Mivel a legutóbbi bejegyzésemet is évszámmal kezdtem, engedjétek meg, hogy újra megtegyem.
2011. 05. 29.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy szeretett csapatunk meg tudta nyerni az Olasz Kupát – sőt, úgy egyáltalán valamilyen trófeát. 2011 óta – emlékeim szerint – minden évben leírja bloggercsapatunk valamelyik tagja, hogy ez a legkönnyebben begyűjthető díj. Ezzel aligha lehet vitatkozni, gondoljunk csak arra, hogy mindössze négy kört kell abszolválni a végső sikerhez. Ez utóbbi azonban mégsem akar összejönni; ennek az okait fogom most egy kicsit megvizsgálni.
A jól megszokott téli összeomlás
Ha mást nem, ezt mindenképpen megköszönhetjük Claudio Ranierinek. Történt ugyanis 2011 őszén, hogy Tinkerman elvállalta a Gasperini által hagyott romok eltakarítását. A tapasztalt mesternek jó néhány problémával kellett megküzdenie, de 2012 januárjában már mégis úgy tűnt, hogy kiegyenesedhet az Inter szezonja. Ha az emlékezetem nem csal, a bajnokságban egy Palermo elleni, teljesen indokolatlan és érthetetlen 4-4 indította el a csapatot a lejtőn, amely egészen a Juve elleni, márciusi vereségig tartott; a mélypontot egyértelműen a BL-kiesés jelentette a Marseille-el szemben. Január 15-én az Olasz Kupában a Mazzarri-féle Napoli már a legjobb nyolcban megállította kedvenceinket, az összeomlás kellős közepén. A téli mélypont pedig azóta is gyakran felüti a fejét kedvenc csapatunknál.
A 2015-16-os idényt remekül kezdte az Inter, a tabella élén karácsonyozott az együttes és semmi nem jelezte, hogy a Mancini-féle csapat végül a dobogóra sem fog tudni odaérni. A Sassuolo elleni vereség, majd két döntetlen az Atalantával és a Carpival szemben aztán komolyan megrogyasztotta a fiúkat, akik a végső pofonokat előbb a Juvétól kapták a kupaelődöntő odavágóján (3-0), majd ugyanilyen arányban a Milantól is sikerült kikapni a campionatóban. A rosszul sikerült időszak végül az egész idényre rányomta a bélyegét, a csapat pedig hiába dolgozta le a hátrányát a kupaelődöntő második mérkőzésén, büntetőkkel végül mégis kikapott. A nagyon elrontott, téli mélypont kellős közepén lejátszott első meccs tehát ezúttal is meggátolta az együttest a trófea szerzésben.
Luciano Spalletti mindkét, Internél töltött szezonjában előjött a téli összeomlás, amely komolyan befolyásolta a kupaszereplést is. 2017 december közepétől egészen 2018 márciusáig nyeretlen volt a csapat; ezt tudta kihasználni karácsony környékén a Milan és a frissen kinevezett Gattuso, aki pályafutásának egyetlen sikerét akkor érte el Spallettivel szemben. A csapatot tehát a városi rivális búcsúztatta a kupából a legjobb nyolc között.
Egy évvel később a BL kiesést nem tudta megemészteni az együttes. A három pontok ugyan jöttek még egy darabig a PSV kudarc után is, de nyilvánvaló volt, hogy valami nagyon megtört. A rövid, két hetes leállást követően az Inter mindössze egy pontot szerzett a Sassuolo, Torino kettős ellen, majd a kupa küzdelmektől is el kellett búcsúznia; a Lazio jutott be az elődöntőbe, büntetőrúgásokat követően.
,,A bajnokságra fókuszálunk”
Szerencsére ezt így kimondva soha nem hallottuk az utóbbi években Inter-edzőktől, két alkalommal mégis ez lehetett az érzésünk.
Az első példa a 2013-14-es szezonban történt, mikor már a legjobb tizenhat között kiesett a csapat az Udinesevel szemben. Természetesen Mazzarri idejében is megvoltak a nagyon rosszul sikerült hónapok – pont vele ne lettek volna? -, de nincs az a téli összeomlás, amely során az Inter kieshet egy ilyen kaliberű gárda ellen. Ne feledjük, ez az Udinese már nem az volt, amelyik korábban a BL-helyekért ment. Némi vigaszt jelenthet, hogy a következő körben legalább a kuzinokat is jól eltángálták.
A második eset a 2016-17-es szezonban történt, amikor Pioli a bajnokságban épp egy olyan sorozatot épített, amelynek köszönhetően újra tudtunk álmodozni a BL indulásról. A nagy menetelés kellős közepén jött a Lazio elleni kupanegyeddöntő, amely során ugyan nem érezhettük, hogy fiaink nem veszik elég komolyan az összecsapást, de azért mégis csak egy alaposan megrotált Inter lépett pályára, amely végül 2-1-es vereséget szenvedett.
Jobb volt az ellenfél
Az elmúlt tíz évben az Intert sok esetben az a csapat ejtette ki a kupából, amely a végén meg is nyerte azt. Így volt ez 2012-ben (Napoli), 2016-ban (Juventus), 2019-ben (Lazio) és 2020-ban is (Napoli). Mégis, ezen párharcok során kedvenceink mindig megmutatták, hogy akár ellenfelük fölé is tudnak kerekedni.
Az egyetlen kivétel a 2012-13-as szezonban volt, mikor az elődöntőben az AS Roma oda-vissza megverte a Strama-féle Intert. Ugyanakkor az évezred egyik legszebb Nerazzurri-gólja a visszavágón született, nem is akárki jegyezte:
Elrontott hazai meccsek, egyéni hibák
Mivel nem akarom túlzottan húzni az időtöket, ezt a két kategóriát egy kalap alá vettem.
Kezdjük is a 2014-15-ös idénnyel, mikor a csapat a Napoli otthonában negyeddöntőt játszott. Az Intert akkor már Roberto Mancini irányította és ugyan kétség sem férhet hozzá, hogy az még mindig egy botrányosan rossz brigád volt, Benítezéket így is jócskán fel tudták idegesíteni azzal, hogy semmit nem engedtek nekik. Mindannyian tudjuk, hogy milyen negatív következményekkel járt az aktuális csapata számára az, ha Higuainban felment a pumpa, gondoljunk csak az elpuskázott ziccereire, kihagyott tizenegyeseire. Sajnos azonban a kétszer tizenöt perces hosszabbítás előtt pár másodperccel jött Ranocchia, és egy borzasztó megoldásának köszönhetően az argentin végül még azelőtt megnyerte a délieknek a találkozót, hogy teljesen elvesztette volna a kontrollt önmaga felett.
A tavalyi szezon során az Intert újfent a Napolival hozta össze a sors, ezúttal az elődöntőben. A visszavágón remekül játszott az Inter, Eriksen szögletből szerzett gólt és nagyjából minden ült, amit Antonio Conte eltervezett. Az 1-1-es végeredmény azonban nem nekünk kedvezett, hiszen a párharc első felvonásán, Milánóból hagytuk, hogy a vendégek távozzanak győztesként.
Végül pedig jöjjön az idei kiesés, amelyben szerepett játszottak mind az egyéni hibák, mind a meg nem védett hazai pálya. A kupaelődöntő első meccsén előbb a már nem fiatal Young hozott össze egy ostoba tizenegyest, majd Bastoni és Handanovic ,,ranocchiázott” egyet és ajándékozták oda a második, idegenben lőtt gólt a Juvénak. A visszavágón aztán hiába játszott fölényben az Inter és hiába mutatott be komoly védéseket Handa, mindez semmit nem ért a már-már Allegrisen pragmatikus zebrák ellenében.
Ezzel akár vissza is kanyarodhatunk a poszt elejére, mikor hangsúlyoztam, hogy nem nagyon lehet támadni azt a kijelentést, mely szerint a csapat számára a legkönnyebben megszerezhető trófea az Olasz Kupa. Az elmúlt tíz év tapasztalataiból leszűrhetjük, hogy miket és kiket kell elkerülnünk ahhoz, hogy a végén célba is érhessünk.
Akiket el kell kerülnünk:
– a Juventust, a Napolit és a Laziót. Ellenük az elmúlt években – egy kivételt leszámítva – mindig kiestünk
Amiket el kell kerülnünk:
– téli összeomlást (az elmúlt tíz szezonban minimum hatszor jelentkezett és akkor még nagyon elnézőek voltunk)
– vereségeket hazai pályán
– egyéni hibákat
– ,,a bajnokság a fontosabb” hozzáállást (a fentebb említett két esetben csapat a Serie A-ban sem tudta teljesíteni az elvárásokat)
Hiába tehát a rövid sorozat, pont emiatt nincs lehetőség akár a minimális hibákra sem. Márpedig ilyenek ezúttal is becsúsztak, így az Inter 2021-ben sem fogja megnyerni az Olasz Kupát. Természetesen egy bajnoki címmel mi is vigasztalhatóak lennénk.