Nyolc napon belül harmadszor lép pályára tétmeccsen az Inter, az Olasz kupa és a soros bajnoki után ezúttal Münchenben, a német rekordbajnok otthonában vendégeskednek Simone Inzaghi tanítványai.
Hogy mennyire gyorsan pörögnek az események napjainkban, ebből adódóan mennyivel lassabb a ráhangolódás, azt jól jelzi, meccsnap ide, BL-rangadó oda, nagyjából most, e sorok írása közben kerít hatalmába a lázas várakozás, amely egyben egy óvatos optimizmussal is párosul. A parmai pontvesztés után persze sokan sokféleképp leszedték a keresztvizet a csapatról, és még többen a szakvezetőnkről, emellett egyre több kommentszekcióban röppen fel annak víziója, miszerint könnyen lehet, hogy trófea nélkül zárjuk majd ezt az évet. Mi tagadás, ennek is megvan a (szerintem picike) realitása…
Számomra viszont a puszta tény, hogy az idei szezon minden kihívása, megpróbáltatása és pofonja ellenére még mindig talpon vagyunk, és fogcsikorgatva küzdünk valamennyi fronton, sokkal-sokkal többet jelent annál, minthogy mennyi fémet pakolunk majd a végén a vitrinbe. Vallom, az ilyen időszakok tesznek igazán naggyá és értékessé egy klubot, egy közösséget, tapasztalatban és élményben gazdaggá egy szezont, az ilyen időszakok tanítják a legtöbbet, és ágyaznak meg a valódi sikereknek is. Ilyen formán én nem tudok, sőt, nem is vagyok hajlandó arra gondolni, mi lesz a vége, mert bárhogy is alakuljon, az számomra szép, felejthetetlen, kitörölhetetlen… Tizennégy esztendeje már, hogy egy hasonlóan kemény, többfrontos menetelésben volt részünk. Akkor a bajnokságban a Roma szorongatott minket, hogy a hajrában egy rövid szakaszon meg is előzzenek, a BL-ben minden idők legjobb csapata várt ránk az elődöntőben, a fináléban pedig mai ellenfelünk. Azóta már egy másik, szívünknek oly kedves gárdát emlegetünk minden idők legjobb csapataként…
Akkor Madridban feszültek egymásnak az együttesek, és Diego Milito ikonikus duplája elhozta az Internek azt a diadalt, amely a szezon nagy részében legalább annyira valószínűtlennek tűnt, mint az, hogy az Inter mindhárom trófeát besöpri majd a végén – akár akkor, akár most. De mivel továbbra sem szeretném azt latolgatni, ezúttal mi lesz, mi lehet a vége, nézzük az előjeleket…
A Bayern mint (szinte) minden évben, ezúttal is egyike a mezőny legveretesebb, legkompaktabb garnitúráinak. Támadósoruk, az abban rejlő potenciállal együtt még úgy is félelmetes, hogy Musiala szolgálataira nem számíthatnak. A 22 esztendős német mellett egyébként további hét embert nélkülöznie kell Kompany mesternek, a várható kezdőjük láttán azonban aligha lehetünk nyugodtak. Mert bár a Mister két eltéréssel a legerősebb tizenegyét küldheti majd ki az Allianz gyepére, szigorúan a játékosok klasszisát tekintve bizony a bajorok felé billen a mérleg nyelve. Milánói oldalon azonban ott van a kontinens egyik legpofásabb, legstabilabb, az utóbbi időben több nemzetközi értekezés és elemző által őszintén csodált játékrendszere, amely európai fronton idáig egyszer sem vallott kudarcot. Hovatovább fontos, Inter-oldalán kamatozó szempont lehet (Inzaghi-kritikusoknak kötelező a homlokráncolás!) a két edző tapasztalatában, pillanatnyi tudásában jelentkező különbség is. Ezen felül az sem kérdéses, hogy melyik tréner meri majd több alkalommal elhagyni a neki kijelölt téglalapot a pálya szélén.
A két csapat közös történelmének eddigi 9 hivatalos összecsapása egyébként enyhe német fölényt mutat: 5 Bayern-siker áll szemben 3 Inter-győzelemmel, egyetlen döntetlen mellett. A legfontosabb csörte diadala azonban minden kétséget kizáróan a Nerazzurrié a 2010-es esztendő májusából.
Ami bizonyos, hogy ezúttal is hamisítatlan futballcsemegére van kilátás, mely során mindkét félnek rendelkezésére állnak a maga üzembiztos fegyverei. Egyik támadói kvalitásában, akciói sokrétűségében és a hazai pálya erejében is bízhat, míg a másik saját futballjának legmagasabb szinten (is) rendszerint megmutatkozó szervezettségében, kiegyensúlyozottságában, harcedzettségében. Egy biztos, a legnagyobb meglepetést az jelentené, ha már az első meccs végeredménye sokban sejtetné a jövőheti továbbjutó kilétét…
Várható kezdőcsapat: Sommer – Pavard, Acerbi, Bastoni – Darmian, Barella, Calhanoglu, Mhitarján, Augusto – Thuram, Lautaro
Hol: Sport1
Mikor: 21:00