Ugyan a bajnokságokat nem szokás ősszel megnyerni, az Inter idei szezonkezdete alapján nehéz elképzelni, hogy majd néhány hónap múlva minden jobb lesz. Leginkább a Spallettis szezonok téli-és tavaszi hadjáratai ugranak be, mikor nagy nehezen ugyan sikerült elérni a minimális célokat, de voltak nagy pofonok és a játék is meglehetősen döcögött.
Persze nehéz úgy építkezni, hogy a tulajdonosi kör több, mint százmillió eurós adósságot görget maga előtt és minden nyáron készen áll megválni a csapat legnagyobb értékeitől. Lukaku és Hakimi tavalyi távozása mély nyomot hagyott mindenkiben, a három új arccal viszont – hacsak hellyel-közzel is- sikerült pótolni őket, ezzel is fellendítve a csapat dinamikáját. Idén nyáron viszont a hosszas huzavona nem vezetett eredményre. Ugyan sikerült megtartanunk Skriniart, aki az elmúlt években a Serie A és a világ egyik legjobb védőjévé nőtte ki magát, a jövőjével kapcsolatos bizonytalanság azt eredményezte, hogy jelenleg csupán árnyéka önmagának és még egy Fehérvár FC szintű csapat ellen is képes orbitális hibákra. Márpedig Inzaghi alatt a védelem az előző szezonban is hajlamos volt elcsúszni és sokszor tényleg csak Skriniar klasszisán múlott, hogy ezek a megingások nem eredményeztek gólokat az ellenfeleknek.
A korábbi Lazio tréner egyébként jó teljesítményt nyújtott a 2021/22-es idényben, két trófeát is nyert és a BL csoportkört is sikerrel vette, de a legfontosabb célkitűzést, azaz a bajnoki cím elhódítását nem teljesítette. Mert senkiben ne legyen kétség, az előző évben is meg kellett volna nyerni a scudettót Dumfries-zel, Correával és Dzekóval is. Ez nem teljesült, ennek ellenére a vezetőség egy új, hosszútávú szerződést adott Inzaghinak, megismételve azt, amit korábban Mazzarrival és Spallettivel is sikerült eljátszani. Más kérdés, hogy a játék sokkal biztatóbb volt, mint korábban bárki kezei alatt.
A rossz szezonkezdet a balfasz tulajdonosi kör mellett azonban edzői felelősség is.
A kapus posztra érkezett Onana, aki bőven tudna előrelépést jelenteni a bajnokságban is a veterán Handához képest, mégis, egyelőre csak a BL meccseket kapta meg.
A védelemben ugyanakkor elég egyértelmű lenne a helyzet, itt viszont Inzaghi folyamatosan rotálja az embereket. Skriniar érthető módon nincs a topon, de még így is volt, hogy egy meccsen három különböző szerepkörben kellett bizonyítania. De Vrij minőségben ugyan látványosan visszaesett az előző szezonban, de idén eddig pont, hogy sokszor ő tűnt a legstabilabbnak. Ennek ellenére egyre nagyobb veszélyben a kezdőtagsága. Az pedig, hogy Bastonit Dimarcóval versenyezteti a miszter, teljes nonszensz. Még úgy is, hogy előbbi formája bőven hagy kivetnivalót maga után.
A középpályára papíron minőségi csereemberek jöttek, de eddig vagy nem okoztak túl sok örömöt a játékukkal (Miki), vagy be sem kerültek a rotációba (Asllani). Utóbbi teljesen érthetetlen számomra, különösen, hogy közben Gagliardiniben mintha újra bízna a mester – indokolatlanul.
A bal oldallal kapcsolatosan sokszor elhangzik, hogy nem gondoskodtunk Perisic pótlásáról. Nos, de, télen pontosan ezért jött Gosens, aki viszont aligha fog formába lendülni, ha ennyire nem bíznak benne. Ne szépítsük, katasztrófa, amit eddig nyújtott, de róla legalább tudjuk, hogy mire lehet képes. Nyugodtan megkaphatná azokat a perceket Asllanival egyetemben, amik eddig Gagnak és Correának jutottak.
A másik szélen Dumfries az előző szezon végére szépen beilleszkedni látszott, de egy jól funkcionáló csapatban sokkal jobban elfér egy hozzá hasonló futóbolond, akinek a lelkesedése és a fejjátéka a két legnagyobb erőssége. Mivel azonban idén ettől elég messze áll az Inter, felmerül a kérdés, hogy vajon nem érné-e meg azon az oldalon kezdetni a lassabb, ugyanakkor technikásabb és intelligensebb Darmiant.
A Lukaku-téma is meglehetősen furán van kezelve. Az egyértelmű, hogy a belga előrelépés a veterán Dzekohoz, vagy az ,,ügyeske” Correához képest, közben viszont másodjárra számította el magát egy PL top csapatnál. Kissé furcsa azt újból előadni, hogy megint ő lesz a megváltó. Azt vártuk volna, hogy neki kell majd alkalmazkodnia a tavaly olyan jól működő csapatjátékhoz, ez viszont mintha pont fordítva történne. Inzaghi érzésem szerint visszalépett egyet Conte focijához és sokkal direktebben próbálja játszatni a csapatot. Persze ez is tud jól működni, tapasztalhattuk is nem olyan rég, de a magasra feltolt és bizonytalankodó védelem, valamint a gyakran formaingadozásban szenvedő középpályásaink nem segítenek ebben.
Valamint az sem, hogy Lukaku eddig csak három meccsen játszott. Mindenesetre a tavaly látott Inter hosszabb távon sokkal pozitívabb képet fest, mint akár a jelenlegi, akár a Conte-féle; jobb lenne, ha a mester az előző évben látott Intert próbálná fejleszteni.
Engem különösebben nem izgatott a vereség a római kékektől a harmadik fordulóban. A Lazio az utóbbi években mindig extra motivációval áll ki ellenünk, Inzaghi pedig hibázott Gag kezdetésével, reméltem, hogy tanul belőle.
A Madonninán már elkezdtem aggódni, különösen azt látva, hogy a korábbi évek során játékban ennyire ledominált kuzinok most mennnyire kézben tudták tartani a gyeplőt a mérkőzés döntő többségében.
Ezt követően úgy éreztem, hogy a Plzen elleni siralom lehet a mélypont, ahol persze nyertünk 2-0-ra egy minőségben az Interhez képest nagyon szerény együttes ellen, de a játékosok teljesen szétszórtak voltak, Dzekon kívül minimális alázatot sem mutattak.
A legutóbbi, udinei pofon viszont már tényleg a legalja volt, ahol Inzaghi a Miki/Gag cserével akarta stabilizálni a középpályát, valamint a védők kevergetésével próbált elérni valamit.
Most, a válogatott szünetben folyamatosan jöttek a hírek, hogy ez meg az a kulcsjátékos dőlt ki sérüléssel a Barcánál, de még csak a remény halvány szikrája sem gyulladt ki bennem. Jelen állapotunk szerint a katalánok B csapata is leoktatna minket. Az Európa Ligában a keret erőssége alapján viszont legalább a nyolcig megyünk, ami persze könnyen lehet, hogy megint a campionato rovására fog menni.
A bajnokságban pedig hiába a minimális pontkülönbség, mind a Napoli, mind a Milan utcahosszal van előttünk játékminőségben és ha ez nem változik, akkor a BL helyek megszerzésén kívül merészebb álmokat nem érdemes szövögetnünk.
Alapjában véve nagyon kedvelem Inzaghit és továbbra is úgy gondolom, hogy a fejétől bűzlik a hal. Ameddig a tulajdonosi körben nem lesz érdemi változás, addig nehéz elképzelni egy folyamatosan bajnokesélyes Intert, amely a BL-ben is mindig ott van a legjobb nyolcban. Borzasztó nehéz lehet ennyi bizonytalan tényező mellett a munka Inzaghinak, ugyanakkor ez most az ő karaktertesztje lesz. Ki kell rántania ebből a mentális gödörből a fiúkat, különben visszatérünk oda, ahol három évvel korábban voltunk és örülhetünk, ha a top négy meglesz.