Szokásos szezonzáró sorozatunk második része jön, ezúttal a leginkább problémás csapatrészt fogom rommá oltani. Igen, nagyrészt az ő hibájuk, hogy kevés gólt rúgtunk a mögöttünk hagyott idényben, nem pedig az amúgy is impotens támadóké.
Az, hogy Spalletti nem tudta azt a focit játszani, amit a fővárosban megvalósított, két dolognak köszönhető: gyenge középpályának és a gyors szélsők hiányának.
Ha négy felszezonra bontom az itt töltött időszakát, akkor egyedül 2018 tavaszán működött a középpálya, amikor Rafinha már 70 percet tudott vállalni. De előtte és utána is rendre ötlettelen, tanácstalan volt ez a csapatrész, amelyben az egyetlen pislákoló fény Brozovic volt.
Joao Mario – 4
Miután a kutyának se kellett, ősszel reaktiválta a kopasz, hogy segítsen az akkor foghíjas középpályán és bizony nem egyszer jól is játszott. Azonban ahogy teltek múltak a hetek, úgy újra a korábbi milánói énjét láthattuk: önbizalom nélküli játék, érthetetlen passzok, amatőr megoldások. Nem mondanám, hogy rossz focista, állítólag a West Hamnél kifejezetten jó volt, de itt nincs maradása.
Amit a Róma ellen a hazai meccsen művelt az botrányos volt: csereként, 11 perc alatt 7 eladott labda. Minősíthetetlen.
Az édesapja halála nyilván megtörte. Emberileg nyilván sajnálom, ami vele történt, de mindkét fél érdeke, hogy távozzon. Őszintén remélem, hogy egy új bajnokságban, új csapatban magára talál.
Roberto Gagliardini- 5,5
Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy talán egy hatost is megérdemel, de egyből visszakoztam. Sokáig panaszkodtunk, könyörgtünk a futball Istenéhez, hogy Spalletti rakja már be Brozo mellé, mert a horvát is akkor a legjobb, ha ő játszik mellette. De a kopi ragaszkodott Vecinóhoz és végül neki lett igaza. Voltak jó meccsei és az öt rúgott gólja is jól mutat, de néha a fejemet fogtam a hülyeségei miatt. Cserének maradhat, kérdés, hogy milyen ambíciói vannak.
Radja Nainggolan – 5,5
Az őszi szezon alapján -pedig az első pár fordulóban biztató volt- egy hármast érdemelne, de az utolsó hetekben nagyon kellettek a góljai a negyedik helyhez. A folyamatos sérülései, majd a télen kikerülő hangfelvétel -mely szerint visszamenne Rómába- után összekapta magát és megmutatta, hogy tud ő még, ha akar.
A Juventusnak lőtt gólja felejthetlen, az Empoli elleni pedig életmentő. Nem cseszegetném az életmódja miatt, felőlem piálhat, cigihez, ha úgy játszik, mint az utolsó hetekben. Szerintem minden csapatnak szüksége van egy ilyen köcsögre, mint ő, csak jófiúkkal, bólogató katonákkal nem lesz győzelem. Más kérdés, hogy elvileg Conte nem számol vele. Remélem marad.
Borja Valero- 6
Hogy ő lett volna a mögöttünk hagyott szezon harmadik legjobb középpályása? Talán nem és nyilván Radjának a kaotikus szezonja ellenére is nagyobb impactje volt, de amikor a spanyolt osztályoztam, figyelembe vettem, hogy milyen állapotban van.
A tavalyi förtelmes bemutatkozó szezonja után, összekapta magát és amikor tudott segített, küzdött, kapart, holott a napnál is világosabb, hogy heti 60 percnél ő már többet nem bír. Nem egy meccsen a csapat legjobbja volt, pl a Wembleyben a Tottenham-, vagy a Roma ellen otthon és csereként is próbált segíteni, amennyire csak fizikai állapota megengedte. Jövőre már nincs helye a csapatban, a hírek szerint több spanyol csapat is érdeklődik iránta.
Matias Vecino – 6
A keret egyik legérdekesebb egyénisége. Szerintem ennyit még Nagatomót sem szidtuk, mint őt. De a szezon végére eljutottam odáig, hogy abban reménykedem, hogy marad legalább még egy szezont, negyedik vagy ötödik számú középpályásnak. Nyilvánvaló technikai hiányosságait szívósságával, kitartásával kompenzálja, na meg azzal, hogy remek ütemben érkezik a kapu elé.
Gól a Lazio, Roma, Milan, Tottenham négyes ellen, illetve a kuzinok ellen még egy gólpassz is belefért, az Empoli elleni megindulásával meg kvázi megint belőtt minket a BL-be. Ha valaki sorozatosan, kulcsmeccseket dönt el, az nem szerencse, hanem képesség. A gond akkor van, amikor mélyebben, szinte Brozoviccsal egy vonalban játszik, hiszen ott jobban kijönnek a hiányosságai. Maradnia kell, mert meccseket dönt el és egy nyilván nem fogunk mindenkit eladni a középpályáról.
Marcelo Brozovic- 7,5
Ha a Bajnokok Ligája kvalifikáción túl valamiért köszönetet mondhatunk Lucsánónak, akkor az Brozovic fejlődése. Az ő irányítása alatt lett belőle klasszis játékos és a Serie A egyik legjobb középső középpályása.
A csapat motorja, ha ő nincs pályán az egyébként is impotens csapatrész összeomlik. Ütempasszai élményszámba mennek. Ha a 2018-as naptári évet nézem, akkor az egyik legjobb egyéni teljesítmény az övé a post-Mourinho érában. Tavaszra kicsit visszaesett a teljesítménye, de szerintem ez érthető: sérüléssel is kínlódott és két ember helyett kellett melóznia, annyira töketlenek voltak a játszópajtársak.
Az talán az értékelőmből leszűrhető, hogy nem feltétlenül az egyénekkel volt bajom, hiszen igazán pocsék osztályzatot csak Joao Mario kapott. Még ha nyilvánvalóan tehetségből is akad hiány, a legnagyobb gond mégis az, hogy ezekből a játékosokból szinte lehetetlen összerakni egy triót, amely folyamatosan nyomás alatt tarja az ellenfelet és ebbe bele is bukott Spalletti. Rakitic, Barella, Van den Beek, Kovacic, Bruno Fernandes csak néhány név, akikkel szóba hozott minket a sajtó.
Akárki is jön, előbb a távozók névsorát kellene tisztázni: Borja Valero és Joao Mario biztosan távozik, de jó eséllyel Radja is és Gagliaridni sorsa is bizonytalan. Amiben biztosak lehetünk: Brozovic és Vecino a következő szezont is Milánóban kezdi meg.
Hamarosan érkezik a támadók értékelése.