Itt a Derby d’Italia napja, egyben eljött az idő a hangulatkeltésre is! A cím már önmagáért beszél – és nyilván senkinek nem szolgál újdonságként -, de azért jöjjön egy rövidke emlékeztető, miért is jelentene számunkra kéjes örömöt a gyűlölt rivális legyőzése.
Hú, annyi indok van, szinte nem is tudom, mivel kezdjem… Na jó, először is ugyebár a rengeteg bajnoki cím és a „Spirito Juve” (szó szerint hánynom kell, ha meghallom ezt a szópárt) miatt a legtöbb juvés morálisan feljebbvalónak érzi magát a többi olasz csapat szurkolójánál. Szó se róla, összejött jó néhány Scudetto, és a zebrák 2010-től jól is menedzselték a csapatukat, de attól egész nyugodtan lehetne szerénynek maradni, ha a helyzet épp megkívánja. Az elején említett olasz szavak – nem vagyok hajlandó még egyszer leírni – csupán egy legendát takarnak, amibe görcsösen próbálnak kapaszkodni mindig, csak hogy mutassák, ők mások, jobbak a többieknél. Vagy ha ez létező dolog, akkor volt Spirito Inter is anno… Na mindegy.
A sötét múlt: a fiatalabbak csak a Calciopolira emlékezhetnek, de volt előtte mondjuk egy doppingbotrány is a 94 és 98 közötti keretükről, ami sokkal később derült ki, és igen nagy port kavart (a Juve korábbi orvosa börtönbüntetést is kapott tetteiért). Persze, tudjuk, előbbinek igazából az Inter volt a legnagyobb bűnöse, a haszonélvezője (wtf) meg pláne, szegény Juvét pedig ártatlanul hurcolták meg (hiába utasították vissza nagyjából 200-szor a Scudetto-visszaszerzési kérelmüket). Utóbbi pedig, hát… Sejthetjük, hogy valószínűleg több minden volt a háttérben ezekben az évtizedekben (is). Fuj.
A játékvezetők kedvencei. Kell ezt tovább magyaráznom? Linkelgethetném a videókat a Ronaldo-Iuliano esettől a Pjanic-Rafinha találkozón át egészen a Cuadrado-Perisic „kontaktig”, de annyi hely és idő nincs most. A Juventust akarva vagy akaratlanul mindig is segítették a bírók, pont. Ez pedig nyilvánvalóan nem szimpatikus a legtöbb, jóérzésű halandónak. Blöá.
Még egy fájó pont inkább a kedvenceink balfék mivoltából (is) adódik: az egymás elleni meccseken elég hosszú ideje ül szopórolleren az Internazionale. Volt ennek mindenféle oka, a lényeg, hogy az utóbbi 10 év ellenük aratott győzelmeit egy kezünkön meg tudjuk számolni, ez pedig bődületes szégyen. Az Inter nem lehet a Juve ribanca, na.
És végezetül kifejtjük véleményünket néhány, nem igazán kedvelhető futballistáról a jelenlegi keretükből:
Bonucci: Annak idején sok millió futballszeretőt megtévesztett Leonardo Bonucci, mikor Barzagli és Chiellini mögött csak takarítgatott a három védős rendszerben. Az még hagyján, hogy mi elhittük róla, hogy a világ legjobbjai közé tartozik; a problémát az jelentette, hogy ő is így gondolkodott. A kuzinokhoz kerülvén aztán hamar bebizonyosodott, hogy nem így van; hiába a csk szalag, hiába a Kessie-től elvett mezszám, hiába a hozzá igazított rendszer, hirtelen világossá vált, hogy az olasz védőt csak a klasszis társai tették naggyá. Bonucci persze igazi féregként rögtön le is lépett a Milantól és Allegri nagy ,,örömére” visszakönyörögte magát a Juvéhoz – a lányára hivatkozva. Mióta négyvédőzni kell, rendre kijönnek a gyengeségei – párharcait például 50% alatt nyeri, ami bizony a Serie C-be is kevés lenne. Az előző idény végén már Pirlo is belátta, hogy Bonucci akkor a leghasznosabb, ha pompom lányként szurkolja végig a találkozókat a kispadról. Az idei Eb-t végül is pozitív hősként zárta, de ne legyenek kétségeink, hogy az egyik legtúlértékeltebb – és egyben – legocsmányabb játékosról van szó az egész világfutballban. Bízzunk benne, hogy Martínez alaposan megforgatja majd az Internél nevelkedett labdarúgót. /ninogoffredo/
Chiellini: Ő a Juve wannabe Materazzija mióta az eszemet tudom. Mindenben szeretne olyan lenni, mint ő, de egyre inkább csak a sérülések számában sikerül neki felvenni a versenyt. Hány olyan nyilatkozatát láttam, ahol erőltettem próbál bunkó lenni és nagyot mondani, de Marcoval ellentétben nem tud zsigerből elküldeni melegebb éghajlatra senkit. Nem beszélve a pályán levő megmozdulásaiból. Hát hol vannak azok az igazán szerethető tahó megmozdulások? Míg Materazzi mosolyogva nyírt ki mindenkit, a drága Giorgio mindig megpróbál elsunnyogni a bíró háta mögé, betömni a nadrágzsebébe pár eurót és úgy csinálni, mint az ártatlan ma született bárány. Chiellini idén végre összehozott egy Eb-győzelmet magának, de azért ez mégsem egy vb-döntő volt, ráadásul nem is fejelte le az ellenfél legnagyobb sztárja… De nem is baj, hiszen Chiello biztosan könnyes szemmel nézett példaképére, mikor mindenki Matrixa magasba emelte a BL-trófeát, reméljük ma este mi is ugyanígy fogunk érezni, mikor a győzelem után visszagondolunk, hogy emberünk még suttyónak se volt elég kifinomult.
Chiesa: Bár a body-shaming és a face-shaming bizony csúnya dolog, valahogy mindig az jut az eszünkbe, ha ránézünk erre a tucatfiatal kinézetű, fazonra nyírt pinájú lány hajú játékosra, hogy mennyire szívesen pofoznánk fel, és törölnénk le a vigyort az arcáról. Ennél már csak az a rosszabb, hogy Chiesa bizony apu nevéből próbál megélni (nem ezt tesszük amúgy mindannyian?), jelentős protekcióval került be a Fiorentina kezdőjébe 19 évesen, amikor egy magára kicsit is adó olasz tehetség még türelmesen a Primavera csapatokban vagy a Serie C-ben pallérozódik. Sok mindent kiemelhetnénk vele kapcsolatban, miért is utáljuk őt. Például, amiért kiszorította mindenki kedvencét, a valaha volt legszebb olasz játékost, a (rossz) beadások és a borosta koronázatlan királyát, Antonio herceget a válogatottból. De talán a legfájóbb, hogy ostoba módon rossz irányba távozott Firenzéből. Tette ezt ráadásul úgy, hogy a Fiorentinánál csak később jöttek rá, mekkora barom dealt alkudtak ki két éves kölcsön + opcióval, mikor a Citytől vagy a Chelseatől kétszer ennyit kaphattak volna kápéban. Emiatt aztán a lilák Vlahovicot kétszeresen túlárazták nekünk, szóval erről is Chiesa tehet.
Kívánjuk számára, hogy céljai úgy teljesüljenek Torinóban, mint csodás elődjének, Bernardeschinek. /Blazious/
Cuadrado: Egyszer volt szerencsém egy olyan osztályon dolgozni, ahol az egyik lánynak egy Dybala-fotó volt a deskjére tűzve, egy kolumbiai kolléganő pedig Cuadradot „kis cukinak” nevezte, minek hallatán én majdnem kifújtam a lekvárt a palacsintából. Vitába nyilván nem mentem bele, pályán kívül különben lehet, hogy az is… De mi tagadás, Cuadrado elég funky duót alkotott Muriellel kb. 10 éve a Leccében, és az sem véletlen, hogy a mai napig a Serie A legjobbjai közé tartoznak mindketten. Én pedig a mai napig csodálnám, amennyiben nem hozott volna morális szempontból elfogadhatatlan karrierdöntéseket, és ezzel együtt nem avanzsál az olasz bajnokság egyik legalattomosabb figurájává is. A tavalyi, Perisic mellett bemutatott professzori műesése miatt jár az örihari, ha ez nincs, simán kiegyeznék annyival, hogy hamarosan visszavonul a lassan már 34 éves bongyor bunkó, és többet nem beszélünk róla. /touristique/
Ennyi bőven elég az ősi ellenfélről ellenségről (talán sok is) felspannolás gyanánt, egy kicsit foglalkozzunk a sajátjainkkal:
- A meglévő, főképp védekezést érintő problémákra Inzaghi egyelőre nem találja a megoldást, ez aggasztó, így felkészülhetünk arra, hogy egy lőtt gól biztosan nem lehet elegendő a győzelemhez. A másik oldalról viszont a Juve négy darab 1:0-s győzelmen van túl, szóval… Kemény menet lesz.
- A hétközi, BL-ben aratott, igen magabiztos győzelem valószínűleg jó hatással volt a lelkekre a római kirándulást követően – többek között ezt kellene ma meglovagolni.
- A középpálya javuló formája bizakodásra ad okot: Barella és Brozovic ebben a pozícióban top 5-ösök a Serie A-ban (Vidal pedig totálisan felülmúlja az idei várakozásokat), ez pedig az Inter javára billentheti a mérleg nyelvét.
- Calhanoglu sérülése után visszatérhet, viszont Correa valószínűleg még nem lesz bevethető.
- Győzelmen kívül semmilyen más eredmény nem elfogadható, mert bár még mindig a bajnokság első harmadában járunk, azért vészjósló a Milan és a Napoli formája. Nem beszélve a mai, erőre kapó riválisról.
- Ha már rangadó: igazán itt az ideje Inzaghi első, nagycsapat ellen aratott diadalának az Inter élén.
Ráhangolódásnak ennyi, este itt a tettek ideje!
Várható kezdő a Gazzetta szerint: Handanovic – Bastoni, de Vrij, Skriniar – Perisic, Calhanoglu, Brozovic, Barella, Darmian – Martínez, Dzeko.
Kezdés 20:45-kor, a kapcsolóval pedig a Sport2-t keressétek.