Van már edzőnk, néhány játékosunk gőzerővel készül a Copa Amerikára, de egy picit még nézzünk vissza a magunk mögött hagyott szezonra. Nekem ezek voltak a legörömtelibb és legszomorúbb momentumok csapatunk 2010/2011-es szereplését illetően.
Kezdjük a rosszakkal:
- április havának második napja. Leonardo irányításával feljövünk két pontra a kuzinok mögé.Milan-Interderbi, abszolút telt ház. 1-0-ra vezetnek a piros-feketék. Első félidő utolsó percében, Chuchu továbbcsúsztat egy beadást, érkezik Samuel Eto’o. Öt méter, szemben a kapuval, gólt kiáltunk, örülünk, ugrálunk. Mellé. Minden kék-fekete vércsoporttal megáldott ember fogja a fejét. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy a szemetesben landolt a scudettónk.
Még el sem sirattuk a bajnoki álmainkat, mikor is egy újabb sokkhatás ér minket. 2011. április 5-ikén Inter-Schalke 04 BL negyeddöntő. Sztankovics meglövi az első percben élete gólját, „biztonság kedvéért” bekapunk két gólt. Milito egyenlít, majd a második félidő elején öt percen belül kihagyunk két ezerszázalékos helyzetet. Jön egy Schalke találat ismét. Összezavarodunk teljesen. A pontot az interes i betűre Andrea Ranocchia teszi fel, aki egy beadást követően mattolja Julio Cesart. Pedig, hogy örültünk a Schalkének a sorsolást követően, bíztunk a címvédésben. Elmaradt.
Jöjjenek az örömteli pillanatok:
- december 23-ika.
JóképűMoratti elnökünk, minden interista karácsonyfája alá vitt egy kis ajándékot azzal, hogy szeződést bontott Rafa Benitezzel. Eleget szidtuk már ezen a fórumon Rafát, így én egy dallal szeretném megköszönni „áldásos” tevékenységét. Abban a pillanatban tudtuk, hogy nála csak jobb jöhet.
- április 19-ike.Roma-Inter olasz kupa elődöntő.
A bajnokság elvesztése és a BL-ből történő dicstelen kiesésünket követően látogattunk az olasz fővárosba. Egy esélyünk maradt, hogy méltán zárjuk le a szezont. Meg kell nyernünk a kupát. Mikor Deki lába elsült, tudtam, hogy meglesz.
FORZA INTER PER SEMPRE!