Ennél kiszámíthatatlanabb párosítás talán nincs is jelenleg a BL-ben. Sok minden szól a németek mellett, az idegenben szerzett előnyük, a mindent vagy semmit attitűdjük a BL-ben, az, hogy németek és, hogy ez az Inter – főleg Leonardo miatt – kategóriákat gyengült a tavalyihoz képest a Bayern meg nagyjából ugyanolyan erős csapat. Ugye a statisztikák is melletük szólnak, legutoljára 1996-ban jutott tovább hazai pályán elvesztett meccs után csapat – az is a van Gaal-féle Ajax volt muhaha – , de ha Leonardo azt csinálja amit már az első meccsen is kellett volna előfordulhat a történelem átírása is.
– Még mindig a töretlen optimisták szűk táborába tartozom. Hiszem, hogy tovább lehet menni a Bayern München ellen. Tudom, hogy a német csapatok az utolsó leheletükig küzdenek, meg náluk van a helyzeti előny, meg hazai pálya, meg hatot rúgtak a Hamburgnak, de hát mi kérem Interesek vagyunk! Remélem, hogy görcsössé teszik őket az a tény, ha ma nem mennek tovább, akkor nagyon úgy néz ki, hogy zero tituli lesz nekik erre a szezonra. Egyszerűen ezt a Robben gyereket kellene valahogy kikapcsolnia Leonardónak. Akár még azt is el tudnám képzelni, hogy Chivu és Nagatomo bal oldali kettőssel lezárnánk a területet előle. A sabloncselét ( jobb oldalról állandóan befelé húzza a labdát ) ne kajáljuk meg állandóan. Kihúzva az ellenfél méregfogát, igenis van esélyünk a győzelemre. Nincs mese, támadnunk kell, most nincs helye az óvatoskodásnak, taktikázásnak. Nekik kell menni a Bayernek, s nagyon bízom abban, hogy nem egy nézhetetlen 0-0 lesz, hanem egy gyönyörű 2-1 nekünk. A továbbjutás olyan lendületet adhat a csapatnak, melyből profitálhatnánk a bajnokságban is. Egy német csapat már úgyis van a nyolc között, s nem is kell oda több. Mi meg drukkolhatunk, hogy a Schalkét kapjuk a négy közé jutásért. FORZA INTER PER SEMPRE!(Bobogoal)
Bayern-Inter… Az érzéseim hasonlóak az odavágóhoz, bár most már módosult annyiban, hogy kicsivel éhesebb lettem. Kíváncsi vagyok, hogy ha Leonardo felküldi a srácokat abban a felfogásban, ami az ő arc poeticájának megfelel, vajon milyen eredményt is érhetünk el. Az első meccsen láthattuk, hogy a taktikázás nem teljesen az ő asztala, ettől függetlenül szerencsésebb esetben mi is elhagyhattuk volna győztesen a pályát. Nem tettük, sőt, kikaptunk, ami annyit tesz, hogy most mindenképp neki kell menni a bajoroknak. Ebből talán kisülhet olyan, ami már jó ideje nem fordult elő a Bajnokok Ligájában: vesztes hazai első meccs után idegenben továbbmenni egy csapatnak. Én remélem és hiszem, hogy mi véghez vihetjük ezt…(Rolkó88)
– Ugye a bajoroknál omladoznak a falak, van Gaal Lajost kvázi kirúgták, (motivációs szempontból remek húzás, Te, hogy járnál dolgozni, ha tudod, hogy májusban kirúgnak?) és alapvetően sem egy félelmetes csapat ez a Bayern München, viszont jól jellemez bennünket, hogy hazai pályán sikerült előttük letérdelni. Ha Leonardo bemeri vállalni – nincs más választása – azt amiben jó (támadni ész nélkül) akkor sikerülhet a továbbjutás. A kezdőcsapat zavarosabb mint a magyar politika, úgyhogy perpillanat azt sem tudni ki fog pályára lépni. Azért lenne jó továbbjutni, mert az Olasz csapatok közül megint egyedülálló (nem érted, bejutni a BL 8-ba!) dolgot vinne véghez a csapat. Cserébe viszont a Nou Camp-ban elszenvedett bosszú-szerű, kis híján két számjegyű felkoncolás után újra elsüthetném, hogy „énmegmondtam„. Viszont előbb mondom meg előre Kasparov összes lépését egy sakk-játszma előtt mint azt, hogy mi lesz ma este. (kiesünk). (horas)
– Az odavágó előtti jóslatom a két héttel ezelőtti eredmény ismeretében beigazolódni látszik. A Bayern kiesett a nemzeti kupából, a bajnokságot szinte biztosan nem nyeri meg, tehát van Gaalnak egy esélye maradt az értékelhető búcsúra. Legendásan rossz tippelő lévén (az Oktogonon található lottózó dolgozói széles vigyorral köszöntenek, amint néha szombat délelőttönként betérek hozzájuk) számszerű eredményt nem mondanék. Különben is, ez a szezon nem érdekel. A tavaly májusi álomhónap a következő évtizedre feltöltött, sőt, kárpótolt a kilencvenes évek szívásaiért. Hogy egy klasszikust idézzek: az elmúlt idény olyan volt, mintha egy évig Jessica Albával járnék, de utána 5 évig senkivel, akkor is megérte. (csabinter)
Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de én az első meccs után olyan mélyreástam a továbbjutásunkkal kapcsolatos reményeimet, hogy kis túlzással ki is ment a fejemből, hogy még visszavágó is lesz. Így most ajándéknak tűnik, hogy ma még lesz egy meccs, ahol az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy sokkal derűsebbre fordítsa az idei kilátásainkat, miközben a dolgok rosszabbra fordulásától – lévén, a BL exitet már úgyis előemésztettem magamnak – nem kell félni. (Azért remélhetőleg nem járunk úgy, mint szombaton a Hamburg.) Valószínűleg túlzás a 0-1 után ennyire leírni az esélyeket, de szerintem a „nincs vesztenivalónk” hozzáállás ma sokat segíthet a csapaton. Ha szorongva kapaszkodunk a csak-egy-gólos hátrányba, abban bízva, hogy Eto’o-nak egyszer majd csak sikerül átverekednie magát egyedül az összes müncheni védőn, akkor valószínűleg rúgott gól nélkül búcsúztat el a Bayern. Ha viszont tudatosítjuk magunkban, hogy tökmindegy, hogy egy vagy négy gólos különbséggel esünk ki, és ennek jegyében megpróbáljuk a meccs elejétől kezdve a kapuhoz szögezni a fricceket, akkor akár szerencsénk is lehet. A vakmerő támadójáték úgyis az egyetlen dolog, amit Leo Intere jobban tud Mourinhóénál, a Bayern leggyengébb pontja pedig alighanem a védelme. Ráadásul egy kapott gól még nem is lenne tragédia, hiszen a továbbjutáshoz valószínűleg úgyis legalább kettőt kell rúgnunk, az viszont ugye még egy kapott mellett is elég lenne. Bízom benne, hogy a hetek óta teljesen súlytalan Deki helyett Hardzsa kezd, Cordoba és Materazzi pedig az Arroganz Arena közelébe sem mehetnek. A csapat többi része nagyjából adott, túl sok variációs lehetőség nincsen. Ha Sneijder és Eto’o jó napot fognak ki és Pandev helyzetkihasználása eléri a magyar NBIII szintjét, akkor akár sima továbbjutás is lehet a vége. (Ren Hoek)