Régebben, mikor még aktívan sportoltam és belekerültem egy-két negatív eredménysorozatba, gyakran olvasgattam, vagy hallgattam motivációs idézeteket, beszédeket – oké, Szabó Péterig és Oravecz Nóráig nem jutottam el, de például A boldogság nyomában című filmben elhangzott Will Smith monológot imádtam. Sajnos az egyéb, általam leginkább kedvelt bölcsességeket nem találtam meg, csak úgy hasraütés szerűen pedig nem akartam idézgetni, így végül arra esett a választásom, amit a címben is olvashattok.
Természetesen az én kis múltam semmi az Internazionale focistáinak karrierjéhez képest; de, amennyiben folytatják azt a jó szokásukat, hogy olvassák a blogot, akkor már a címben láthatják, hogy hogyan is lépjenek majd tovább a Bologna elleni kellemetlenséget követően. Mindez sajnos egyáltalán nem ígérkezik egyszerűnek az ellen a Hellas Verona ellen, akik ősszel is igencsak megkeserítették a dolgunkat.
A sűrű menetrend miatt nem született külön értékelő a Palacióék elleni csatáról, így most kénytelen leszek arról is írni néhány sort.
Conte eddig minden nagycsapatával egyből nyerni tudott, az Inter játékosai tényleg ekkora lúzerek lennének?
A Bolognától – és korábban a Sassuolótól – elszenvedett pofon után sokakban megfogalmazódhatott ez a kérdés. Talán a helyzet nem ennyire drasztikus, ugyanakkor Hozzátok hasonlóan nekem sem esett jól ez a két mérkőzés.
Nyilván szükség van új igazolásokra, hogy az esetleges sérülések, eltiltások idején például ne Gagliardinit kelljen néznünk a középpályán, de fontos megjegyezni, hogy ez még mindig egy nagyon fiatal – és tehetséges – együttes, amelyből bőven hiányzik az a know-how, ami a győzelemhez vezető úton szükséges (Godín emiatt lehetett volna tökéletes igazolás, de ő sajnos besülni látszik).
Némi hasonlóságot érzek egyébként azzal az úttal, amit most épp Mourinho jár be a Spursszel. Sokak megdöbbenésére a portugál kifejezetten örült annak, amikor Szon és Lloris majdnem egymásnak estek az Everton elleni meccs félidejében, miután a francia világbajnok kifogásolta a szélső védőmunkáját az egyik szituációban. Mourinho szerint pontosan ez a fajta, maximalista hozzáállás hiányzott eddig a londoni játékosokból. Na meg a győzelem az olyan klasszis csapatok ellen, mint a Bournemouth.
Valami hasonlót érzek én is a jelenlegi Internél, ahol hiába van már egészen sok minőségi játékos, időnként még le kellene egymást rántaniuk a földre egy-két jobb eredmény után – habár azt biztosan nem várhatták, hogy majd a Bolognának is gurítanak egy hatost. Személy szerint végig azt éreztem a mérkőzés folyamán, hogy játékosaink egész egyszerűen nem vették elég komolyan az összecsapást és természetesnek vették, hogy ők itt most győzni fognak.
A Hakimi igazolás és a folyamatban levő üzletek ugyanakkor azt mutatják, hogy Conte tudja, mit csinál és ugyan ciki lesz ezt a Liverpoolban már olyannyira begyakorolt frázist használni, de jövőre már tényleg lehet esélyünk. A Mihajlovic-legénységtől való vereség után egyébként Marottáék alapos fejmosásban részesítették a fiúkat – bízom benne, hogy a srácok tanultak a leckéből.
Hogy ez valóban megtörtént-e, arról késő este már a saját szemünkkel is meggyőződhetünk. A Hellas Veronát én az év eleji nagy tippeldében – jó néhány kollégával egyetemben – biztos kiesőnek mondtam, de Juric előtt le a kalappal, nagyszerű munkát végez és az előző évben még másodosztályú gárdának bőven lehet esélye arra is, hogy jövőre indulhasson az Európa Ligában. Ehhez remélhetőleg nekünk is lesz egy-két szavunk, ugyanis megtörtént, amitől nagyon féltünk, az Atalanta tegnap este beelőzött. Szerencsére a Lazio teljes leolvadást produkál, így egy esetleges mai győzelemmel egy pontra felzárkózhatnánk hozzájuk és visszavehetnénk bronzérmes pozíciónkat is. Persze a Bologna ellen is hasonló volt a helyzet.
Ami a felállásokat illeti, Zombori Sándor megsúgta nekem, hogy az a csapat nyerhet, amelyik edzője a három védős szisztémát preferálja. A hazaiaknál nagy valószínűséggel ott lesz a mi általunk is alaposan megfigyelt Kumbulla a védelem tengelyében, a korábbi Milan ,,klasszis” Borini viszont izomsérülés miatt lehetséges, hogy most nem kápráztatja el a Serie A fanokat. Di Carminére azért érdemes lesz odafigyelni.
Az idei Verona egyébként kissé a tavalyi Torinóra emlékeztet – a többet ésszel, mint erővel szólás nem feltétlen jellemzi őket, Conte is kiemelte, hogy kemény párharcokra van kilátás. Ha viszont beindulnak, jóval kellemesebb látványt nyújt a játékuk, mint a korábbi Mazzarri csapaté.
Az Inernél visszatér eltiltásából Skriniar, Bastoni piros lapjának köszönhetően viszont az általa kevésbé preferált baloldalra. A harmadik védőnk előreláthatólag Godín lehet.
A két futónk elvileg marad, és a középpályán sem lesz túl nagy változás, Gagliardini továbbra is kezdő lehet Brozovic mellett, míg a trequartista szerepkört ezúttal Borja Valero láthatja el. Az elmúlt meccsek alapján kissé elhamarkodottan nyilatkoztam, mikor azt írtam, hogy Eriksen végre tényleg megérkezett. Furcsa lehet és kövezzetek meg érte, de jelenleg a – finoman szólva is – rutinos spanyol jobb opciónak tűnik nála.
A csatársorban Lukaku mellett ezúttal Sánchez kezdhet, aminek én, mint az Alexis fanklub egyik oszlopos tagja nagyon örülnék – főleg akkor, ha ezúttal be is lövi majd a helyzeteit. Hamarosan egyébként meglesznek a hivatalos kezdők, úgyhogy lehet, hogy megint megy az összes fejtegetésem a kukába.
Ez már a hivatalos
Próbáljunk pozitívak maradni! Az elmúlt két évben mindig az utolsó fordulóban biztosítottuk csak be a BL részvételt, idén ezen már nem valószínű, hogy izgulnunk kell, sőt, a dobogó is reális elvárás lehet a Lazio formáját elnézve. Persze, Conte miatt sokan bíztunk valami még nagyobban is, de, csakhogy még egy közhelyet elpuffogtassak, nem megy minden egyik napról a másikra. Stabilan ott vagyunk a Bajnokok Ligájában, miközben a Milan….
Forza!!!!