Imádott kék-feketéink az utált kék-feketék ellen – röviden így lehetne összefoglalni a vasárnapi délutáni soros bajnokinkat. Móka és kacagás helyett vér és veríték a kulcskifejezések, mivel természetesen épp most lendült újra formába az Atalnta. Érkezik minden Interista kedvenc argentinja, Denis, úgyhogy Xanaxot bekészíteni egy fotelhez közel eső asztalra igencsak ajánlatos. De előtte megfogalmazunk néhány elvárást.
Az elmúlt évek vesszőfutásai és az Atalanta csapata korrelációt mutat, mégpedig abban az értelemben, hogy szenvedéseink csúcspontjait mindig ez a gyönyörű színekben pompázó, mégis ritka gusztustalan csapat lovagolta meg. Ott volt két éve Milito bohózatba illő kezezése a kapu torkában, ami gól ugyan nem lett, de a Herceg legalább megsérült, vagy a tavalyi két randija a csapatoknak, előbb idegenben megszakad a hetes győzelmi szériánk, majd hazai pályán bukunk 3-1-ről hihetetlen körülmények között. Éppen ezért most már jogunkban áll elvárni, hogy kivételesen ne mi legyünk a férfi nemi szerv rossz végén.
Jogunkban áll elvárni, hogy Germán Denis ne szopasson minket halálra minden egyes alkalommal, amikor pályára lép.
Jogunkban áll elvárni azt is, hogy normális játékvezetőt delegáljon a szövetség, ne egy olyan idiótát, mint a tavalyi hazai meccsünkre, amikor a szerencsétlennek sikerült befújnia a XXI. század legnevetségesebb kamutizenegyesét (videóban 1:24-től).
De hogy sajátjainkkal is foglalkozzunk, jogunkban áll elvárni, így március idusán túl, hogy elmondhassuk, megnyertünk zsinórban három meccset.
Jogunkban áll elvárni, hogy szórakoztató játékot nyújtsanak kedvenceink, de… nincsenek nagy reményeink.
Jogunkban áll elvárni, hogy Guarín ne félévente két meccsen nyújtson értékelhetőt, vagy ha mégis, akkor Mazzarri ennek megfelelően lépjen valamit, de… ismerjük már mindkettőt.
Summa summarum, jogunkban áll elvárni ma délután a győzelmet, és nincs de!
A mérkőzést a Digi Sport 2 élőben közvetíti, 15 órától.