Úgy látszik, valami sorsszerűség lehet abban, amiért reggel úgy ébredtem, ma elvállalom az előzetest. Esik az eső, és a csapat abban a városban játszik, amelynek legismertebb játékosáról a népsportos csúcsidőkben blogot vezettem (a Balotelli blogról van szó, ha emlékszik rá még valaki). Utóbbi tehát nem szorul különösebb magyarázatra, az eső és Brescia városának kapcsolata viszont igen. Sok-sok évvel ezelőtt, szinte napra pontosan 17 esztendeje (te jó ég…!) egy milánói utam „mellékprogramjaként” a derbi előtt (vagy után?) átugrottunk a szomszédos városba megnézni a Brescia-Udinesét. A hazaiaknál olyan kultikus figurák reménykedtek a megfázás tüneteinek elkerülésében a szakadó esős november végi délutánon lejátszott bajnokin, mint Dainelli, Appiah, Matuzalem, vagy a Lazio jelenlegi sportigazgatója, Ighli Tare, és persze a legnagyobb sztár, bizonyos Roberto Baggio. Amikor a legfontosabb futballélményeimről kérdezgetnek, két dolgot mindig meg szoktam említeni: szinte karnyújtásnyira melegített tőlem a 18 éves Lionel Messi a bizonyos magyar-argentin válogatott meccsen (melyen ugye beállása után kb. 23 másodperccel kiállították), illetve azon a morózus őszi bresciai délutánon ázva, fázva, vacogva láttam, amint Roby Baggio néhány méterrel előttem bekanyarítja a szögletet.
Ha hasonló kaliberű játékosokat nem, de azért elég jó spílereket láthattam vendégoldalon is: a kaput az A-ban vagy 39 idényt lehúzott De Sanctis védte, a védelem főnöke a rutinos Sensini, a középpályáé a későbbi interes búgócsiga, David Pizarro volt, a csatársorban meg Carsten Jancker kopasz fején csillant meg a lepukkant állapotú Rigamonti stadion kandelábereinek fénye, amit a csereként beállt későbbi világbajnok, majd maffiakapcsolatokat kiválóan ápoló Vincenzo Iaquinta sem tudott elhomályosítani. A végeredmény egyébként 1-1 lett.
A meccsre 10 euróba került a belépő, amire a pénzt egy fogadáson nyertem. A buszos társaságunk egyik tagja váltig állította, hogy a ’99-es Inter-Manchester United BL-párharc milánói mérkőzésén Moriero szerezte az Inter gólját, és én hiába győzködtem, hogy Ventola volt, addig követték egymást az események, amíg fogadás nem lett a vége. Akkor még nem akadt mindenki zsebében okostelefon, tehát volt értelme az ilyen vitáknak, amit amúgy a vesztes fél egyik olasz interes ismerőse döntött el, mikor felhívtuk.
Szóval, este Bresciában játszik az Inter. Az biztos, hogy Ventola és Moriero nélkül, azt viszont nem tudom, hogy esőben-e.
Még egy megálló erejéig továbbrobogva a nosztalgiavonaton, legutóbb 2011 tavaszán találkozott a két csapat hasonló párosításban. Leonardo ült akkor a vendégpadon és a Julio Cesar – Maicon, Lucio, Ranocchia, Nagatomo – Zanetti, Sztankovics – Pandev, Sneijder, Eto’o – Pazzini kezdőt küldte ki, a gálacsapat pedig egy parádés 1-1-et hozott le a kiscsapat otthonában. Azért nem akármilyen nevek szaladgáltak aznap kék-fehér mezben: hátul Zebina „irányította” a védelmet, középen Vass Ádám szűrt, a támadásokért Diamanti felelt, a befejező ember meg a világ legidegesítőbb gólöröméről ismert Caracciolo volt. Csereként – figyelem! – Éder mester (igen, az a bizonyos) és Davide Lanzafame is beállt. Egy-eggyel zárult a csata, miután Eto’o első félidei vezető gólját ki más, mint a repülő madarat utánzó Caracciolo egyenlítette ki.
Ezt az eredményt a szombaton történtek fejében aligha fogadnánk el. A hazaiaknál remeklő Sandro Tonalit viszont igen: a több aspektusból is Andrea Pirlóra emlékeztető, középkori apródok frizurájával hódító registát Marottáék is jobbra húzták a mercatós Tinderen, úgyhogy ha esetleg most januárban nem is, nyáron talán már ő löbbölheti Lukaku mellére a 35 méteres hajszálpontos labdákat.
Rajta kívül érdemes odafigyelni természetesen az ellenfelek kapuja helyett egyelőre a fotósok kamerájára veszélyt jelentő Balotellire (a triplázós Inter még aktív játékosainak egyike; Muntari, Pandev, Arnautovic és Santon tartozik még ebbe a szűk körbe), a korábbi Inter-kapusra, Enrico Alfonsóra (ő védhet, miután az első számú kapus, a finn Joronen játéka kérdőjeles), valamint a Milan kapusának névrokonára, a gólvágó Alfredo Donnarummára.
Conte a sérülések okán minimális rotációval készül: De Vrij hála az égnek visszatér a védelmet vezényelni és a gyengén teljesítő Biraghi kárára Asamoah is előkerül (elvégre kedd van, haha). Középen megint Brozovicot kell nézni és szurkolni, hogy legyen kedve odafigyelni, elöl pedig marad a Lukaku-Martinez páros, vagyis a kiszámítható ballábas szélsők örökrangsorának második helyezettje, Politano ezúttal sem kap helyet a kezdőben (Suso és Robben a másik két dobogós ezen a listán).
Várhatóan a Handanovic – Godín, De Vrij, Skriniar – Candreva, Gagliardini, Brozovic, Barella, Asamoah – Lukaku, Martinez aranycsapat próbálja meg szebbé varázsolni ezt a hűvös, borongós őszi estét.
A meccset a Digisport1 élőben közvetíti 21 órától.