Tudjuk, hogy válogatott szünet után sosem könnyű. Azt is, hogy a jelenlegi helyzetben még nehezebb. Mi több, azzal is tisztában voltunk, hogy a Lazio otthonában ez hatványozódik. De arra, ahogy végül a meccs alakult, mi sem számítottunk.
A még mindig nem teljesen kiegyenesedett versenynaptár bár minden csapatra hatással van, az Intert többszörösen sújtja: agyonjátszatott kulcsemberek jöttek vissza a válogatottaktól, ezt pedig tetézte a totálisan abszurd dél-amerikai selejtezőprogram. Ez volt a kiindulópontja a szombati rangadónak, és nekem valamiért felsejlett egy pár fordulóval ezelőtti, Nápolyban lejátszott mérkőzés, mikor is a Juventus látogatott a Maradonába… Ha az Inter megtehette volna a halasztást, kérelmet nyújtott volna be, de Ausilio szavai alapján erre (a sűrű menetrend miatt) semmi esély nem volt, így Correa, Martínez és Vecino úgy kerültek a meccskeretbe, hogy másfél(!) nappal előtte még a világ másik végén játszottak tétmeccset. Mondhatni, nem ideális helyzet.
Ettől függetlenül nem alakult rosszul ez a találkozó, az Inter lényegében irányítása alatt tartotta az eseményfolyamot az első félidőben – bár sok helyzetet nem dolgozott ki, jó párszor okozott zavart a széleken, az egyik ilyenből jött a vezető gólt „okozó” büntető is. A Lazio egyébként felspannolva jött ki a gyepre, voltak is ügyes kombinációik, de szinte kizárólag Felipe Anderson jobb oldali elfutásaiból sikerült lehetőségeket kialakítaniuk, amik olykor-olykor egészen nagyok is voltak. Szünetben mégis elégedetten mehettünk dolgunkra, lévén Brozovicék – az előzményeket szem előtt tartva – váratlanul kompakt csapat benyomását keltve tartották kézben a dolgokat.
Fordulás után viszont jöttek a „nagy dolgok”. A rómaiak érezhetően tovább próbálták növelni az intenzitást, igyekeztek is beszorítani kedvenceinket, de igazi, nagy helyzetig nem jutottak, egészen addig, amíg el nem érkeztünk a (számunkra abszolút facepalm és egyébként véletlenszerű) fordulópontokig…
1.: Perisic indokolatlan helyzetben, szemben a kapuval kivágta szögletre a labdát, még egy kis ünneplés volt utána… Lehet egy tippetek, mi járt ekkor a fejemben.
2.: Nevetséges, elkerülhető büntető. Az éppen aktuális szabályt nem tudom – kissé nehézkes már követni -, elfogadom, ha ezt be kell fújni, de totálisan ellentmondana az életszerűségnek, ha valaki a testéhez szorított kézzel ugrana fel fejelni. A fejes kb. fél méterről jött, abszolút nem kereste a kéz a labdát, bár itt nyilvánvalóan a kapura tartó labda volt a probléma. Jobb helyezkedéssel és koncentrációval ezt mondjuk ez meg sem történhetett volna…
3.: Dimarco földön maradása. Furcsa, hogy ez az első gondolatom, de talán az ilyen jelenetek tudnák még jobban visszaszorítani a színészkedést – a játékvezető jól tudta, hogy játékosunknak semmi baja nincs, és ez a gól után szépen be is bizonyosodott. Martínez végigvitte az akciót (bár hátul nincs szeme), a Lazio pedig ugyanígy tett az övével… Szerencsétlen volt az egész, és a sok-sok ilyenből pont az a kivételeset szenvedték el Skriniarék – akik így teljesen elcsúsztak védekezésben -, amiből épp találat született. Pech, önhiba, nevezzük, ahogy akarjuk, de ez sem volt szokványos szitu, és itt fordult át végleg a momentum a Sasok javára. Ki-ki döntse el vérmérséklete szerint, hogy cselekedett volna, az mondjuk tovább növelte a szitu furcsaságát, hogy a földön fekvő ember mellett vezettek akciót, és konkrétan az üresen maradt helyén született meg a gól.
4.: Cserék: ahogy múltkor irreális volt az 5/5 pozitív impact, most is az az 5/5 negatív. Itt ugyebár van egy kis mentség azért, mivel a dél-amerikaiaknak semmi keresnivalójuk nem lett volna a keretben sem, de hát Inzaghi keze viszonylag meg van kötve, Satrianohoz pedig nem mert/akart nyúlni. Ez jött ki belőle.
Az utolsó fél óra (és így a végeredmény) nyilvánvalóan teljesen elhomályosítja az egészen korrekt előtte lévő időszakot, így maradt a keserű pirula: elveszett veretlenség és távolodás az éltől. A kapott gólok száma viszont mindentől függetlenül komoly fejvakarásra ad okot, a csapatszintű védekezéssel sürgősen kezdeni kell valamit, ha örülni szeretnénk szezon végén. Egy pici nyugtatóként: tavaly a szezon ugyanezen pontján pontosan ezekről írtunk-beszéltünk, szóval még mindig viszonylag korán van. Kedden lehet javítani a BL-ben.
Összefoglaló:
Pontozás:
Handanovic – Volt fontos védése, magabiztosnak is tűnt, de a kulcspillanatokban nem tudott most bravúrokkal segíteni a csapatán. Az utolsó gólnál kicsit fura volt a mozgása. (5,5)
Bastoni – A büntetőszituáció abszolút balszerencse volt, de azon kívül nemigen lehet büszke a teljesítményére, Felipe Anderson nagyjából akkor és úgy vitte el mellette a labdát, amikor és ahogy akarta. Továbbra is kisebb gödörben van. (5)
De Vrij – Őt lehet legkevésbé hibáztatni a hátsó hármasból, fontos megelőzései és blokkjai is akadtak, a passzjátéka pedig nyugodt és hatékony volt. A fújolás nem zavarta meg a fejét. (6)
Skriniar – A második gólnál fölötte/mellette ment el a labda, majd őt cselezte le Immobile, azt leszámítva neki sem volt igazán rossz meccse. Sokat kellett neki is melóznia. (5,5)
Dimarco – Sokszor volt játékban, de – főleg az első félidőben – érzésre elég határozatlan volt, amikor nagy területek nyíltak előtte. A pontrúgásai sem jöttek most össze, így védekezésben volt lényegesen meggyőzőbb, talán első alkalommal. (5,5)
Barella – A büntetőt szépen megcsinálta, de azon kívül rengeteg hibája akadt, jó helyzetekben sikerült általában a legrosszabb megoldást választania. Hátul sem tudott igazi segítséget nyújtani, rengetegszer volt „úton”. A végére látszólag teljesen elkészült az erejével. (5,5)
Brozovic – A középpálya legbiztosabb pontja volt, rengeteg jó labdakihozatallal, jó hosszú labdákkal (21-ből 17 pontos volt, ez a statisztika ezen a szinten is extrának számít), és a tőle megszokott, hasznos, fáradhatatlan védőmunkával. A legjobb Inter-játékos volt ezen a napon. (6,5)
Gagliardini – Rég láttuk, ettől függetlenül pontosan tudtuk, mit várjunk tőle: azt kaptuk, se többet, se kevesebbet. Hátul leginkább szabálytalanságokkal vétette észre magát, elöl pedig inkább a tutit próbálta választani, a bonyolultabbnál sosem járt sikerrel. (5)
Darmian – Őt is sokszor találta meg a labda, olykor tudott is vele mit kezdeni, de szintén inkább a hátsó zónában nyújtott teljesítménye miatt fogunk emlékezni rá – annak ellenére, hogy a korai tizenegyest megelőző szituáció kialakításában szerepet vállalt. (5,5)
Dzeko – Nem sok értékelhető megmozdulása volt, lévén érdemi kiszolgálást nemigen kapott. Egyszer elfejelte a labdát a jó helyzetben lévő Barella elől. (5)
Perisic – Magabiztosan értékesített büntető, néhol egész jónak tűnő, kombinatív foci, viszont a meccs egyik fordulópontja az ő baromsága volt (indokolatlanul szögletre „mentett”). (5,5)
Dumfries – Ez a meccs az elborult agyáról, nem pedig a játékáról lesz emlékezetes. Szinte semmi érdemlegeset nem produkált. (5)
Correa – Továbbra is várunk tőle valami pozitívat Verona óta, egyelőre hiába. A harmadik gólnál az ő embere volt Milinkovics-Szavics. (5)
Vecino – Kevésszer volt játékban, embert alig talált a passzaival, ő is egészen haszontalan cserének bizonyult. (5)
Martínez – Ahogy a többi dél-amerikainak, úgy neki sem lett volna szabad pályán lennie egy ideális világban. Nos, ez most nem az, látszott is rajta minden frusztráció, ami lecsapódott többek között egy nagyon ígéretes szitu elbaltázásában is… (-)
Calhanoglu – Félig sérülten kellett beállnia, bemelegedni sem volt ideje egy ilyen hőfokú meccsbe, nulla pluszt hozott így ismét. (-)
Inzaghi – Egyszer fent, egyszer lent: múltkor tökéletesen bejött szinte minden cseréje, most egytől egyik csődöt mondtak a változtatásai. Az alaptaktika ült, a hajrában viszont kártyavárként omlott össze minden. (5)
Képek forrása: index.hu, eurosport.it, italy24news.com