Egy Inter-szurkolónak biztosan nem a január a kedvenc hónapja, de eddig még nem lehet panaszunk az évkezdésre – igaz, csak egy meccset játszott a csapat és azt is egy nagyjából MOL Fehérvár szintű társaság ellen. A mindig különleges hangulatú vízkereszt-fordulóban valamivel nehezebb feladat jön, bár papíron nem igazán kellene aggódnunk a genovai látogatástól; elvileg nyugodtan szedhetnénk le a díszeket a fáról akár meccs közben is.
Elvileg, de nyilván nem így lesz. Gondoljunk csak a fondorlatos Tinkermanra, aki valahogyan mindig össze tud tákolni valamit egy nagycsapat kárára, mondom ezt akkor is, ha az idei Sampdoria mind keretminőségben, mind mutatott játékban és a konzisztens teljesítményt tekintve messze áll a rettegni valótól. És akkor még ott van a fenti utalás a statisztikára: az Inter legutóbbi hat meccsét megnyerte a Doria ellen, 2015 októberéig kell visszalapozni a legutóbbi pontrablásukig. Mi több, Genova városába évek óta nyerni járnak a fiúk, ugyanis az elmúlt hat Marassi-fellépés három ponttal járt, legyen az ellenfél akármelyik helyi kedvenc.
Fontos forduló ez abból a szempontból, hogy az esti rangadón az Inter részéről bármilyen kimenetel elfogadható – persze a legjobb az iksz lenne. Mindennek alapja azonban a kötelezően bevasalandó délutáni három pont, amit a biztonsági okokból pihentetett Lukaku nélkül kell valahogy hazaszállítani. Ha abból indulunk ki, hogy belga vízilabdacenter hiányában nem egyszer jól működött a Sanchez-Martinez páros, akkor nincs ok az aggodalomra, ha viszont abból, hogy Perisic fog kezdeni csatárposzton Lautaro mellett, akkor viszont van (spoiler: nincs). Nem mondok újat, hogy a horvátnak ez a poszt sem fekszik igazán, de Conte második örök szerelme, az egyelőre még csak az udvarlási fázisban járó Gervinho még nem bevethető itt.
Számos régi ismerőst üdvözülhetünk majd a már említett Ranieri mellett: az edzővel állítólag fasírtban lévő Candreva és a római távozása óta önmagát kereső Keita Baldé is az exek táborát gyarapítja, míg milánói oldalon Ranocchia és Skriniar találja meg bekötött szemmel is a melegvizes zuhanyzót a stadionban. Nem lesz ott ellenben eltiltás miatt az az Ekdal, akinek rendre évente úgy két jó meccs szerepel a CV-jében, az is általában valamelyik nagycsapat ellen (emlékezzünk még a Cagliari színeiben elért mesterhármasára a Meazzában…).
Ami az Intert illeti, Lukakun kívül nagyjából mindenki rendelkezésre áll. Remélhetőleg az eddig több kárt, mint hasznot hozó Vidalt sikerül a padra bilincselnie Conténak, Sensi pedig kiveszi a kezéből a kulcsot és jó messzire elhajítja.
A hagyományos vízkeresztes forduló miatt elég gazdag a mai múltidéző naptár, legszívesebben talán a Napoli elleni 3-1-et érdemes felidézni 2011-ből (ekkor debütált Leonardo igazi örömfocival), de szép emlék az ezredfordulós Perugia elleni 5-0 is, melyen az első Inter-meccsét játszó Seedorf góllal mutatkozott be. 1994. január 6-án rendeztek egyébként egy Sampdoria-Intert is a Coppában, nem írom le inkább a végeredményt.
A kezdő: Handanovic – Skriniar, De Vrij, Bastoni – Hakimi, Gagliardini, Barella, Brozovic, Young – Martinez, Sanchez.
TV: Digisport1, 15:00
(Fotók: Az Inter Facebook-oldala)