Új rovat indul mától, melyet többé-kevésbé a Bianconeri blog legcsinosabb szerzője, Dino Vercotti által jegyzett Múltidéző inspirált. A rendszertelen időközönként jelentkező összeállításban saját archívumomba túrok bele felhajtott ingujjal könyékig, hogy a szülői ház egyik használaton kívüli szekrényében leledző többszáz darab régi újságcikkből mazsolázgatva nosztalgiázni hívjam velem egykorú idősebb olvasóinkat, illetve a webkettes generáció számára közelebb hozzam a csak hallomásból ismert mérkőzéseket, játékosokat.
A címadás nem véletlen, szó szerint tessék érteni. Legutóbbi hazalátogatásom alkalmával a három doboznyi, kb. 25 kg-ot nyomó Nemzeti Sportot, Focivilágot, Sztár Sportot, Megasportot, Bravo Sportot, La Gazzetta dello Sportot tartalmazó (nagyrészt kizárólag Interről szóló) gyűjteményemet átnézve válogattam a 10-15 éve nem látott sárgás, összegyűrődött, ramaty, netán épp tökéletes állapotban lévő kivágott, vagy teljes egészében az utókornak megmaradt cikkek között. Mai buksival nézve áldom az eszem és a tinikori lelkesedésem (zsebpénzem), hogy ennyi mindent eltettem. Felbecsülhetetlen értékű emlékek ezek.
A rovat lényege, hogy időről-időre előkapok az előre leválogatott papírok közül egyet, szó szerinti idézéssel és forrásmegjelöléssel begépelem, hozzá – amennyiben sikerül – korhű képeket biggyesztek és persze a XXI. század legjobb találmányát (YouTube) is segítségül hívom. Mindez kiegészül a témával kapcsolatos saját emlékeimmel, akkori fórumhozzászólásaimmal. Az első részben – ha már közeleg a BL-kedd – a szinte napra pontosan 12 esztendővel ezelőtt játszott Manchester United elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő visszavágójáról olvashattok.
– A futballban nincsenek csodák – jelentette ki Mircea Lucescu, az Internazionale román vezetőedzője a Manchester United elleni visszavágó előtt és igaza lett. Valóban csoda lett volna, ha a teljesen formán kívül lévő Ronaldoval, a felismerhetetlen Roby Baggioval és a 32. percben legjobb középpályása, a megsérült Diego Simeone nélkül játszó Inter legyőzi és kipottyantja a BL-ből napjaink legjobb klubját. A kék-feketék persze megpróbálták a lehetetlent (80 000 szurkoló előtt ez egyébként is kötelességük volt), ám Ventola gólja után sem volt bennük olyan átütő erő, amely alapján esélyük lett volna a hosszabbítást jelentő második gól elérésére.
– Kiegyensúlyozott mérkőzést játszottunk az angolokkal, és a meccs végén többször is közel jártunk a második találathoz – kezdte szomorú értékelését Mircea Lucescu. – A továbbjutásunk Manchesterben úszott el, ott kellett volna szerezni egy gólt és akkor egészen másként alakult volna a visszavágó. El kell ismerni, hogy a United szervezettebb csapat, mint az én alakulatom, ugyanakkor a két mérkőzésen mi több helyzetet dolgoztunk ki. Lucescu szerint a francia játékvezető két ízben is „elfelejtett” tizenegyest ítélni a kék-feketék javára, ám azt ő is belátta, hogy a csapata nem játszott jól. Az Inter egyébként legutóbbi kilenc mérkőzésén nem tudott nyerni, az Empoli elleni február 7-ei bajnoki óta nem hagyta el győztesen a pályát.
– A Manchester megérdemelte a továbbjutást, még akkor is, ha engem egyszer valóban szabálytalanul szereltek az angol tizenhatoson belül – szólt Ronaldo rövid értékelése a találkozóról.
Internazionale-Manchester United 1-1 (0-0)
Milánó, 79 528 néző. Vezette: Veissiere (FRA).
Inter: Pagliuca – Colonnese, Bergomi (Moriero, 69.), West, Silvestre – Zanetti, Cauet, Simeone (Zé Élias, 32.) – R. Baggio – Ronaldo (Ventola, 60.), Zamorano.
Man. United: Schmeichel – G. Neville, Berg, Stam, Irwin – Beckham, Keane, Johnsen (Scholes, 77.), Giggs (P. Neville, 81.) – Yorke, Cole.
Gólszerző: Ventola (63.) ill. Scholes (88.)
Továbbjutott: Manchester United 3-1-gyel.
(Forrás: Nemzeti Sport, 1999. március 19.)
A háttérben örülő szőke fiú ezidőtájt már két éve randizott a fűszeres lánnyal
Emlékek:
Isten áldja az Eurosportot. 2007 júniusában teljes egészében leadták a meccset, pont elkaptam, másnap így írtam róla:
– Furcsa volt látni a kb. 75 kilós sovány Ronaldot, a szintén könnyebb és mozgékonyabb Zanettit, a domoraudos mozdulatokat produkáló Westet és a jövőbeli klubja ellen szereplő Silvestre-t (aki szépen fel is rúgta páros lábbal Johnsent egy sárgáért). Pupi levágott néhány rá jellemző szólót, rúgott egy kapufát, Moriero beállása után jobbhátvédet játszott. Zé Eliasnak 1-0 után ziccerlabdája volt a másodikhoz…Belőle is mi lett?! Vagy inkább mi nem. Tavaly Cipruson(!) futballozott, pedig még csak 31 éves…Lucescu bácsi cseréjét nem értettem. Lehozta az utolsó nemzetközi kupa meccsén focizó Bergomit (nem tűnt sérültnek) és meghagyta középen a betonfalnak jóindulattal sem nevezhető Colonnese-West duót az ereje teljében lévő Cole-Yorke páros ellen. Utólag visszagondolva szomorú, hogy ez a mai szemmel nézve is erős keret ilyen hitványul teljesített abban az idényben.
A felhasználó kérésére a beágyazás le van tiltva (WTF?!), ezért ide kattintva lehet megnézni videot a párharc góljairól (0.46-1.50).