Ritkán van a szezon szinte legelején Derby D’Italia, aminek köszönhetően bevalljuk, egy kicsit vakon vagyunk a ma estit illetően. A következőkben azonban megpróbáljuk kivesézni, mégis mire számítsunk.
A sors úgy hozta, hogy az Interen van nagyobb nyomás, ez sajnos egyértelmű. A kissé kiherélt Torino és az általában megcsapott Udinese ellen garantált hat pontban reménykedtünk, azonban egyből jött egy kijózanító erejű pofon. Chivu masszív letámadása a bikákat még megtizedelte, az Udinese ellen azonban már látszódtak a homokszemek a gépezetben. A letámadás nagy helyeket nyitott a védelem és a csapat többi része között, amikben Davisék örömüket lelték, ezt látva valóban nem véletlenül esett itt be Akanji az utolsó pillanatokban. Gyászindulót fújni viszont még korai, mert a csapat összességében szépen összekapta magát, és igazából egy kicsit kevesebb pechhel lehetett volna ez egy teljesen más meccs is, két győzelem után pedig aligha konganának a vészharangok. Sokaknak tetszett, hogy Chivu mert váltani, és pakolta fel a támadókat, nekem személy szerint ez kicsit kevésbé jött be, mert ezen a meccsen a tizenhatost telerakni egyszerűen nem volt jövedelmező, btw a Udinese a Serie A mezőnyének egyik legmagasabb csapata, így talán több esély volt az egyenlítésre, amíg három középpályás volt fenn, és játékban próbáltuk megverni őket.
Mini fekete pont tehát a második forduló, de Chivu egy teljesen kezdő edző, aki hatodik tétmeccsét játszotta le az Inter élén, a mai ellenfélnél pedig van egy Tudor, aki már egy fél szezont maga mögött tudhat. Mindemellett azért tudjuk, hogy csak azért maradt a Juventus élén, mert nem akadt jobb nekik nyáron, a Motta projekt befuccsolásával pedig biztosak voltunk benne, hogy szívesen visszanyúlnának valamelyik ősemberfutballt játszó olasz sikeredzőhöz, Allegrit azonban vitte a Milan, Contét pedig nem engedte a Napoli. Na de ami eddig történik, az azért nem rossz: két meccs, hat pont, máris jóval kevésbé van rajtuk győzelmi kényszer, mint a mieinken. Erősíteni is sikerült a kereten, ám a legnagyobb erősítés olyan játékosokban rejlik, akik eddig is ott voltak:
- A sérüléséből visszatérő, brutális védőskilljeit újra villogató Bremer
- A tehetség státuszából vezéregyéniséggé áttörni vágyó Yildiz
- És Vlahovic, akit amúgy simán eladtak volna a Milanba, ám augusztus óta az összes góljukat ő lövi, így talán ez mégsem lett volna jó ötlet.
A pad mondjuk kicsit vékony, részben Cambiaso eltiltása, részben Conceicao sérülése miatt, utóbbit szerintem nálunk senki nem bánja különösebben, mert amennyire egytrükkös csikó ő, valahogy ellenünk mindig beveti azt a trükköt. Ha Tudor bajba kerül, két új csatárára, a Vlahovic által padra küldött Davidra és Opendára számíthat.
Az Internél pedig nem beszélhetünk hiányzókról, Chivu kedvére válogathat, igaz, 85%-ban a tavalyi alapkezdőt képzelte el ma estére. Akanji egyből be is kerül, ez eléggé jelzi, hogy szüksége volt egy ilyen típusú játékosra, a másik meglepetés pedig Dimarco kimaradása lehet, akit nem meglepő módon Augusto pótol majd. Hogy ennek taktikai, vagy erőnléti okai vannak, azt most nem tudjuk.
Amúgy Denzel tökre ezen a meccsen indította be a tavalyi szezonját
Rég jött már össze a győzelem a zebrák ellen, pláne az ólban, és az élmezőnnyel is menni kéne, így hát nagyon szeretnénk azt a három pontot. Azonban ehhez sokkal összeszedettebb játékra lenne szükség, mint 2 hete, és egyszerűen tilos úgy kiengedni a gyeplőt, mint az Udine ellen a vezetés után. Reméljük a játékosokon pozitívan csapódik le ez a kényszernek nevezhető szituáció, ellenkező esetben nagyon kell majd kapaszkodni a következő hetekben. Ezzel szemben realitás azt diktálja, hogy jelenleg jól néz ki ez a Juve, és bár vannak rések a pajzson, egyértelmű jeleit az előző meccsek alapján még nem látjuk annak, hogy hol nyerhet ma az Inter. Mivel Derby D’Italia, egy döntetlen van megírva a csillagokban, de tényleg bármi megtörténhet.
Várható kezdő:
Sommer; Akanji, Acerbi, Bastoni; Dumfries, Barella, Calhanoglu, Mhitarján, Augusto; Thuram, Lautaro.
Kezdés: 18.00
Hol: Match4
Forza Inter!