Talán kissé túlzó a címadás, mert vannak, akik szerint már most is ilyesmiről beszélhetünk, de nálam azért elég erős az érzés, hogy az igazi legenda státuszhoz még egy lépést meg kell tenni – egy olyat, amit két éve elszalasztott a társaság nagy része.
A tét nagy. És ha a tét nagy, akkor összeállunk. És ha összeállunk, akkor általában megválaszolunk néhány kérdést. Olyanokat, amikre kommentben akár tőletek is jöhet interakció, mert kíváncsiak vagyunk. Lássuk a megaposztot!
Mekkora esélyt adtál idény elején, hogy BL-döntőbe jut a csapat? A csoportkör után mennyivel nőtt a bizalmad a srácok felé?
Alessandro: A nyolc közé jutást éreztem realitásnak, sorsolástól függően akár egy elődöntőt. Az étvágy aztán törvényszerűen megjött evés közben, a Bayern elleni továbbjutás elsöprő eufóriája pedig azt mondatta velem, hogy ezt bizony meg tudjuk és meg is fogjuk csinálni, Barcelona ide, soha ennyire kompakt PSG oda.
Blazious: Nem igazán láttam realitását év elején, kevésnek éreztem középen és elől is a csapatot a többfrontos harchoz, de egy negyeddöntőt elfogadtam volna. A csoportkörből túl sok tanulságot nem szerettem volna levonni, nagyon más felfogással játszanak akkor a csapatok. Az új rendezés miatt több lehetőség van a visszafogottabb játékra, tartalékos kiállásra, javításra. Bár nekem tetszik az új lebonyolítás, sajnos elég hamar kirajzolódtak a hátrányai.
csabinter: Tudom, én vagyok az örök pesszimista, de nullát. Egyszerűen nem volt előttem az a forgatókönyv, hogy az öregecske csapatunk átlépdel a pénzeszsákokon. A csoportkör után max egy legjobb nyolcat vártam.
Hibarin: A tavaly nyári szedett-vedett mercato után sok mindenre gondoltam, csak BL döntőre nem. Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre csak azt láttam, hogy a BL-ben szuper koncentráltak és nagyon magabiztosak. Nem mellesleg, sokszor állt a csapat mellé a szerencse is. A csoportkör végén már egyértelműen magabiztosabb voltam. A sorsolást meglátva pedig Bayern és Barca ide-oda, azért úgy gondoltam, hogy lesz keresni valónk. Szerencsére ez be is jött.
Matthias: A szezon elején a teljes megváltozott lebonyolítás ködös volt nekem, így semmi konkrét tippem nem volt.
A csoportkör után derűsebben néztem az esélyeket, főleg a kivételesen jó védekezésünk miatt, reméltem, hogy top 4 is lehet ebből.
A döntőre nem igazán gondoltam, csak a Bayern kiütése után.
ninogoffredo: A Premier League klubok pénzügyi dominanciáját, valamint a Bayern, PSG és a két spanyol gigász erejét ismerve a negyeddöntőt tartottam reálisnak. A csoportkört látva is hasonlóképp gondolkoztam, főleg, hogy közben bőven voltak bajnoki botladozások, melyek alapján még a Feyenoord elleni nyolcaddöntő előtt is voltak aggályaim.
Rolkó: Az előző szezon BL-keserűsége, a sűrű versenynaptár és az új lebonyolítás miatt az elején nagyjából egy negyeddöntőt reméltem én is, viszont a csoportkör után már megfogalmazódott bennem a „Mi lenne, ha…?” kérdés. Pláne azt látva, sokan mennyien lebecsülik (még mindig) ezt a csapatot.
touristique: A csoportkör elején szerintem nagyon korai az esélylatolgatás, mert nem tudhatod, milyen irányt vesz a szezon, így mikor élőben néztem az Arsenalt legyőző csapatot, sem gondoltam, hogy egy később döntőt játszó Intert látok épp. Az egyenes kieséses szakasz az igazi vízválasztó, hiszen tavaly egy remek Inter esett ki az Atleti ellen idejekorán, az idei csapat viszont érettebben, koncentráltabban vette az akadályokat, és itt is vagyunk.
Milyen szurkolói babonát „vetsz be” a meccs kapcsán?
Alessandro: Hűha. A legaktuálisabb babonám a tavaszi menetelés közepette alakult ki: (sorsdöntő) BL-meccsnapon fodrász (legyen ez a reklám helye: Simple Cut az Andrássyn). Ezen felül szanaszét nosztalgiázom magam, izomból kapaszkodok minden apró jelbe, amely a győzelmünk mellett szól, pörögnek a 2010-es slágerek, miegymás.
Blazious: Nem igazán hiszek ezekben, 8 milliárd ember él a földön, ebből nem tudom mennyi az Inter szurkoló, de nem tartom magam annyira fontosnak, hogy az én tetteim miatt menne el a meccs. (De ha valaki a blogchaten eljinxeli a félidőben, azt azért felelősségre vonjuk).
csabinter: Minden futballszurkoló babonás, akár bevallja, akár nem. Vannak fontosmeccs-nézős babonáim, amik ha megdőlnek, akkor sem kukázom őket. Ilyen például, hogy interes pólóban/mezben/karácsonyi pulcsiban ülök le a tv elé, vagy ha az első félidőben vezet a csapat, akkor a másodikra már nem megyek át a fotelbe (vagy fordítva). Most nem hiszem, hogy a karácsonyi pulcsit választom.
Hibarin: Nem vagyok valami babonás ember. De a két évvel ezelőttihez képest már reggel felveszem a mezt, és mint ahogy Son Goku felé sugározták az energiákat, úgy fogom én is a csapat felé.
Matthias: Bár nem hiszek ezekben, szabadulni sem tudok tőlük teljesen. A szombati kertészkedés közben a létező összes szurkolói dalt meghallgatom, kiegészítve a 2010-es döntő videóival.
Az utóbbi időben szinte mindig gólt kaptunk, ha egy percre is kiszaladtam a szobából, ezért most végig a helyemen leszek, és a fontos meccseket csak állva tudom nézni, most is így lesz. Kicsit olyan érzés ilyenkor, mintha többet tudnék segíteni a srácoknak.
ninogoffredo: Nem nézem a meccset, az egyik legjobb barátom lagzijában leszek.
Rolkó: Fura, de a hosszú évek és a megváltozott életszituációk miatt ezeket én nagyjából levetkőztem, nincs már mezben meccsnézés, sem teljes lekapcsolódás a külvilágról. Viszont az összes meccset nézem, és általában egyedül. Illetve mostanában azon kaptam magam, hogy amikor elkezd pumpálni az adrenalin, állva nézem a tv-t, mintha a stadionban lennék.
Egy plusz adalék még ehhez: két éve is én írtam a döntő beharangozóját, de ezt most nem rossz szerencseként fogom fel, hanem inkább úgy, hogy én is visszatértem, hogy „revansot vegyek” a sorson.
touristique: Az összeset. Konkrétan OCD-s vagyok, ha az Interről van szó: régi nagy meccsek összefoglalóinak nézegetése, tippmix az ellenfélre, fantasyben több játékos a PSG-től, mint az Intertől, stb.
A két évvel ezelőttihez képest milyen érzésekkel várod a szombatot?
Alessandro: Egészen más a csapat státusza és potenciálja, mint két évvel ezelőtt. Akkor nem hatott meg az sem, hogy mindenki a szerencsés csillagállásról beszélt a sorsolás kapcsán, hisz tisztában voltam vele, hogy ez tényleg egy kecsegtető, talán soha vissza nem térő esély arra, hogy a csúcs közelébe érjünk – amit persze meg is kellett tudni ragadni, ez pedig aligha ment volna mindenkinek. Most ugyanakkor elképesztő módon felidegel, amikor a net népe szerencséről meg antifociról képes beszélni. Mindezt úgy, hogy tizenegy gólt vágtunk a Barca-Bayern kettősnek, az alapszakaszban pedig csupán egyetlen találatot szedtünk be egy lecsorgó labdából. 2023-ban különösebb elvárásom nem volt a csapat felé, az ellenfelünk számított az abszolút favoritnak, megpróbáltam örömjátékként felfogni, hogy aztán a meccs alakulása és drámai végjátéka okán úgy zokogjak a lefújás után, mint egy csecsemő. Most, 2025 májusában úgy gondolom, hogy az Inter egyike a világ legjobb csapatainak, bizonyos tekintetben pedig egyértelműen a világ legjobbja. Esélyesek ugyanakkor most sem vagyunk, sőt, a párizsiak egyértelműen jobb támadójátékosokkal rendelkeznek. Ettől függetlenül sima 50-50-es párharc ez nálam, a csibészes, olaszos, Fortunával összekacsintós, minden jóérzésű futballkedvelőt rabul ejtő plusz faktor azonban a mi oldalunkon érkezik majd a müncheni gyepre. Ez dönthet. Szeretném, hogy ez döntsön.
Blazious: Két éve nem igazán volt tétje a meccsnek, olyan szempontból, hogy jutalomjáték volt, senki nem várta a döntőbe jutást. Nem is voltunk túlságosan esélyesek, a City 2 éve épp a legerősebb időszakát élte, ehhez képest mindenkit sikerült meglepnünk azzal, hogy végig partiban voltunk az angolokkal. Szép lett volna megtréfálni őket, de nem voltam nagyon elkeseredve a vereség után.
Idén viszont több focival foglalkozó szakértő/oldal az elődöntők előtt az Intert látta a legesélyesebbnek, szombaton már nem underdogként, hanem minimum egyelő félként vesznek számításba, így egy mostani vereség már komoly csalódás lenne.
csabinter: Akkor sokkal idegesebb voltam, féltettem a csapatot egy nagy leégéstől. Most egyáltalán nem vagyok az.
Hibarin: Olyan visszafogottan nagyobb elvárásokkal. Nem akarom túlságosan elbízni magam, mert nem szeretek nagyot koppanni. De két évvel ezelőtt tényleg meglepő volt BL döntőben találni az Intert. Ma pedig már tudjuk, hogy erre képes a csapat és ennek megfelelően sokkal jobban is fogok izgulni holnap este, mint két éve. Nagyobb a tét, ha az ember valahol vár egy ilyen eredményt és nagyobb az izgalom is.
Matthias: Azt érzem, most több játékos van élete formájában, mint két éve, de lehet, hogy csak az emlékek fakultak meg. Izgatottabb vagyok sokkal, de ez talán annak tudható be, hogy most sokkal több reményem van a győzelemben, mert egy kiforrottabb csapatnak szurkolhatunk. Többeknek ez lehet az utolsó nagy dobása, különösen szurkolok Miki, Calha vagy épp Acerbi miatt. Szép korona lenne ez nekik így a vége fele.
ninogoffredo: Egy fokkal bizakodóbb vagyok, hiszen akkor a Portót leszámítva nem ütköztünk túl nagy ellenállásba a kieséses szakaszban. Idén azért jó pár, nálunk esélyesebbnek tartott, klasszikus értelemben vett nagycsapaton keresztül vezetett az út a döntőig.
Rolkó: Engem kicsit taccsra tett a Scudetto újbóli elajándékozása, úgyhogy egyszerre vagyok dühös és rezignált is. Dühös, mert ennek a meccsnek úgy kéne nekimenni, hogy kettő bajnoki címmel több van a csapat neve mellett, és rezignált, mert egyébként – a City elleni fináléhoz hasonlóan – egy financiálisan összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben lévő csapat lesz az ellenfél. Persze most, a sorok írása közben elkezdtem felspanolódni, pláne ha belegondolok, milyen gané érzés lenne néhány éven belül harmadjára is vesztes európai kupadöntőt átélni. Szóval két évvel ezelőtthöz képest most sokkal jobban akarom ezt a kupát, és nem „jutalomjátékként” fogom fel.
touristique: Két éve egyértelműen underdognak, konkrétan szerencsésnek titulálták az Intert, hogy döntőt játszhat, idén a komolyan vehető szakírók viszont az év eleje óta azon a véleményen vannak, hogy az Intert nem szabad leírni. Marotta, Inzaghi, a vezetőség és nem utolsó sorban a játékosok feltették a klubot Európa térképére. Hogy ez most több terhet jelent majd, vagy azt, hogy egy rutinosabb, magabiztosabb együttes lép majd pályára, még nem tudom megmondani.
Adja magát az utolsó kérdés: miért az Inter fogja magasba emelni a kupát?
Alessandro: Pár napja kifejtettem: mi vagyunk a legmenőbb, legtalpraesettebb csapat, a legnagyobb küzdő, ebből fakadóan a legnagyobb túlélő is. A teher pedig a kiélezettnek ígérkező meccs ellenére sem a mi vállunkat nyomja jobban, hiszen a túloldalon egy olyan klub futballistái sorakoznak majd fel, amely jó évtizede államháztartásnyi vagyonokat mozgósít(ott) annak érdekében, hogy végre valahára megnyerje ezt a sorozatot.
Blazious: Sokszor beszélhettünk arról a szezon során, hogy a nagy terhelés miatt jobban elfáradt a csapat egy-egy meccsre, de most volt ideje mindenkinek kipihennie magát. Az, hogy a miénk az egyik, ha nem a legidősebb csapat a BL-ben, Serie A-ban hosszú távon érezhető volt, és komoly hátrányt jelentett a sorozatterhelés során. Viszont épp ez a tapasztalat az, amely egy meccs erejéig döntő lehet, és a mi oldalunkra billentheti a mérleget.
csabinter: Last Dance.
Hibarin: Mert ezek a srácok rohadtul akarják. Az egész BL idényben azt láttuk, hogy 120%-kal odarakták magukat és felszántották a pályát. Így lesz ez a döntőben is. Ráadásul hosszú idő után egészséges mindenki, miközben egy nagy csalódást is át kellett élniük a bajnoki cím elvesztésével. Az egész idényben jó eredmények jöttek a csalódások után. Az év legnagyobb csalódását pedig fel kell váltani az év legpozitívabb eseményével, egy fantasztikus BL győzelemmel. Forza Inter!!!
Matthias: Egy olyan BL szezonban, ahol a Barca és a München ellen is továbbjutottunk, ott nincs kérdés, a döntőben is nyerni kell. A játékosok akkora szívvel tudnak küzdeni, amekkora semelyik másik csapatnak sincs jelenleg, erre a meccsre érett be a keret, Inzaghival az élen. Azért fogjuk felemelni a trófeát, mert egy kicsivel jobban akarjuk.
ninogoffredo: Mert amelyik csapat le tudta gyűrni ,,B” sorral a túlhype-olt Arsenalt, és kiejteni a Bayern-Barcelona kettőst, az a (z egyébként brutál jó) PSG-t is két vállra tudja fektetni.
Rolkó: Martínezék annyiszor elmondták interjúkban, hogy vissza szeretnének térni a BL-döntőbe, hogy az a mindent elsöprő akarat, illetve a bajnokság elbukása okozta, pozitív energiákba fordított düh sarkallja majd a sorsot arra, hogy tegye a dolgát.
touristique: Mert tele vagyunk játékosokkal, akiknek ez jelentené életük csúcspontját, többeknek ez az utolsó és/vagy legnagyobb esélyük a legnagyobb klubtrófea megnyerésére. Mindent meg fognak tenni a győzelemért.
Ezek voltunk tehát mi, így, a magunk módján vezettük fel a Bajnokok Ligája döntőjét. Tehát még egyszer: A BAJNOKOK LIGÁJA DÖNTŐJÉT. Még mindig fura ebbe belegondolni, és lehet, sokan nem is értékeljük eléggé, milyen státuszt is értek el kedvenceink. Vajon ha 2015-ben azt mondja valaki, tíz év elteltével már a második finálét játszhatja a csapat a legrangosabb sorozatban, elhittük volna? A kérdés persze költői.
A PSG-t igazából nem elemezzük, arra megvannak az egyéb platformok. Talán annyit megjegyezhetünk, hogy bármennyire is szerettük az egy szezonja alatt Hakimit, most remélhetőleg bánatában fog sírni meccs végén, illetve hogy Donnarumma azt kapja, amikhez a Derbyk alatt hozzászokott anno.
A várható kezdő, nagyjából 1,01-es odds-szal: Sommer – Bastoni, Acerbi, Pavard – Dimarco, Mhitarjan, Calhanoglu, Barella, Dumfries – Thuram, L. Martínez. Igen, még mindig és örökkön balról jobbra. Talán ez egy babona lenne?
Természetesen – ahogy az előző körben is történt – az RTL élőben közvetít, de ha valaki van annyira fanatikus, az RTL+ alkalmazáson keresztül is követheti az eseményeket. Ujjak keresztbe téve, jöjjön, aminek jönnie kell!