Ha csak a tegnap esti teljesítményt nézzük, senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy az Inter talán még pontot sem érdemelt. A többség azonban nyilvánvalóan nem felejtette el a milánói derbin, vagy épp a Sahtar ellen oda-vissza kimaradó helyzeteinket; kijárt már ennyi nekünk, maradjunk annyiban.
Az első félidő ugyanakkor még egyáltalán nem volt vészes; a labda hiába volt 60%-ban a Napolinál, Conte alapötlete a meccsre megint nem tűnt rossznak, Martínez lövése akár még be is akadhatott volna. A védőhármas stabilan állt a lábán, csakúgy, mint Young és Darmian, ráadásul még Gagliardini is jól játszott. Az egyetlen szembeötlően rossz teljesítmény Lukakuhoz fűződött, akit Demme és Koulibaly közös erővel hatástalanítottak. Érdekes lett volna megnézni, mi történik, ha a két csatárunk helyet cserél, Manolasszal szemben a belga akár sokkal többre is vihette volna – persze ilyet ne is várjuk egy Conte csapattól.
Lukaku ezúttal nyerőembernek bizonyult egy rangadón. Árnyalja a képet, hogy miközben a lassan negyven éves Ibrahimovicról milyen látványosan pattant le a Serie A egyik legjobb védőjének tartott Koulibaly, addig az önmagát a világ legjobb csatárai közé soroló belgával milyen könnyedén elbánt.
A második játékrészre aztán úgy jött ki a csapat, mintha Egervári Sándor tartotta volna a félidei beszédet. A Napoli ezúttal is átvette a kezdeményezést, ami önmagában nem lett volna baj, az Internél viszont nagyon úgy tűnt, hogy többnyire az ellenfél térfelére sem sikerül eljutni. Handanovic ezúttal a vetődős kapus mezét vette fel és mentette meg a csapatot a góltól Insigne parádés sarkazásánál. A kulcs végül Brozovic volt – a horvát összességében nem játszott rosszul, de a sérülése miatt már a 66. percben le kellett jönnie, az őt váltó Sensinek pedig fontos szerepe volt a győztes gól elérésében. Az olasz kulcspasszából indult az a támadás, amelynek a végén Ospina már csak Darmian lábát tudta elütni és amiből a teljesen jogos tizenegyes következett, Lorenzo Insigne hangzatos kurvaanyazása pedig azt eredményezte, hogy az agysebész csapatkapitány mehetett is zuhanyozni. Lukaku magabiztosan értékesítette a büntetőt, az Inter pedig előnnyel és egyel több, pályán lévő játékossal várhatta a hajrát.
Az angolhoz hasonlóan az olasz sajtó is hajlamos túlsztárolni bizonyos saját nevelésű játékosokat. A tehetségét nem akarom elvitatni, de Insignének eddig olyan játékosok mellett kellett játszania, mint Cavani, Lavezzi, Higuain, Callejon, Hamsík vagy Mertens. Ha bármelyikőjükkel legalább egy szinten lenne akár fejben, akár technikailag, ez a mérkőzés minden bizonnyal másképp alakult volna.
Érdekes volt látni az edzők reakcióit a gól és kiállítás után; míg Gattuso mindent egy lapra feltéve behozta Bakayoko helyett Politanót, addig Conte átváltott egy hibrid 361-re, Hakimivel kiegészülve a középpályán. Ennél a cserénél egyértelműbb üzenet nem is lehet az ellenfél felé: gyertek csak bátran, még tíz emberrel is simán egyenlíthettek! Jött is a Napoli és bizony Handanovicnak még két komoly védést kellett bemutatnia, Petagna kapufájánál pedig már ő is csak imádkozhatott. Fortuna ezúttal a csapattal volt és ugyan az Inter egyáltalán nem játszott jól, a karma most visszaadta azt, amit korábban elvett.
Pontosztás:
Handanovic: tetszett borsodiL kommentje a beharangozó alatt, aki eddig csendben hallgatta, ahogy sokan Handát temetik. Egy-két rosszabb teljesítménye után hirtelen előkerültek azok is, akiknek ,,soha nem volt szimpatikus a nemtörődöm testbeszéde miatt”. Azt hiszem, most kárpótolt mindenkit. MVP – 10
Skriniar, de Vrij, Bastoni: nem akarom elkapkodni, de úgy látszik, visszatért a Conte előtti időszakban nyújtott teljesítményéhez az Inter leghelyesebb szlovák játékosa. A többiek is jók voltak. 7,5
Darmian: egyértelműen ő a legjobb választás jelenleg a jobb oldali szárnyvédő pozícióba. Fontos szerepe van a védekezésben, a fejjátéka kifejezetten jónak tűnik, ráadásul az egyetlen találatot jelentő tizenegyest is ő harcolta ki. 7
Barella: elképesztő volt, hogy milyen sprinttel szerezte vissza a labdát a 92. percben. Hozta a szokásos melóját, ráadásul még egy kulcspasszt is adott Gagliardininek az első félidőben. 7
Brozovic: nem volt rossz, de a győzelemhez az a Sensi kellett, aki bátrabban mer előrefelé passzolni. Reméljük, nem komoly a sérülése. 6
Cseréje, Sensi: azzal a passzal Lukaku felé tulajdonképpen elindította a büntetőhöz vezető szituációt. Reméljük, nem húzódott meg ebben a félórában. 6
Gagliardini: ezúttal jól játszott egy erős ellenféllel szemben, vannak még csodák! 6,5
Young: védekezésben megbízható volt, támadásban viszont ezúttal sem jött a plusz. Még mindig sokkal szívesebben nézem őt, mint horvát posztriválisát. 6
Cseréje, D’Ambrosio: beállt: –
Martínez: felemás teljesítmény; méterekre elpattanó labdák, indokolatlan szabálytalanságok, majd zseniális cselek két Napoli játékos között. Az Inter sosem arról volt híres, hogy kihozza a fiatal játékosokból a potenciált, a kis bikánál azonban nagyon úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Ugyan jelenleg nagyon messze van a tavaly őszi formájától, de azért mindannyian emlékezhetünk még Barbosára és hogy mennyivel más irányba ment el az ő pályafutása, mint Lautaróé. 6
Cseréje, Hakimi: minden bizonnyal nagyon izgult, mert jó döntést nem nagyon láthattunk tőle, pedig ezúttal területe is lett volna. Fiatal még, de ez most arcpirítóan gyenge volt. 4
Lukaku: gyenge teljesítmény, győztes gól kombó. 6,5
Conte: mint ahogy korábban már oly sokszor, az alapötlet ezúttal is jónak tűnt az első félidőben. A második játékrészre azonban teljesen elvesztette a fonalat a csapat és ha nincs Brozovic sérülése, minden bizonnyal Sensi is csak 88. percben állt volna be. A Hakimi-Martínez csere valami elképesztően beszari és amatőr húzás volt. Rangadót nyert a csapata, de ehhez talán neki volt a legkevesebb köze. 4
Összefoglaló: