Valódi mentőövként érkezett ez az enyhén szólva sima győzelem egy igazi európai nagycsapat ellen. Persze igazságtalan lenne nem megjegyezni, hogy a Dortmund kerete minőségéhez képest katasztrofális formát mutatott tegnap a Meazzában, de ugyanennyire kár lenne elvitatni, hogy az Inter pedig a Conte-éra egyik eddigi legjobb teljesítményével ajándékozott meg minket. A Barcelona elleni vendégjáték után tehát ismét derekasan helyt álltak a fiúk, melynek leginkább kézzel fogható következményeképp a németek mellé léptek pontszámban. Ezzel a BL csoportkör küzdelmei nagyon is nyílttá váltak, végre emiatt is van okunk izgulni…
Sensi hiányában Gróf úr a lehető leglogikusabb kezdőt pakolta ki a gyepre: újra volt GDS, kissé jobbra tolt mezzala szerepkörben Gagliardini próbálta segíteni a később főszereplővé váló Lord Candrevát a labdakihozataloknál, balon Asamoah tért vissza, elől pedig logikus módon a hétvégén 4 gólt rúgó Lautaro-Lukaku duó játszott. A Dortmund oldalán Lucien Favre edző egy 3 védős rendszert agyalt ki tegnapra, melynek kulcsa a jobb oldalt nyargaló Hakimi lehetett volna, feltehetően kontrák esetén. Az Inter a győzelmi kényszer ellenére szintén nem rontott ajtóstól a házba, az ekkortájt inkább csak ímmel-ámmal letámadó vendégek visszaállását türelmes, védők közti passzolgatással reagálta le, melyben a hátsó trió közepén elhelyezkedő De Vrij ragadta magához a stafétabotot. Az általa bemutatott 96 passzt egyik pályán lévő játékos sem közelítette meg mennyiségben, de pontosságban sem sűrűn. Éppen eme (a Serie A-s ellenfeleink miatt amúgy is jól fekvő) taktikának érett be a gyümölcse, mikor De Vrij előtt nyílt némi terület, hogy meginduljon és egy hosszú labdával találja meg Lautarót, ezzel pedig másodszor írhatott fel magának egy gólpasszt az elmúlt két meccsen, míg Martínez immár 5 gólt jegyez 4 találkozón.
Martíneznél valami láthatóan elindult. Az első fél évében leginkább 10 perceket kapó játékossal év elején kezdett el számolni Spalletti, főként Icardi lelátós szemétkedése miatt. Azt hamar bizonyította, hogy megbízható góllövő lehet, ezen felül különöslegesebb képességekről azonban nem tett tanubizonyságot, sőt inkább amolyan bójacenternek tűnt. A számára kimondottan sikeres Copa America szereplés után joggal vártunk tőle némi szintlépést az Interben is, ám az új edző alatt eleinte az eddigieknél is pontatlanabbul, idegesen zizegve játszott, helyzeteit rendre kihagyva. Aztán a Barcelona ellen mintha valami átszakadt volna nála, és ezt most nem csak a gólokra értendő. Egyszerűen jobban mozog, mind labdával, mind anélkül, többet dolgozik, könnyebb helyzetbe hozni, egyszóval hasznosabb. Már nem is annyira bójacenter.
A mieinktől sem igazán láthattunk letámadást, ellenben labdavesztés esetén roppant fegyelmezett visszarendeződést igen. A holland torony mellett Godín és végre Skriniar is igazán jó védőmunkát mutatott be, valósággal eltüntetve az igen veszélyesnek tűnő Sancho-Brandt-T.Hazard triót, a szlovák srácnak még Hakimi befenyítésére is volt ideje. Handanovicra így joformán csak egy távoli lövésnél és egy középre fejelt labdánál volt szükség. A Dortmund láthatóan tanácstalan volt a felállt védelemmel szemben, így labdabirtoklási fölényük meddőnek bizonyult, ez pedig pártatlan szemlélők számára valószínűleg teljesen nézhetetlen meccset eredményezett. De nem úgy nekünk! Mi inkább azon ámultunk, hogy a védelemhez hasonlóan a középpálya is óriási munkát rak le az asztalra, kezdve a professzorként játszó Brozoviccsal ( 3 szerelés, 89% passzpontosság, 3 kulcspassz, egy brilliáns assziszt) a természetesen némileg kilógó de a játék defenzív elemeiben még így is hasznos Gagliardinin át a showt igazából ellopó Barelláig.
Barella nálam az MVP. Ugyan a szezon első pár hetében kicsit mérsékelt lelkesedéssel figyeltük őt, a teljesítménye látványosan ível fölfelé, meccsről meccsre többet nyújtva. Elképesztő munkabírású srác, aki nem csak futómennyiségével és szereléseivel gyakorol hatást a mérkőzésekre, hanem intelligens és precíz passzjátékával is. Tegnap hat szerelés mellé 89%-al passzolt, ötször kellett szabálytalankodni vele szemben, és nem utolsó sorban olyan volt, mintha egyszerűen mindenhol ott lett volna a pályán.
Az utolsó 10 percre kicsit mintha jobban megnyomta volna a Dortmund, de ez leginkább csak abban nyilvánult meg, hogy jobban kinyíltak hátul, esélyt adva az Inter-kontráknak. A tegnap szörnyen indiszponált Lukaku ekkor már nem volt a pályán, mert Conte valószínűleg úgy gondolta, ezen a ponton már nem fog tudni hozzátenni az játékhoz, így hát miért is ne cserélt volna be egy 17 éves srácot? Jött tehát Esposito, és finoman fogalmazva nem is csinálta össze magát a lehetőségtől. Egy kontra végén Hummels csak lerántani tudta, szóval a BL debüt mellé az első összehozott tizenegyesét is felírhatta magának (érdemes volt figyelni az arcát utána.) Üröm az örömben, hogy Bürki nagyon szépen védte Lautaro büntetőjét, a labda pedig egy pillanatra Sebastiano elé került, ám ő kicsit kicsavart testhelyzetben luftot rúgott. Pár perccel később mégis eldőlt minden egy újabb ellentámadásból, Lautaro és Brozovic összjátéka után Candreva került ziccerbe, nem is hibázott. Az a Candreva, akiről tavaly megállapíthattuk, hogy Benevento elleni hazai kupanyolcaddöntőkön még elmegy, Conte alatt egy vérkomoly BL csoportmeccsen futballozik kiválóan, majd egy gyönyörű góllal teszi fel a koronát a teljesítményére. Azt hiszem ennél árulkodóbb jele nincs is annak, hogy mennyivel másabb szezon ez eddig, mint az előzőek.
Ti mivel töltöttétek az őszi szerda estéket 17 évesen? Esposito nem matekházit írt, nem a Lostot nézte a tévében, még csak nem is a Football / Championship Manager sorozat valamelyik részével játszott, hanem inkább bemutatkozott a Bajnokok Ligájában. Persze, mint tudjuk, nem ez volt az első felnőtt meccse, hiszen tavasszal az EL-ben már megnézhettük pár perc erejéig egy másik német csapat, a Frankfurt ellen (ekkor még be sem töltötte a 17-et egyébként). Valamint mivel nagyjából végigjátszotta az előszezont, már láthattunk tőle ezt-azt barátságos meccseken is, vagy korosztályos válogatottként, egyszóval tudhattuk, hogy nem egy tehetségtelen srácról van itt szó. Tegnap mindenesetre megmutatta Conténak, hogy készen áll a felnőtt futballra, Alexis sérülése miatt pedig valószínűleg fog is még lehetőséget kapni a következő hetekben. A róla szóló wikipédia szócikk pedig immár kétszer olyan hosszú, mint tegnapelőtt volt.
Végre egy nemzetközi meccs, ahol az Inter élt a lehetőségével, és profi mód behúzta a szükséges 3 pontot. Számolgatni lehet, hogy még korai, tekintve, hogy papíron az eddigi legkönnyebb feladatot például kapásból nem sikerült teljesíteni, de az irány jó, és ilyen teljesítménnyel még saját kezébe veheti sorsát a csapat. Hamarosan okosabbak leszünk.