Vissza a taposó malomba, ahol az Abu Dhabi vakáció alatt sajnos nem oldódott meg semmit, sőt csak tovább növekedett a csapatot a bajnoki tabella első helyétől elválasztó pontok és csapatok száma. Abból a szempontból nem baj, hogy ilyen sűrű az élmezőny, hogy legalább a Milan nem tudott elszakadni a bolytól, és így nem vághatnak olyan nyugalommal neki az újévnek, ahogyan mi tehettük tavaly. Ugyanakkor nem túl biztató, hogy mennyi csapaton kell átverekednünk magunkat, hogy odaérjünk az szezon végére, ahová szeretnénk. Itt van mindjárt a Napoli csapata, amelynek a felszecskázására holnap nyílik alkalmunk. Tekintettel arra, hogy a vesztett pontokat nézve még mindig csak 7 pont a Milan előnye, továbbra is táplálhatjuk bajnoki reményeinket, de a Napoli hazai pályán történő nem megverése már nyilván nem tartozik azon dolgok közé, amit még megengedhetünk magunknak, edzőváltás ide vagy oda. A Napoliról meg egyelőre csak annyit, hogy az utóbbi kilenc bajnokijából hetet megnyert, és a kezdőcsapatából legalább 4-5 ember csont nélkül beférne a miénkbe is. Nem lennénk Leonardo helyében.
De mielőtt rátérnénk a holnapi kilátásokra, nézzük milyen igazolási terveket találtak ki nekünk a begombázott újságírók és „átigazolási szakértők”. Van egy olyan, hogy jön Kaká, ami természetesen egy hétmérföldes kacsa, de jól mutatnak Kaká és Leo milánmezben-ölelkezős képei a goal.com címplapján minden másnap. Persze nyilván Maicont adjuk érte cserébe, mert ő meg állítólag még mindig benne van Mourinho gombfoci csapatában. Eto’o-t egyszerre viszi el a Man City meg a Real Madrid és time-share-ben osztozkodnak rajta, ami azért fasza mert az egyik helyről Tevezt, a másikról meg egy valag zsetont kapunk érte, amiből persze azonnal megvesszük Bale-t. A játékospiaci híresztelések annyira gagyik, hogy már viccelődni sem esik jól rajtuk.
Egy fokkal hihetőbbnek tűnik Alexis Sanchez begyűjtése Udinéből, de az érte kért 25 millió euró szerintem lényegesen több annál, amit érdemes lenne kifizetni. Ennyi pénzt egy olyan játékosért adnék, aki már legalább 2, de inkább 3 éve folyamatosan olyan szinten játszik, ami alapján nem megkérdőjelezhető a helye a kezdőcsapatban, vagy akiben megvan a potenciál, hogy pár éven belül megduplázódjon az értéke. Sanchezre egyik sem igaz. Szerintem az ügynöke eddig többet tett a borsos vételáráért, mint ő maga, és egyelőre úgy tűnik, hogy ezt Branca (és a klubhoz félévnyi száműzetés után visszatérő Lele Oriali) is így gondolja.
Noha messze van még február 2-a, úgy tűnik, hogy a realitás jelenleg az, hogy Ranocchia leigazolásával számunkra véget ért a téli átigazolás időszak, legalábbis ami az inputokat illeti. Persze egy-két gyors bajnoki zakó még pánikba ejtheti a klubvezetést, ami aztán olyan elkapkodott igazolásokhoz vezethet, amit még évek múlva is nyögni fogunk. Nem mondom, hogy szerintem nem férne rá egy minőségi szélső a támadószakaszunkra, de azt hiszem, hogy a pénzügyi stabilitására való hivatkozást el kell fogadnunk. Más kérdés persze, ha valakit jó pénzért el tudunk adni a tél folyamán, de ennek kicsi az esélye. A két legkelendőbb játékosunk Milito és Maicon nyár óta kb. a felére bohóckodta le a értékét, a többi potenciális távozóért pedig örülhetünk, ha kapunk egy kis aprót. Sőt egyeseket szerintem boldogan elengednénk ingyen is. Bizony a legófejű Mancinire meg a hondurasi válogatott szintjét sem megütő Suazóra gondolok. Tudniillik mindketten a fizetési listánk felső harmadába tartózkodnak, többet keresve mint mondjuk Lucio, Pandev, Motta, vagy akár Javier Zanetti. Gondoljunk bele, mennyivel előrébb lehetnénk, ha azt az évi közel 7 millió eurót olyan játékosoknak fizetnénk ki, akiket legalább becserélni érdemes lenne néha.
Na de térjünk vissza a Napolira. A legutóbbi hazai meccsünkön viszonylag könnyedén, 3-1-re vertük meg őket. Az 5. precben már 2-0 volt Eto’o és Milito góljaival, és még a félidő előtt megvolt a harmadik is Lucio fejeséből.
A visszavágón viszont egyértelműen mi örülhettünk jobban a gólnélküli döntetlennek. (A videót kizárólag azért érdemes megnézni, amit Muntari nagyjából 1:30-nál csinál).
A Napoli kerete már a visszajutásuk óta az erősebbek közé tartozik a Serie A-ba, de csak tavaly sikerült megtalálni hozzá a megfelelő edzőt Walter Mazzari személyében. Mazzari 2009. októberében vette át a csapatot Donadonitól, és azóta a Napoli jobban hasonlít egy elit olasz csapatra, mint Maradona és Careca óta bármikor. A 2010/11-es szezont egy kicsit döcögősen kezdték, de az utóbbi három hónap már említett 7/9-es mérlege magáért beszél. A Napoli jelenleg az egyedüli még versenyben lévő olasz csapat az Európa Ligában (ezt próbáltam úgy leírni, hogy közbe ne rúgjak bele a lengyel bajnokság 10. helyezettje által porba alázott Juvetusba, de nem sikerült), és a bajnoki tabella második fokán töltötte az ünnepeket.
Az edző mellett a De Laurentiis klubelnöknek is sokat köszönhetnek a szurkolók, amiért sikerült együtt tartania a csapat legfontosabb játékosait, pedig valószínűleg Hamsik, Lavezzi, Gargano, Zuniga, Santacroce és Maggio is könnyen talált volna magának új csapatot, ha nagyon akar. Sőt, a nyáron Nápolyban landolt a liga egyik legkeresettebb csatára, Edinson Cavani, aki nem sokat szarakodott a beilleszkedéssel, és máris a góllövőlista élén virít, úgyhogy a klubnál máris azon gondolkoznak, hogy egy kicsit felturbózzák a szerződését.
Mindezt úgy, hogy a Napoli csupán a kilencedik az olasz klubok listáján a játékosok összfizetése szempontjából. A szurkolók egyébként hálásak is, és a két milánói csapat után harmadik legnagyobb létszámban látogatják a kedvenceik meccseit. Szóval le a kalappal a Napoli előtt, csak így tovább, vagy ha lehet, inkább sokkal rosszabbul.
Ami minket illet, Reiko már nagyjából vázolta, hogy játékszerkezet szempontjából miket várhatunk Leonardótól, csak az a kérdés, hogy milyen formában térnek vissza a játékosok a pihenőről (különösen Maicon, Pandev és Milito formájára leszek kíváncsi), és hogyan oldja meg hiányzók pótlását. A sérüléseket tekintve az összkép ugyan sokat javult az utóbbi hetekben, de hogy ne legyen felhőtlen a hangulatunk JC újra rásérült a combizom-húzódására, Sneijder pedig még mindig az Abu Dhabiban elszenvedett sérülésével kínlódik. Coutinho eközben a brazil olimpiai válogatottal bohóckodik, és Eto’o sem töltötte még le a három meccses eltiltását, amit a Chievo elleni zidánozásért kapott. A keretünk tehát továbbra is foghíjas, de már legalább látszik az alagút vége. Így nézünk ki:
Goalkeepers: 12 Luca Castellazzi, 21 Paolo Orlandoni, 92 Alberto Gallinetta;
Defenders: 2 Ivan Cordoba, 4 Javier Zanetti, 6 Lucio, 13 Maicon, 15 Andrea Ranocchia, 23 Marco Materazzi, 26 Cristian Chivu, 39 Davide Santon;
Midfielders: 5 Dejan Stankovic, 8 Thiago Motta, 11 Sulley Muntari, 17 MacDonald Mariga, 19 Esteban Cambiasso, 20 Joel Obi, 40 Obiora Nwankwo;
Forwards: 22 Diego Milito, 27 Goran Pandev, 88 Ludovic Biabiany.
Leo mellett egyébként feltehetően Ranocchia is debütál (akinek a neve olaszul békát jelent). Mindkettejüktől sokat várunk, mert a liga egyik legerősebb és legjobb formában lévő csapata ellen játszunk, és muszáj nyernünk.