Az FFFJ bűvöletében

Egyre-másra érnek minket mostanság az új impulzusok: a catenaccio vezérelve mentén megszerzett győzelmek, majd bajnoki cím, hétvégén pedig a Scudettot követően kaptunk a csapattól egy végtelenül sima, könnyed győzelmet is. Jó mostanság Inter-szurkolónak lenni, és jó esély van rá, hogy este sem leszünk szomorúak.

A bevezető utolsó mondatának oka pedig az FFFJ. Ezt a mozaikszót én hozom most be a köztudatba kvázi nyelvújítóként, ugyanis annyira tetszett az, amit hétvégén a Sampdoria ellen műveltek a fiúk, hogy rögtön ilyesmi jutott az eszembe. Először jöjjön egy kis képi szemléltetés, mert – tét nélküliség ide vagy oda – nem rossz ezt visszanézni:

 

 

Megjegyzések a 90 perccel kapcsolatban:

Claudio Ranieri előtt maximális kalaplengetés a sorfal és a szép szavak miatt, bárcsak több hozzá hasonló figura lenne a futballban!

– Induljunk akkor a kapu felől: Handa… Nos, hát… Mindegy is. Minden tiszteletem a csapatkapitányé, de üdítő volt a második félidőben (ezer év után) új arcot látni a kapuban. A védelemben itt-ott volt egy kis meg nem értés, de alapvetően jól működtek együtt a fiúk, és basszus, dobáljatok meg kővel, de valahogy jó volt látni a Rano-DD kettőst is, ennyit minimum megérdemeltek, pláne az alulértékelt harcos, D’Ambrosio.

– A középpályán lényegében az olasz Kakát láthattuk Gagliardini személyében, de ez persze nem meglepő, hisz genovai csapat volt az ellenfél. Vecino kezd már életjeleket mutatni sérülése után, remélhetőleg végleg magára is fog találni – más együttes színeiben. A szárnyvédők ismét kitettek magukért, főleg Hakimi, aki miatt örülhetünk, az idény végén újra klasszis énjét mutatja, és ez azért is fontos, mert ő a jövő Inter-sikereinek egyik záloga lehet. Young már nem annyira.

Martínez eléggé elvesztette a fonalat a finishez érve, Sáncheznek viszont legalább most sikerült értékesíteni két lehetőséget, de játékban is a mezőny legjobbjai közé tartozott. Pinamonti góljának rettentően örültem, és továbbra is az az érzésem, ennél kaphatott volna sokkal több lehetőséget. Persze nyilván nem én vagyok a szakember, és most minden Contét igazolja, de a saját nevelésekkel szemben mindig elfogult leszek.

A gólnál tapasztalt kis riadalom ellenére – ahogy az eredmény is mutatja – habkönnyű fellépés volt a Samp elleni, és nagyjából ilyesmikre számítok a maradék fordulókban is. Persze nyilván nem a gólkülönbséget tekintve, hanem inkább abból a szempontból, hogy a fiúk félelem, görcs és kényszer nélkül futballozzanak. Rengeteget számít ez, ahogy az sem elhanyagolható, hogy az egyének lábában hány játékperc van az utóbbi időben.
Így, ilyen előjelekkel, szárnyaló lélekkel kanyarodhatunk a Roma elleni… Hát, ebben a helyzetben nem írom, hogy rangadóra, legyen a szó inkább presztízsmeccs. Túl sok kifejteni való igazából nincs, azt tudjuk, hogy most már a fővárosiak is lényegében tét nélkül játszhatnak (bár gyanítható, a Konferencia Ligát legszívesebben inkább elkerülnék), és van egy vagon fontos hiányzójuk (Veretout, Smalling, Spinazzola, példának okáért).
Inter-részről is lesz maródi, és az ügyből kifolyólag egy debütáns is: az új, negyedik számú mezt először fogják használni Lukakuék.

 

Hogy szokja a szemetek addig is…

 

Jaj, el ne felejtsem, ugyebár ma is kiemelt szerep vár az FFFJ-re, mondhatni, kulcsfontosságú lesz az eredmény alakulásának szempontjából. És hogy mi is az FFFJ? Felszabadultan focizó, friss játékosok.

Várható kezdő a Gazzetta szerint: Radu – D’Ambrosio, Ranocchia, Skriniar – Perisic, Vecino, Brozovic, Barella, Darmian – Sánchez, Lukaku.

(Sensit követelem a kezdőbe!)

A meccs kezdési időpontja 20:45, a Digi Sport 2 pedig ezt élőben közvetíti.