Elérkezett a szezon negyedik, egyben utolsó milánói derbije. Spalletti 2017-es érkezése óta nem volt ennyire negatív a mérlegünk egy adott idény során a kuzinok ellen; itt az ideje, hogy Inzaghi is végre győzedelmeskedjen a Derby della Madonninán.
A mostani szezonban lejátszott városi rangadók sormintája alapján akár mondhatnánk is, hogy az Inter számít esélyesnek.
A két bajnokin még mi voltunk jobbak játékban, de előbb be kellett érnünk egy döntetlennel, másodjára pedig ki is kaptunk. A kupaelődöntő első találkozóján viszont már a Milan volt a domináns, eredményben mégsem tudott fölénk kerekedni; így adná magát, hogy most, akár alulrendelt szerepben is, de mi gyűrjük le őket.
Az idegenben lőtt gólszabály az idei szezon során még jelen van az olasz kupasorozatban; 2003 tavaszán volt legutóbb, hogy ez döntött a két csapat továbbjutásáról. Igaz, az a Bajnokok Ligája elődöntőjében történt.
Minden bizonnyal azok is hallottak erről a párharcról, akik később kezdtek szurkolni az Internek – így vagyok ezzel én is. Néhány éve még egy korábbi szerzőtársunk említette, hogy számára ez a legkeserűbb, nerazzurrihoz köthető emléke.
Cúper legénysége a Milan pályaválasztásakor egy 0-0-t ért el, hazaiként pedig 1-1-es döntetlent játszott az elitsorozat utolsó előtti körében. Akkor az idegenben lőtt gól a szomszédaink döntőbe jutását eredményezte – itt a lehetőség most ezt az emléket is elhomályosítani és visszavágni.
Inzaghi az első meccs előtt azt hangsúlyozta, hogy az Inter mindent meg fog tenni a gólszerzésért. Aki még fel tudja magában idézni a mérkőzést, felteheti a kérdést, hogy valóban így volt-e? És bármennyire is rossz érzések kavaroghattak bennünk az odavágó után, azt látni kell, hogy a Milan azon csapatok ellen szenved a legjobban, akik átengedik nekik a kezdeményezést, miközben a ki-ki meccseiken, a top6-os ellenfelekkel szemben többször is nekik kedvező eredmény született.
Félreértés ne essék, nem feltétlenül szeretnék még egy olyan buszparkolást – és favágást – látni, mint amit Torinóban produkáltak a fiúk. Az idei szezonunknak ugyanakkor az az egyik nagy tanulsága, hogy a kevesebb néha több. Így tehát hiába akarunk mindannyian egy erődemonstrációt, mellyel visszavághatunk a bajnoki kudarcokért, könnyen lehet, hogy az óvatosságé lesz a főszerep és akár a büntetőkig is elmehet ez a visszavágó.
Hogy őszinte legyek, nehezen tudom elképzelni, hogy a négy, egymás elleni derbiből mi egyszer sem jövünk ki jobban. Ugyanakkor a futballban – közhely veszély – bármi megtörténhet, és azt is be kell ismerni, hogy a tavaly még 12 ponttal mögöttünk állomásozó kuzinokból kőkemény riválisok lettek az idei szezonra.
Bárki is nyerjen ma itt, egy ilyen komoly rangadón aratott győzelem óriási mentális pluszt adhat a bajnokság hajrájára. Erre pedig mindkét csapatnak hatalmas szüksége lenne…