Bárki kérdezett engem a meccs előtt, mindenkinek azt mondtam, hogy iszonyúan félek, mert az elmúlt négy meccsen a Slavia bizonyította, hogy egy nagyon jó csapat. Főleg az első félidőben viszont láttam a félelmeimet, mert a csehek megmutatták, hogy mit nevezünk modern futballnak ma, felvonultattak mindent, ami tanulható, és eltüntették az egyéni kvalitásbeli különbségeket, amennyire az szervezettséggel és tervezett játékkal eltüntethető. A második félidőre szerencsére elfáradtak a saját iramukban, mi pedig végül felőröltük őket (még ha kellett is a korrekt jó viszony Miss Mázlival).
Felírtam magamnak 5 megfigyelést, amit érdemes lehet rögzíteni.
1. Ennyi saját térfélen eladott labdával később nem lehet meccset nyerni
Gondolom Contét az első meccs után már nem lepte meg, hogy a Slavia azonnal visszatámad, ha labdát veszít, illetve igen magasra tolt védelemmel akadályozza a labdakihozatalt, de az első félidőben mégsem találtuk a csehek játékának ellenszerét. Olyan mennyiségű eladott labdánk volt nem csak a saját térfelünkön, hanem konkrétan a tizenhatosunk előterében, hogy abból egy Liverpool simán berámol egy ötös úgy harminc perc alatt.
2. Meccset nyer a Grinta
Visszatérve a meccs előtti gondolataimra, azt is mondtam mindenkinek, hogy bárhogy, akárhogy, mindegy milyen mázlis, csóró, szabálytalan góllal, de nyerjük meg. Lukaku góljánál pechünk éppen nem volt, de nem is erre akarok kilyukadni, hanem hogy ezt a meccset tipikusan Contésan nyertük meg. Akarattal, alázattal, hittel – és ami ennél is fontosabb, vicsorogva, küzdve, hajtva, harcolva. Ez a Grinta, anno a Kazinczy Blogon született erről egy remek ismertető, ha valaki megtalálja, mindenképp olvassa el.
3. Ezzel a középpályával nem sokáig húzzuk
Legutóbb a Napoli elleni meccsre írták Barella visszatérését, ami bőven odébb van, de legalább Sensi felépülhetne. Be kell látni, hogy egy szem Brozovic-csal és további 2 cserematériával meg egy Borjával sokáig nem lehet menetelni, pedig kutyakemény december elé nézünk.
4. L2
Nem gondoltam volna a nyáron, hogy ilyen tökéletes szimbiózisban létezik majd a pályán L2, azaz Lukaku és Lautaro Martínez. Kiválóan kiegészítik egymást, az egyik teljesítménye húzza fel a másikét, érzik egymást a pályán. Ketten együtt minden sorozatot figyelembe véve 20 gól fölött járnak, egyelőre tökéletesen működik, amit Conte megálmodott erre a szezonra.
5. Fent és lent: Lukaku és Candreva
Kezdjük utóbbival: olyan botrányos volt az első félidőben, hogy egyrészt csoda, hogy pályán maradhatott, másrészt szerencséje van, hogy a súlyos testi sértés büntetőjogi kategória, mert Conte idegerendszere is kezdte feladni egy-egy megmozdulása után. Lukaku meg pont az ellenkezője volt: amihez nyúlt, arannyá változott, záporoztak a (jórészt meg nem adott) gólok, gólpasszok és gólpassz-értékű labdák (nevezzük mondjuk kulcspasszoknak). Nálam ez így 9.5 a belgának, de nagyon gondolkoztam a tízesen is.
A Barcával még korai foglalkozni, egyelőre fókuszáljunk arra, hogy vasárnap a SPAL-t leverjük, ahogy kell.