BL forduló árnyékában pótoltuk a klubvilágbajnokság miatt elmaradt mérkőzésünket a firenzeiek ellen. Nagatomo először volt kezdő, Sztankovics visszatért, Pazzini büntetett. A szerencsés gólok mérkőzésén begyűjtöttük a három pontot. Küldetés teljesítve.
Leonardo kezében nem sok lehetőség volt, így a megszokott 4-3-1-2-es sablon felállással álltunk fel a Fiorentináva szemben. Konkrétan: J. Cesar, – Maicon, Ranocchia, Cordoba, Nagatomo, – Zanetti, Sztankovics, Cambiasso, – Sneijder, – Eto’o, Pazzini. Mesterünk, megfogadva tanácsomat, a japán kamikazét kezdette, ahogy a sérülésből felépülő Sztankót is. Védelmünk a Mutu-Santana-Gilardino trióval nézett farkasszemet.
Szebben nem is kezdődhetett volna számunkra a mérkőzés. Saját tizenhatosunkon labdaszerzés, majd egy villámgyors Maicon-Sztankovics-Eto’o kontra viharzott végig a pályán. A kameruni csatárunk centerezését Camporese ellentmondást nem tűrően továbbította a saját kapujának bal alsó sarkába. (köszönjük szépen) 1-0 ide! Sajnos a korai gól túlságosan megnyugtatta csapatunkat, melynek meg is lett az eredménye. Átvették a lilák a játék irányítását, s szépen tüzeltek is, de egy darabig Cesar pajtás szépen hatástalanította a lövéseket. (különösen a „kokós” Mutu volt aktív) A 33. percben sajnos góllá érett a firenzei előny. Pasqual tekert be balról egy labdát, s Cordoba és Julio is annyira figyeltek Gilardinóra, hogy közben a labda szépen bepatogott a hosszú alsó sarokba. Igazolódott a futball egyik régi közhelye: A lecsúszott beadások a legveszélyesebbek. A félidő végén egy szép Maicon-Pazzini összjáték után, a brazil bekkünk kis híján betalált. Maradt még egy Julio parádé. (Ljajics közeli lövését kiöklözte) A csereként beállt Ljajics neve remélem bekerült Branca noteszébe is. Ha kapunk az első 45 percben egy hármast, egy szót sem szólhatunk, de ugye jó csapatnak szerencséje is van.
Szünetben ihattak egy kávét a srácok, mert egy kicsit harapósabb Inter jött ki a második félidőre. Nyitottunk is egy Sztankó lökettel. Néhány perc múlva Gilardino került ziccerbe, de Ranoccchia ismét bizonyította, hogy nem volt butaság megvenni. 61. percben aztán le is zártuk a meccset. Eto’o a jobb oldalon becsapta Camporését (nem aludhatott jól a srác a meccs után), majd a centerezését Pazzini, egy igazi befejező csatárhoz méltóan, be is verte. 2-1 nekünk. Szimpi volt, hogy nem ünnepeltette halálra magát. Feljegyezhettünk még egy nagyszerű Sztankovics bombát. (éppen csak elkerülte a kaput). Egy kicsit furcsa volt számomra, hogy a firenzeiek nem igazán erőltették magukat az egyenlítésért, mi meg ugye 3 pontért mentünk, tehát részünkről rendben is volt a dolog. Volt néhány csere mind a két oldalon, de a 72. perctől már nyugodtan le lehetett volna fújni a meccset. A violáknál Babacar is inkább a nevével keltett feltűnést, mint játékával. Megváltás volt a hármas sípszó a játékosoknak, edzőknek és a nézőknek is.(még a tv előtt ülőknek is) Mourinho idejében láttam hasonlót a csapatnál, hogy vezetés esetén gyakorlatilag 70 perc után már egy biztonsági védekezést produkálva, semmi erőfeszítést nem tesz a gólszerzésért. Ez most a Fiorentina ellen elég volt! Vegyük, hogy a célfutball diadala volt a tegnapi meccs.
Íme a lényeges momentumok mozgó kép formájában:
Osztályzatok:
Cesar 7(Nem varrom a nyakába a kapott gólt, mivel az ilyen élesen belőtt labdákat nem egyszerű lereagálni. Ezt a formáját kell hozni a bajorok ellen is)
Maicon 6 (Zakatolt a jobb oldalon, helyzetbe kerül, lendületes volt. Az első találatunk előtt tőle indult a kontra, de nagyon szeretnék már látni egy igazi „májkonos-külsős” gólt)
Ranocchia 7 (Egyre meggyőzőbb a srác. Ezúton is boldog születésnapot kívánok neki)
Cordoba 6 (A kapott gólunknál annyira figyelt Gilardinóra, hogy elfelejtett tisztázni, de ma nem csinált annyi helyezkedési hibát, mint a juve ellen)
Nagatomo 6 (Felgyorsult a bal oldalunk a csapatba állításával. Technikailag kicsit még javul, s fix kezdő lesz)
Zanetti 5 (Ő volt a csapatkapitányunk, más nem jut eszembe róla a tegnapi meccset illetően)
Sztankovics 7 (Nem látszott rajta a kihagyás. A középpályánk messze legjobbja volt)
Cambiasso 5 (Szűrt, szerelt, ütközött. Előre játékban viszont semmit sem mutatott)
Sneijder 5 (Fejben már a Bayern elleni ütközetre koncentrálhatott, mert Firenzében csak a mezét küldte ki a pályára)
Eto’o 7 (Tartottam tőle, hogy a juve elleni kihagyott helyzete vissza fogja vetni teljesítményét. Tévedtem hál’Istennek. Rúgatott egy gólt Camporésével és Pazzinivel is)
Pazzini 7 (Érkezett, belőtte, megnyertük. Köszönjük Pazzo)
Leonardo 8 (Ez volt a legjobb kezdő, amit ki lehetett állítani tegnap. Az első félidőt felejtsük le, de a szünet azért van, hogy az edző kijavítsa hibákat és hasznos tanácsokkal lássa el a csapatot. Ő megtette, s megnyertük a meccset)
A cseréket most nem osztályoznám, mert ők akkor léptek pályára, mikor egyszerűen már vége volt a meccsnek. Akár még Leonardo is beállhatott volna, hisz eléggé öregfiúsra sikeredett az utolsó negyedóra.
Szombaton a Cagliarit fogadjuk, majd szerdán jön a várva-várt BL meccs, a Bayer München ellen.
FORZA INTER PER SEMPRE!