Inter szurkolói életünk egyik legkínosabb mérkőzésére készülünk. Hazai pályán, címvédőként, sikerült összehoznunk egy 2-5-öt, a Bundesliga középmezőnyéhez tartozó csapattal szemben. Felesleges áltatnunk magunkat, hisz egy cél kell, hogy lebegjen szemünk előtt. Harcoljunk a becsületünkért! Persze, ha továbbjutunk, akkor sem fogunk megsértődni, de esélyünk annyi, mint Fekete Pákónak az államvizsgán.
Érdekes, hogy az esetleges idegenbeli 1-5-ért (BL) nem is kell olyan nagyon sokat visszamennünk az időben, hisz 2004 októberében Valenciában, sikerült összehoznunk ezt az eredményt. Más kérdés, hogy az még a csoportkörben volt, de ómennek mindenestre nem rossz.
Leonardo mesterünk a támadó foci elkötelezett híve, így most kedvére gyakorolhatja a támadásvezetési variációkat. Személy szerint eléggé sablonosnak ítélem meg az előre játékunkat. „Passzoljuk fel Eto’o-nak, azt majd csak lesz valami”… kb. ennyi. Samunk jó játékos, de lassan már Messinél is önzőbb. Gólpasszt általában csak akkor ad, ha előtte már lőtt is egyet. (lásd müncheni visszavágó) Másik Samuelünk (Walter) végre-valahára felépült ezer éve tartó sérüléséből, bár gondolom kezdeni még nem fog, de jó hír, hogy ott van az utazó keretben. Íme, a teljes lista:
Kapusok: Cesar, Castellazzi, Orlandon. Hátvédek: Cordoba,Zanetti, Lucio, Maicon, Ranocchia, Materazzi, Samuel, Nagatomo. Középpálya: Sztankovics, T. Motta, Sneijder, Hardzsa, Mariga, Cambiasso, Obi, Coutinho. Csatárok: Eto’o, Milito, Pandev
Leonardo sokat nem variálhat. Támadásra felkészülni! Valami ilyesmi kezdőre számítok:
Cesar- Maicon, Lucio, Ranocchia, Zanetti, – Sztankovics, Sneijder, Cambiasso, – Pandev, Milito, Eto’o