Nos, azoknak lett igaza, akik nem feltétlen prognosztizáltak tündöklést az év utolsó meccsén – olykor fogakat csikorgatva, de azért sikerült besöpörni mindhárom pontot. És talán jól is van ez így.
Barella nélkül, de nagy önbizalommal, az ittmacsakazInternyerhet érzésével várhatták 2021 utolsó fellépését kedvenceink, de ahogy touristique kolléga előre jelezte, a Torino tudása nem az utóbbi fordulókban tapasztaltakhoz hasonló volt.
Jól kezdték a meccset egyébként Brozovicék, de érezhető volt, hogy itt most komoly veszélyek is leselkedhetnek – Ivan Juric az utóbbi években letette a névjegyét a Serie A-ban, korrekt, szervezett csapatok játszottak a kezei alatt. Most sem volt másként, a Bremer vezette torinóiak védelmét nem volt könnyű feltörni, de az Inzaghi-ballt (a gyors labdajáratásokat és kontrákat) továbbra is erőltették a fiúk, így el-eljutottak Milinkovics-Szavics kapujáig. A vezetést egy szépen végigvitt ellentámadásból sikerült megszerezni, és az ilyesmire több jó lehetőség is adódott még a 90 perc során – fájdalom, hogy a fásultabb, pontatlanabb futball miatt konkrét profitot már nem sikerült termelni Dumfries gólján kívül. Félidőben úgy érezhettük azért, minden sínen van, nagyjából úgy működnek a dolgok, ahogy az utóbbi hetekben megszoktuk.
Fordulás után viszont régi érzés kapott el minket: a szezon elején a Verona, Fiorentina, Sassuolo hármas ellen élhettünk át hasonló, szenvedős időszakokat. Az említett hármas ellen mondjuk mindegyik alkalommal az első játékrészben nem sikerült átjátszani a presszingeket, míg most ez fordítva volt. Benne volt a levegőben a szimpatikusabb torinói csapat gólja huzamosabb ideig, és ezért minden tiszteletet megérdemelnek – alaposan feladták a leckét Inzaghi tanítványainak. Ahogy kalaplengetést érdemel az utóbbi időben szárnyaló Inter is, ahogy egy csapatként, kompakt védekezéssel sikerült visszaverni minden egyes támadást, és a gálaelőadások, domináns performanszok után pedig most egy kissé szenvedve, de sikerült megnyernie a meccset.
Lehet akár negatívumokat is sorolni, de egyrészt egy-egy rosszabb produktum mindenkinél benne van a pakliban (pláne sorozatterhelés kellős közepén), másrészt mi inkább a pozitívumokra szeretünk koncentrálni: az ilyen harcos, de győztesen megívott találkozók csak még tovább tudják kovácsolni a már amúgy is igen jó csapategységet.
Az első kör után tehát 4 tiszta pont az előny, és ha a januári-februári időszakot úgy vészelik át a srácok, ahogy szeretnénk (ergo marad az előnyből), akkor… Nos, akkor sokat fogunk még mosolyogni tavasszal.
Összefoglaló:
Pontozás:
Handanovic – Bravúrra nem volt szükség tőle, de abszolút észnél volt minden egyes szituációban. (6)
Bastoni – Főleg az első félideje sikerült kiemelkedőre és dominánsra, de úgy összességében is a mostanság megszokott énjét láthattuk – a gól előtti labdaszerzése pedig kulcsfontosságúnak bizonyult. A ziccerének elrontása bocsánatos bűn, lévén ő nem egy befejező csatár – látszott is a mozdulatsoron. (7)
De Vrij – Sokszor kellett játékba avatkoznia, és bár egy-két minimális bizonytalansága akadt, kifejezett panaszunk nem lehet rá. (6,5)
Skriniar – Főleg az elején voltak tőle szokatlan butaságai, helyezkedési hibái, de fordulás után azért ahogy illik, szépen összekapta magát. (6,5)
Perisic – A Torino térfelén nem nagyon jöttek össze a dolgai, de amit védekezés terén csinált, remekül szemléltette, mit is láttunk tőle gyakorlatilag egész ősszel. Mintha egész pályafutása alatt szárnyvédőt játszott volna. Le a kalappal a lelkesedése és az egész játéka előtt. (6,5)
Calhanoglu – Szürkébb volt, pontatlanabb, a pontrúgásai sem ültek igazán és eltiltást érő sárgát is kapott. Hosszú idő után összejött neki egy gyengébb teljesítmény – habár két ziccerlabda még így kis „kiesett a lábából”. (6)
Brozovic – Ő sem csillogott, becsúszott neki néhány szokatlan labdakezelési hiba is – viszont a gólból alaposan kivette a részét, és felügyelte a hátsó régiókat is. (6,5)
Vidal – Annyi energiát tett a meccsbe, ami másnál szemre is fárasztó, neki viszont sztenderd. Az első félideje volt így erősebb, és ahogy fáradt, esett is visszább a játéka, de addig prímán helyettesítette Barellát. (6,5)
Dumfries – Most már kijelenthetjük: élt a lehetőséggel, amit Darmian sérülése idézett elő. A bizalmat transzformálta önbizalommá, és most már egy elöl-hátul hasznos és használható játékosnak tűnik – nem úgy, mint október környékén. Három pontot érő gól, magabiztos futball. (7)
Martínez – Mezőnyben ennél sokkal rosszabb is volt már, de kapu előtt ismét nem jöttek össze a megmozdulásai – például két helyzetet is elrontott, az egyiknél lövésig sem jutva. (5,5)
Dzeko – Sokat volt játékban, még annál is többet melózott, és különösen a fejjátéka nagyon hasznosnak bizonyult. Nem utolsó sorban pedig övé volt az utolsó átadás Dumfries gólja előtt. (6,5)
Sánchez – Elég dekoncentrált volt, a helyzetét pedig kicsivel sajnos elmérte – nem szállt be túl jól. (5,5)
Vecino – Ő sem sokat tett hozzá, de legalább védekezésben olykor észrevettük, hogy ő is pályán van. (5,5)
D’Ambrosio – A stabilizátor. (-)
Sensi – Aggasztó kezdés után kezdett bemelegedni – még helyzetet is teremtett -, de ennyi idő neki nem elég, hogy megmutassa a tudását. És ezt sajnos valószínűleg nem is az Internél fogja már megtenni. (-)
Dimarco – Lelkes interistaként tette oda magát a néhány percére. (-)
Inzaghi – Juric személyében emberére akadt, de a magasra tolt védelmi vonalakra jónak tűnt válaszlépése a Dzekora és Perisicre ívelt labdákkal. Sok-sok pontatlan átadás volt viszont, és a cseréi sem tettek hozzá annyit, amennyit ő remélt – a védekezést szerencsére végig szilárdan és szervezetten tartotta. (6,5)
Képek forrása: news.in-24.com, nemzetisport.hu