Hangsúlyos teljesítményt tett a gyepre a Nerazzurri Münchenben, aminek köszönhetően egygólos előnyben várhatja a BL-negyeddöntő jövőheti visszavágóját.
A helyzet az, hogy nagyon nehéz visszafogottnak lenni most, de talán nem is érdemes, elvégre az Inter magas színvonalú és kemény meccsen gyűrte le a bajorokat, és erről az internet népének részben elismerő, részben elszántan kötekedő megjegyzései tanúskodnak a leghívebben.
Egyébiránt sokat morfondíroztam a meccs után, és vissza-visszatérő gondolat még most, e sorok írása közben is, hogy keressem-kutassam a játéknak azon elemeit, amelyekben ne lettünk volna versenyben a bajorokkal – netán még jobbak is, mint ők. A labdabirtoklás, a kidolgozott helyzetek mennyisége persze hazai oldalra billent, de ebben az égvilágon semmi meglepő nincs annak tükrében, hogy a meccs nagy részében a Bayernnek kellett hajtani, különösen akkor, amikor hátrányban futballozva az egyenlítésért mozgattak meg minden követ. Merthogy minden követ megmozgattak, mindent és mindenkit bevetettek, ennek ellenére az Inter egy-egy melegebb szitut és Müller gólját leszámítva tökéletesen állta a sarat. Nem mondom, hogy a nyugalom mintaszobra voltam a hazai mezőnyfölény láttán, de a meccs nagy részét sikerült kontrollálni, amikor pedig lélektani fordulat következhetett volna, a csapat utolsó tartalékait mozgósítva erőt vett magán, és az utóbbi hetek talán legtöbbet kritizált játékosának fantasztikus berobbanásával úgy csente el a győzelmet, ahogy azt leggyakrabban a Real Madridtól szoktuk látni ebben a versenysorozatban. Apropó Real Madrid: mindent elárul, hogy a velük szemben nagy söprést végző Arsenal teljesítményét érezhetően nem illeti e pillanatban annyi szó, és annyi szuperlatívusz sem, mint a fiainkét. Ízlelgessük…
És amit kimondva-kimondatlanul vártunk a párharctól, az szinte kifogástalan tálalásban érkezett tegnap este. Köszönhetően annak, hogy az Inzaghi-ball tökéletesen ült, és nem volt helyzet, sem taktikai, sem lélektani szempontból, amelyre ne tudott volna jól és eredményesen reagálni. A csapat egy testként mozgott, mindenki tudta a feladatát, és el is végezte azt, maximális odafigyeléssel és erőbedobással. Élmény volt nézni a hátsó sor higgadtságát, a középpálya lüktető, magas szintű védekező-támadó skilleket, egyéni villanásokat és embertelen fizikai melót egyaránt felvonultató performanszát, no meg azt, ahogy Thuram és Lautaro is képesek voltak nagyon fontos helyzetben megmutatni klasszisukat.
Egyébiránt én már a meccs előtt megfigyeltem, hogy míg a bajorok zöme feszengve, zavartan áll a játékoskijáróban, addig Sommer lehengerlő mosollyal, Acerbi nem kevésbé lehengerlő higgadtsággal várja, hogy végre csatába vethesse magát. Meg úgy összességében is egészen megnyerő és sokat ígérő volt az egész csapat kisugárzása, amikor felsorakoztak a BL-himnuszhoz, így ha tudni nem is, sejteni valamelyest lehetett, hogy itt ma valami parádés van alakulóban. Így is lett. És ezt senki nem veszi el tőlünk – az sem, ha végül nem annyi fémet teszünk a végén a vitrinbe, amennyit szeretnénk. Az álom azonban tovább íródik, én pedig kibaszott büszke vagyok minden emberre, aki pályán belül és kívül ezért a klubért dolgozik, s él-hal. Megérdemeljük az ilyen pillanatokat!
Osztályzatok:
Sommer: Jól védett, határozottan mozgott a kapu előterében, a gólról nem igazán tehetett. (7.5)
Pavard: Volt egy csúnya hibája, amelyből ziccert lőhetett a Bayern, de egyetlen elrontott átadása volt csupán az egész meccsen, emellett jól vette ki a maga részét a kapu előtti takarításból. (7)
Acerbi: Hogy zsebre vágta volna Kane-t, az túlzás lenne, és a kapott gólnál ő is elmérte magát, ettől függetlenül nagy melót tett bele, amit 9 tisztázása is igazol. (7)
Bastoni: Kilencből nyolc párharcot megnyert, fantasztikus érzékkel lépett be az akciókba, védőként két sikeres cselt is bemutatott. Nincs nála jobb ballábas középhátvéd, és olyan sem, aki a háromvédős szisztéma szélső bekkjének posztján jobb, hangsúlyosabb teljesítményre lenne képes, mint ő. (8)
Darmian: Nem voltunk túl nyugodtak miatta, különösen az egy-egy elleni párharcoktól féltettük, de összességében hozta azt, amit elvárhatunk tőle ennyi idősen. (6.5)
Barella: Tegnap éjjel megkértem a szerkesztő cimbiket, hogy ugyan, írjanak már nekem pár jelzőt, amely képes megfelelően jellemezni azt a páratlan zsenialitást, amellyel ez az ember a pályán közlekedett tegnap (is). Erőlködés nélkül, magától értetődő természetességgel, sokszor a levegőben húzgálva szervezte a játékot, mintha csak a tengerparton lazítana két sör után. A 92%-os passzpontosság se semmi egy ilyen tempójú meccsen, arról a melóról nem beszélve, amit elvégzett. (8)
Calhanoglu: Nem próbálkozott annyi hosszú és váratlan lasztival, mint tőle megszokhattuk, de ez a rá nehezedő nyomás okán teljesen érthető. Stabil pontja volt a csapatnak ezúttal is. (7)
Mhitarján: Hogy honnan merít ez az ember, az továbbra is ötvenmilliós kérdés. 11 párharcából 8-at nyert meg, 2 sikeres cselt is bemutatott, a munkamennyisége láttán engem kellett vizes lepedőben forgatni a meccs végén. (7)
Augusto: Az elején kissé bátortalannak és óvatosnak éreztem az előrejátékát. Ennek lett a vége egy majdnem gól, egy hokis és egy győztes assziszt. Bravó! (7.5)
Thuram: Hát mi volt az a zseni sarkazás, kérem? Nagyon kellenek ezek a momentumok tőle a hajrában! (6.5)
Lautaro: Ahogy azt benyeste a léc alá, wow… És ahogy visszazárt védekezni, labdát szerezni, csúszni-mászni. Idén lehet, több gólja lesz a BL-ben, mint a ligában. Ja, amúgy a Camp Nou, a Bernabeu és az Anfield után újabb ikonikus stadionban köszönt be. Tovább! (8)
A cserék közül a meccs előtt elhunyt nagyiját gyászoló Frattesinek (7) nem is kívánhattunk volna mást, mint egy ilyen gólt – sokan lemondtunk már róla, ugyanakkor örülünk, hogy itt van, a mama pedig egészen biztos büszkén tekintgetett le a pandevesen örülő unokájára. Bisseck és Zalewski a pályán pörgethették le az utolsó perceket.
Inzaghi: Olvashattuk róla nem egyszer az elmúlt napokban, hogy nem tud meccselni, cserélni és különböző helyzetekre reagálni sem, de én újfent nem tudom elégszer kiemelni az ő szerepét abban, hogy mennyire jól nézett ez ki tegnap. A végeredményhez persze kellett a szerencse is, de a lehetőségekből sikerült kihozni a legtöbbet a játék minőségét illetően (is). (8)
Folytatás szombaton a Cagliari ellen!