo alatt nehéz rendszerről beszélni, hiszen 3 kimondott labdaszerzővel is képtelen volt a csapat masszív lenni.
A középpálya teljesen megszűnt szűrő szerepében létezni, ennek folyományaként pedig a védelemben ütötte fel a fejét, szinte sosem látott káosz. Lásd Schalke elleni 2-5, ahol Cambiasso és Motta egyetlen egy szabálytalanságot sem követett el egész meccs alatt. Az első meccsen 4-3-2-1-es karácsonyfában játszott a csapat, Sztankovics és Sneijder voltak Eto’o mögött, addig az Allianzban már ugyanennek, illetve a 4-2-3-1 egy érdekes keveréke volt a felállás, Sneijder szintén inkább a szél irányába tolódott, mintsem kimondottan középről irányított volna. Ez a visszavágón hatványozódott. Mivel a csapat kiesésre állt, Leonardo visszavett a 4 (négy) védekező típusú középpályásból és betette Pandevet a kezdőbe. Abból a szempontból érthető a 4 labdaszerző, hogy Leo tisztában volt vele, hogy a csapat defenzív képességei másodosztálybeli csapatokéra hajazott, ezért pakolta tele a kezdőt ilyen és ennyi emberrel. Ha már nem tudom, hogyan kell védekezni, legalább legyünk sokan arrafelé felfogás alapján. Hatalmas kockázatot nem vállalt, mert így is maradt 3 defenzív középpályás a pályán. Érdekesség, hogy Mourinho brutálisan defenzívnek titulált csapatában ez a szám mindössze kettőre rúgott. Amíg Leo 4 meccs alatt 10 gólt kapott, addig Mourinho csak a kiesési szakaszt nézve, összesen 3-at, 7 meccsből, amiből 4 a PL-gólrekordot döntő Chelsea és a Barcelona ellen volt, összesen 9-et, zárójel bezárva.
A Bayern elleni visszavágón Pandev került képbe, de a jellegzetes 4-2-3-1-hez nem volt meg a megfelelő létszám, ezért Sztankovics lépett fel rendszeresen Eto’o mögé, közvetlenül. De összességében mégis csak a középpályán játszott. Több képen is látszik, hogy Sneijder ismét szélen játszik inkább, mint sem középen. Nyilván nem lehet tökéletes párhuzamot vonni a felállások között, de lényeg, hogy Sneijder produkcióján drasztikus változást sosem eredményezett pozíciójának zsenírozása.
Ezen a mérkőzésen a 4-3-2-1, 4-3-3 és a 4-2-3-1 közötti átjárás volt rendkívül olajozott, lényegében Leonardo egyetlen erénye a gördülékeny sokszor látványos és többnyire hatékony támadójáték volt. Ezen a meccsen kijött, bár kellett hozzá egy szintén kaotikus védelmű Bayern München is. Mondjuk ennek szinte mindig a középpálya és a védelem itta meg a nem is kicsit keserű levét, de Sneijdert illetően ez most nem releváns. Több szempontból is ostobaság lenne megválni tőle. A teljesen evidens tények mellett, miszerint is az egyetlen jó korban lévő világklasszisa a csapatnak, egészen odáig, hogy teljesen alaptalan a feltételezés, hogy nem illeszkedik Gasperini elképzeléseibe és hogy ne tudna alkalmazkodni és belesimulni ebbe a felállásba. Ami gyakorlatilag kijelenthető, hogy teljességgel kizárt.