Pfej, de szar volt leírni ezt a címet. Ugyanakkor nincs mese, ez a nagy büdös helyzet, egyre kevésbé kedvenceink egy győzelemmel – és a többiek remélt botlásával (a Palermo meg a Sassuolo vazze…) – levegővételhez juthatnak, és folytathatják az ugatást Európáról a harcot azért, hogy legalább a két évvel ezelőtti 9. helyet sikerüljön valahogy túlszárnyalni. Merthogy idén már ebben mérhetjük az eredményességet.
A múlt szombaton leművelt „produkció” már felsőbb körökben is kicsapta a biztosítékot (ideje volt), Ausilio már kicsivel a meccs után jelezte, amit Mancs később meg is erősített, nevezetesen, hogy a nyuszi legfeljebb nagy túrót fog hozni, nem pihenést, így mindenkit szeretettel várnak az edzőközpontban ünnepnapokon is, hiszen a játékosok épp eleget pihentek a full utolsó ellen.
A héten aztán az újságok is szolgáltattak témát bőven, valamelyik kitalálta, hogy majd Moratti visszavásárolja a klubot, mert nem jó irányba mennek a dolgok. Ha ez egy héttel korábban történik, akkor még elment volna április elsejei tréfának. Alapesetben karaktert sem lenne érdemes pazarolni rá, de mivel boldog-boldogtalant megkérdeztek a témáról, ezért jobb tiszta poharat önteni a vízbe. Egyrészt kötve hiszem, hogy Moratti annyira dúskálna az anyagiakban, másrészt nyilván nem azért adta el sacc per kb 300 misiért, hogy másfél év múlva hasonló összegért visszavegye, harmadrészt pedig – és ez a legfontosabb – igenis jó irányba mennek a dolgok – legalábbis a pályán kívül. Ugyankkor az akarat és a tett is a megvan Thohir részéről, emlékfrissítésként ajánlom GPT remekművét a témában.
Visszakanyarodva a csapathoz, abszolút pozitívnak értékelem, hogy a vezetőség az asztalra csapott és megbüntette a játékosokat. Mivel márciusban nem sikerült meccset nyerni, az se lett volna baj, ha a játékosok aktuális havi fizetésének mondjuk a felét a PUPI Alapítvány számlájára utalják.
Mancini is vett egy szeletet a felelősség nevű tortából, mondván, hogy ő is hibázott. Na igen, havi szinten is, de a novembertől mutatott teljesítményre sem lehet különösebben büszke – bár legalább van dereng valami fény az alagút végén – mint Rolkó korábban számba vette. Ehhez képest lépten-nyomon hangoztatja vezetőségi tagtól random szakértőkön át korábbi Inter játékosokig/legendákig, hogy micsoda fantasztikus választás Mancini, pusztáncsupáncsak idő és játékosanyag kell neki. Ugyanakkor vészesen közeledik az idény vége, a csapat pedig csak nem nyer, csak nem lép előre. Megfogalmazódnak kérdések az emberben, na. Ennek az idénynek persze már mindegy, de meddig van minden rendben? Ha nyolcadikok leszünk annyi szerzett ponttal, mint a Strama-féle csapat, akkor minden rendben, majd jövőre? De ha mondjuk 48 ponttal csak tizenharmadikok, akkor is minden rendben? Én üdvözlöm Thohir felfogását, miszerint idő kell az edzőnek – komoly felüdülés a Moratti-érához képest – de azért valahol csak meg kéne húzni a határt, nem?
Hogy pár gondolat erejéig az esti meccsel is foglalkozzunk: Santon kidőlt, Nagatomo felépült (de nem valószínű, hogy kezd), Vidic visszatérhet az eltiltásból. Előrébb tekintve semmi változás egyelőre, bár lehet, hogy a középpályán Mancs változtat, tekintve, hogy kellemetlen lenne, ha a Milan vagy a Roma elleni rangadókra sárgázná ki magát Medel vagy Guaro.
Mandorliniéknél sem fenékig tejfel az élet, ez a Jorginho, Romulo és Iturbe nélküli Hellas már messze nem olyan ijesztő, mint tavaly volt, múlt héten például nem kis bravúrt hajtottak végre azzal, hogy 3-0-ról leikszeltek otthon a Cesena ellen.
Jöjjön egy fun fact a végére: az ősszel pont a Hellas (pontosabban fogalmazva Nico Lopez kései gólja) csapta rá Mazzarrira a koporsót. Vajon a történelem ismétli önmagát?
Hellas Verona-Inter, Stadio Bentegodi, 20.45, TV: Digi Sport1
Várható kezdő:
Hellas Verona (4-3-3): Az – Tuti, Biztos, Hogy, Nekünk – Is, Gólt, Fog – Lőni, Luca, Toni
Inter (4-3-1-2/4-3-3): Handanovic – D’Ambrosio, Ranocchia, Vidic, JJ – Guarín, Medel, Brozovic – Shaqiri, Icardi, Palacio