Ennyire még egyetlen meccsen sem húztam fel magam idén és higgyétek el nekem nem azért, mert öt rugóm bánta. A sérülések, a totyogós második félidő, illetve a végjátékban kihagyott helyzetek sikeresen hozzájárultak egy infarktus közeli állapothoz. És mégis, olyan pozitívumokat hozott magával ez a döntetlen, ami hosszú távon győzelmeket jelenthet.
Az, hogy a bemelegítéskor két olyan poszton lévő játékos dőlt ki, akit szinte lehetetlen minőségileg a padról pótolni, már előrevetítette, hogy nehéz délutánunk lesz. Augusztus 31. óta, amikor úgy zártuk le a mercatót, hogy 3 darab épkézláb középhátvédünk maradt, plusz a súlyos sérüléséből felépülő Andreolli, imádkozunk, hogy legalább januárig egészséges maradjon Murillo és Miranda. Eddig bírták.
Mario kiesése is fájdalmas volt és utólag meglepő konstatálni, hogy az ő hiányát bírtuk el legkevésbé, ez pedig nagyrészt annak a Ranocchiának az érdeme, aki régen játszott ilyen jól, mint tegnap, különösen a második félidőben. Meg persze Banegáé is, aki a legrosszabb meccsét hozta össze Interes mezben.
Förtelmesen kezdtük a meccset: lassan, erőtlenül. A Bologna meg ki is használta ezt, ahogy kell és bár mindenki Kondogbiát szidja a gól miatt, nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem volt fault, másrészt egy eladott labda ne legyen már törvényszerűen gól, még akkor sem, ha az a félpályánál történt.
Ami a franciát illeti nem a gól miatt hibáztatom a legfőképpen. Szerintem De Bossnak is egyetlen gondja van vele: lelassítja a játékot. Amikor idejött azt hittük, hogy ő lesz az új Patrick Vierába öltött, Paul Pogba bőrébe bújt, Matuidije az Internek, ehelyett kaptunk egy nagy semmit. Körülményes, elpattanak tőle a labdák és még csak védekezésben sem extra. Egyszóval: szar. Jött is helyette az Gnoukuri, aki nem okozott csalódást. Felvállalta a kényszerítőket bátran, önbizalommal telve játszott. Bár a második félidőben már nem volt annyira aktív, de a meccs egyik legnagyobb pozitívuma ő volt.
A másik nem kérdés, hogy Miangue. Az elején még tele volt a pempers, de ahogy teltek, múltak a percek, úgy jött az önbizalom is. Nagatomónak befellegzett, nagyon várom a következő fullos meccsét.
A félidő végét megnyomtuk, a 140. jobboldalon vezetett akció végre sikerre is vezetett, Candreva PARÁDÉSAN, SZEMKÁPRÁZTATÓAN odavarázsolta Perisicnak, aki CSODÁLATOSAN, FANTASZTIKUSAN, MÁGIKUSAN kilőtte a hosszút. Védhetetlen, 1-1.
Nem sokon múlott, hogy Candreva révén a vezetés is meglegyen még a szünet előtt, de a világ leggusztustalanabbul időt húzó kapusa, Da Costa bravúrral védett. Ekkor azt hittem, hogy úgy jövünk ki a második félidőre, hogy vért iszunk és apró atomjaira szedjük a Bolognát. De nem. Az egész második félidő óriási csalódás volt számomra. Lassú és enervált játékot láttam, és a végén örülhettük, hogy nem rúgott még egyet a Donadoni-brigád. Persze Icardi luftja és Rano fejese dühítő, de azért az elég gáz ha már utóbbitól várjuk a gólt a végjátékban.
Jöhet a fővárosi túra, nem lesz könnyű, egy döntetlen nagyon jó lenne.
Értékelés: Handa 6, Santon 6, Miranda 6.5, Ranocchia 6,5, Miangue 6, Medel 6, Kondogbia 4, Banega 5, Candreva 6, Perisic 6, Icardi 5