Szinte még el sem kezdődött a nyári átigazolási szezon, a Sánchez transzfer már most zátonyra futott. Plusz a pláne az egészben, hogy a kokettálás már minimum fél éve megy az ifjú titán ügyével kapcsolatban. Evidencia, hogy az udinei vezetők túlzásba estek, de meg is magyarázzuk, hogy miért. Álljon már meg a menet! A bab, az nem hús. Továbbra sem.
Sánchezre a tömegek fókuszát minden bizonnyal a tavalyi nyári világbajnokság irányította rá, hiszen itt demonstrálhatta először igazi nagy közönség előtt az erősségeit. Tény, hogy egy ideje az olasz Serie A-ban játszik, de hát a nagy tornákat néző koca-foci szerető népek nem valószínű, hogy privát szabadidejüket nézhetetlen, arab streamen futó Udine-meccsek követésével töltenék el. Aki látta már játszani Sánchezt a vb előtt, azt nem érte semmi meglepetés. Rendre simán megveri az emberét, esetleg még egyet mellé, simán veszélyes helyzetbe verekedi magát, majd hátba rúgja a feketén vuvuzelát áruló fekete kis srácot a kapu mögötti 34. sorban. Aki viszont nem ismerte, egyből szemet szúrt neki a kis agilis, erőszakos, ügyes chilei gyerek. Ezzel és a chilei válogatott relatíve jó szereplésével,meg is alapozta magának a külön figyelmet az idei klub szezonra.
Alexis nem is volt rest, dobbantott is egy nagyot, az Udine kiverekedte magának a BL-indulást, amiben Sáncheznek elévülhetetlen érdemei voltak: 31 mérkőzésen 12 gól 10 gólpassz a mérlege. Meg volt a promóció, csodásan sikerült a premier, a kicsit naiv tulajdonosok az egekben, ezzel egy időben a realitás-érzékük is a talajszint felett lebeg valahol. Sánchezért annak rendje és módja szerint be is jelentkeztek a nagycsapatok különböző ajánlatokkal. Valaki szerényebb, de méltányos ajánlatot tett és szokás szerint volt olyan is, akinek pénz, ember, isten nem számított, kicsengette a horribilis összeget. Volna. Ugyanis az udinei vezetők visszadobták azt az ajánlatot is.
Ezzel nem lenne probléma, hogy ha kijelentenék, hogy Sánchez nem eladó és kész. Viszont a mellékelt ábra nem ezt mutatja, ugyanis már féléve húzódik, már most az ügy. Két lehetőség állhat fenn. A vezetőség kapzsi módon minél több lóvét, most már irreálisan sokat szeretne leakasztani a kis csávóért, ami nem igazán jó koncepció, hiszen rendre az ilyen manőverekben esnek pofára a kis klubok és még a legrosszabb ajánlatnál is kevesebbért repül ki a kis madárka a fészkükből. Másik variáció, hogy ők szeretnék, hogy maradjon, a játékos viszont menni akar. Egy biztos: Sánchez nem ér 35 millió eurót, fontot.
Már csak, Sánchez lehetséges alternatíváit keresve is meggyőződhetünk erről. Ligán belül maradva ott van Rodrigo Palacio, aki egy gyenge szezont futó, sokáig csatár gondokkal küszködő Genoában 27 bajnokin 9 gól, 10 gólpassz mérleggel zárt, ami majdnem olyan jó mint a kis chileié. Igaz, 6 évvel idősebb, de felhahotázna az ember, ha Preziosi kijelentené, hogy 25-30 milla az argentin. Vagy példának okáért, a bravúros debütszezont magáénak tudó Hernanes, aki 36 meccsen 11( 2 kupa) gól, 6 gólpassz, szinte vitte hátán a Laziót akik az utolsó fordulóig versenyben voltak a BL-indulásért. Munkabírásáról és univerzalitásáról nem is beszélve, ami össze sem hasonlítható Sánchezével. Hernanes ára is, már csak Lotito miatt is, szintén horribilis lenne, de 35-től még az ő esetében is nagyon messze vagyunk.
Ott van Milos Kraszics, aki felemás idényt tudott le, a szezon egyik felében támadó taktikai és csatárok nélkül kiálló Juventusban, de az ő mutatói sem sokkal rosszabbak, 33 meccsen 7 gól ( 1 1 kupa, EL) 8 gólpassz. Nyugodtan idevehetjük, hogy Sánchez 12 szerzett góljából 4-et egy meccsen lőtt, a Palermo elleni dózer alkalmával, ami szintén tovább árnyalja az egész évi mérleget, uram bocsá’, rontja. Kraszics 15 millájába fájt Blanc-éknak, a számok tükrében, első bálozó lévén sem teljesített rosszul, az ára mégsem ment feljebb, esetleg egy City adna érte 20 körül, ha már nem lennének tele így is szélsőkkel.
Vagy a másik exjuvés, Diego gyengének számító idei szezonjában, edző váltásoktól vert, kiesés ellen küzdő csapatban 6 gól 9 gólpasszal zárt, 10 millió euróról szól a fáma vele kapcsolatban. Érdekesség szinten Sneijder idei mérlege 4 gól és 6 gólpassz, 25 bajnokin lépett pályára. Egyébiránt a kiskirályokra jellemző a megalománia, például Zamparini a Palermo forrófejű makrancos elnöke, Pastorét 50 millió tagsálja, holott a lányos argentin 35 meccsen 11 gól 5 gólpassz mérleggel, egyáltalán nem áll rosszul, de hol van ő mondjuk Hulk 23 gól, 16 gólpasszától vagy Özil 6 1 gól 19 (!) gólpasszától vagy akár Nanitól 9 gól, 19 gólpassz. Egyikőjük sem ér 50-et, de még 30-at sem.
Természetesen Sánchez velük szemben már nem állja meg az összehasonlítást. Maradjunk Sánchez generációjánál, például Juan Mata, aki nagyjából egy matéria Sánchezzel, de ő már lassan 3 éve kezdő Valenciában, egyértelműen húzóemberré vált és jóval sokoldalúbb és mindemellett hasonlóan termékeny. Idén 33 meccsen 8 gól 13 assziszt, igen csak mutatós. Reális ára 20-25 millió – de utóbbi már nagyon a plafon – körül mozog.
Alexis Sánchez kétségtelenül nagy tehetség, remek szezont futott, óriási potenciál van benne, de a jelenlegi hírek, amik szárnyra kapnak vele kapcsolatban, irreálisak. Bízunk a vezetőségünkben, hogy számunkra méltánytalan üzletbe nem mennek bele és idejében kilépnek az üzletből, ha az teljesen ellehetetlenül. Ugyanis a fenti ábra is mutatja, hogy kis szerencsével, könnyűszerrel lehetne hozzá hasonló szintű erősítést találni, lényegesen kisebb áldozatok árán.