Ha valaki arra számított, hogy az előző szezonvégi örömködést hosszú időre kell beosztania az Inter rajongóinak, az nagyot tévedett: ezennel repülő rajtot vesz az Inter vezérszurkolói-blog a Népsporton, ami remélhetőleg minden jó érzésű szurkesztársamat Milito madridi duplájához mérhető eksztázisba hoz. Itt fogunk hangosan gondolkodni az Interrel kapcsolatosan hétről-hétre felmerülő aktualitásokról, megpróbálunk minden tétmérkőzést beharangozni majd kiértékelni, és majd meglátjuk mire lesz még időnk.
Különösebb tömjénezésre nincs szüksége a csapatnak, hiszen tavasszal heteken keresztül dicsőítették őket minden elképzelhető fórumon, még félreszocializálódott NST-s barátaink sem voltak restek elismerőleg posztolni az lnterről, miután a sportág történetének hatodik európai és első olasz csapataként sikerült a szédületes triplázás. Akik eddig más csapatokra vesztegették szurkolói karmájukat vagy még nem választottak kedvenc csapatot, azok ugyan lemaradtak a klub történetének legnagyobb sikeréről, mi azonban hajtás után megpróbálunk néhány gyakorlati szempontot ismertetni arra vonatkozóan, hogy miért tűnik mégis remek időzítésnek épp most elkötelezni magadat az FC Internazionale mellett.
Ha szereted a _korszerű focit_ , válaszd az Intert!
Én a magam részéről Mourinho zsenijét mindig is inkább a man-managementben láttam, mint a taktikai húzásaiban. Ezzel szemben Benítez egy mérnök alkat, akinek a taktikai elképzeléseiben a pálya minden araszának jelentősége van, és aki mindig tartogat érdekességeket a mágnestáblák megszállottjainak. Benítezt lehet nem szeretni, de az biztos, hogy a csapatai mindig alaposan kidolgozott stratégiával futnak ki a pályára, ami lehet, hogy többnyire óvatos, de mindig alkalmas arra, hogy lereagálja a meccs képének alakulását. Azon kívül Benítez – Mourinhóval ellentétben – a rotáció híve, ezért nem kell attól tartanunk, hogy tehetséges fiataljaink a kispadról nézik majd végig a szezon nagy részét, mint például tavaly Balotelli. Idén már Coutinho, Biabiany, Mariga és Santon is bőven kapott játéklehetőséget, és egyikük sem okozott csalódást. Ezeknek a srácoknak a beilleszkedése és meccsrutinja ugyanolyan fontos a klub hosszú távú érdekei szempontjából, mint mondjuk az, hogy megvédjük a bajnoki címünket. Ez a szempont Mourinho alatt egyértelműen háttérbe szorult. Mindent együttvéve Benítez focihoz való hozzállása legalább olyan korszerű, mint Lothar Matthaus frizurája volt 1988-ban, ezért ha a tavalyihoz hasonló serlegdömping idén nem is várható, abban azért bízhatunk, hogy az ő irányítása alatt továbbra is a legnagyobb célokért lesz versenyben a csapat. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy az igazolásokban továbbra se szólhasson túlságosan bele, mert a Liverpoolnál elővezetett igazoláspolitikáját nem szeretnénk közelebbről megismerni.
Ha szereted a haverjaidat cinkelni, válaszd az Intert!
Az Inter ugyan nem tartozik a futballtörténelem legsikeresebb klubjai közé, de mivel mindig a legfrissebb élmények a legintenzívebbek, nincs olyan csapat, amelynek drukkereként több alkalmad adódhat focirajongó barátaid piszkálásával szórakoztatni magad az elkövetkező szezonban. Ha szétnézel magad körül, azt fogod látni, hogy az európai futball iránt érdeklődő cimboráid jelentős része valamelyik angol nagycsapatnak drukkol. Ők valószínűleg ab ovo lenéznek mindent, ami az olasz focival kapcsolatos, ezért játszi könnyedséggel nyomhatod fel az agyukat egy-egy jól irányzott célzással arra, hogy ki is menetelt BL győzelemig az angol bajnok nyolcaddöntőbeli kettős győzelemmel történt búcsúztatása után. A Barcás haverodat is nyugodtan emlékeztetheted a BL elődöntőre, csak arra figyelj, hogy ha ő közbeveti a 6/6-ot, ne késlekedj szemrebbenés nélkül közölni vele, hogy mi azt leszarjuk. Aztán ott vannak a Madridisták, akiknek elég, ha felemlegeted Cambiasso, Samuel vagy Sneijder nevét, és máris gurgulázva hahotázhatsz lilába forduló arcszínükön (ha Mourinhóval kontráznak, azt rutinosan engedd el a füled mellett). Bayern drukker barátaid felbőszítéséhez a Milito és Demichelis nevet kell kombinálnod gyakorlatilag bármilyen szövegkörnyezetben. A Juve, a Milan, a Roma és az egyéb olasz csapatok rajongóival lesz a legkönnyebb dolgod: esetükben elegendő, ha felveszed kék-fekete mezedet a rá vasalt trikolor pajzzsal a közepén és a kokárdával a jobbfelén, ha egy sztrókkal akarod meglepni őket a szülinapjukon. Külön jó, hogy a kétcsillaggal hetvenkedő juventinókat idén már azzal tromfolhatod, hogy ők meg tanuljanak meg háromig számolni; aztán csak úgy kell tenned, mintha észre sem vennéd a képzavart. Az Atlético Madrid drukkereket viszont lehetőleg kerüld.
Ha szereted az olasz focit, de nem akarsz a kissé ciki olasz mentalitással azonosulni, válaszd az Intert!
Balotelli távozásával és Materazzi perifériára szorulásával elmondható, hogy az Inter idén lényegében nélkülözi az olasz focit sokak számára elviselhetetlenné tévő notórius reklamáló, színészkedő, hisztiző és hírhedten pondró játékosokat. Nem azt mondom, hogy a Milánói Erkölcs és Etikett Intézet ad hoc bizottsága hagyja jóvá Benítez csapatnévsorát a meccsek előtt, de a jelenlegi Inter különösebb allűrök nélküli korrekt és vállalható játékosokból áll – lássuk be, nem volt ez mindig így. Akik olasztalansággal vádolják az Intert, azoknak egyrészt azt tudom mondani, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel, másrészt felhívnám a figyelmüket, hogy az FIGC által 2008-ban kihirdetett 10 legnagyobb olasz focista névsorában több Inter legenda szerepel (Meazza, Facchetti, Mazzola és Bergomi személyében), mint amennyivel bármelyik másik csapat büszkélkedhet. Tény, hogy ma nem tobzódnak az olaszok az öltözőben, de így legalább önmeghasonlás nélkül bólogathatunk az olasz focistákkal kapcsolatosan manapság gyakran hangoztatott rosszindulatú, de néha nem teljesen alaptalan sztereotípiákra.
Ha hiszel a statisztikákban, válaszd az Intert!
A triplázás nem csak nagy dolog, de az eddigi tapasztalatok alapján nem rossz ómen a jövőre nézve sem. Mind az öt csapat, amelyiknek korábban összejött ez a bravúr, az azt követő években is kiválóan szerepelt. A Celtic 1968 után hétszer is megvédte bajnoki címét ráadásul 1970-ben ismét bejutott a BEK döntőbe, az Ajax 1972 után 1973-ban megvédte a BEK-et és a bajnoki címét is, a PSV 1988 után a következő évadban ismét megnyerte mindkét hazai serleget, a MU az 1999 utáni négy szezonból háromban bajnok lett, a Barca pedig jelenleg is bajnoki címvédő. Eddig nem volt olyan, hogy egy triplázó csapat legalább az egyik címét ne őrizte volna meg a következő szezonban is, Inter drukkerként tehát minden esélyünk megvan rá, hogy jövő május-június tájékán ismét Javier Zanetti kupaemelő izmaiban gyönyörködhessünk.