Szívinfarktus

A meccs előtt elég sok mindenre számítottunk: összekapják magukat a fiúk, és 3-0-al simán behúzzák, nyögvenyelős 1-0, ötlettelen körbeadogatós, 80. percben szenvedős 0-0. Abban majdnem biztosak voltunk, hogy a meccs csak a tét miatt lesz izgalmas, de nagy fordulatokra nem számítottunk. Gondoltam össze is hozok valami értékelőt az utolsó fordulókról, hogy mikor volt tétje, mikor döntött az utolsó meccs BL-indulásról, bajnokságról, hogy tudjak azért írni valamiről. 
Aztán közbejött a 180-as vérnyomás, három lábon kihordott szívinfarktus, azaz az utóbbi idők legizgalmasabb meccsélménye.

A többi pályán hasonlóan kiélezett küzdelem zajlott, a Bl-helyekért küzdő Atalanta hátrányba került, de aztán csak behúzták, így megérdemelten értek oda a harmadik helyre, le a kalappal az idei teljesítményük előtt!

̶A̶ ̶M̶i̶l̶a̶n̶ ̶k̶ö̶n̶n̶y̶e̶d̶é̶n̶ ̶v̶e̶r̶t̶e̶ ̶a̶ ̶t̶é̶t̶ ̶n̶é̶l̶k̶ü̶l̶ ̶j̶á̶t̶s̶z̶ó̶ ̶S̶p̶a̶l̶t̶ Gattuso legénysége majdnem beégett a tét nélkül játszó Spal otthonában, hiába vezettek 2-0-ra, a hazai csapat egyenlített, de Kessié belőtte a legalább annyira könnyű szívvel befújt büntetőt, mint a Dragowski “szabálytalanságáért” megítéltet, így végül behúzták annak ellenére, hogy a Spal az utolsó percekben azért villantott még egy kapufát. Mondjuk az még elég vicces lett volna, ha Gattuso valahogy behozza harmadik helyre ezt a Milant.

Elmondhatjuk, hogy az Inter–Empolin az Inter-szurkolókon kívül talán mindenki a kiscsapatnak szorított Olaszországban, (és halkan írom le, de talán Magyarországon sem volt teljesen elfogulatlan a közvetítés.)

Az első félidőben nagyjából úgy kezdtünk, ahogy azt egy bajnokok ligájában indulni akaró csapattól elvárható. Szerencsétlenségünkre Dragowski pont ellenünk Consiglizett, így a szünetben egy aggasztó 0-0 állt az eredménytáblán.
Aztán jött egy érthetetlen csere (Asamoah megsérült? Taktikai csere?), de mint kiderült, Spalletti jobban ért hozzá,  mert a beálló Keitának 5 perc alatt sikerült feltörnie az Empoli védelmét, és egy egészen válalható góllal megszerezni a vezetést.

Aztán Banti befújt egy tizenegyest, amiben mindenki biztos volt, hogy VARozás után nem áll meg, kivéve a bírót, aki így is megadta. Innen sima…
61117799_2475521062498018_4977184282163281920_o.jpg

icardi.bmp

…gondolhattuk páran, de Icardi már nem a régi, a szezonban először tizenegyest rontott, az Empoli meg nem a Genoa, Dalbert meg nem Asamoah, így a 76. percben az egyébként klasszis szinten játszó 19 éves Traoré egyenlített.

Innentől kezdve stabil 180-as pulzusszám, már aki nem kapott egyből szívrohamot. 

Szerencsére a 81. percben a fontos meccs specialistánk ismét villant, kapufája után végül Nainggolan döntötte el az idényünk sorsát, mint arra a leigazolását követően sokan számítottunk, még ha nem is úgy, ahogy arra számítottunk.

Aztán jött a szezon legkeményebb 15 perce, – az Empoli ellen, hazai pályán – D’Ambrosióval Fortuna meg a hazai kapufa is ott volt, aztán pár perccel később Caputo, Farias és Salih Ucan olyan támadást villantott, amit mi az egész szezon alatt nem tudtunk, de Handa megmutatta a meccen, hogy nem véletlenül kapta a szezon legjobb kapusának járó díjat, a mérkőzésen három 100%-os ziccert hárított. 

Brozovic a 97. percben még feliratkozott volna a góllövő listára, de Keita úgy döntött, hogy végre csinál valami okosat, és tök feleslegesen lerántotta a szöglet után visszafelé sprintelő kapust, így a gól érvénytelen, Keita pedig megkoronázta a kölcsönjátékát egy ostoba kiállítással. 34 millió.

Sípszót így még nem vártunk idén, mint ezt a legutolsót!

Egy kép többet mond minden szónál

Kibaszott nagy kő volt ez! Nem csak nekünk, de a játékosoknak is. Furcsa volt látni, ahogy önfeledten ünnepelnek egy Empoli elleni győzelmet.

Fordulókkal korábban el lehetett volna ezt dönteni, és épp csak annyit hoztak a szezonban, amennyi kötelező volt (sőt, még ugye az Atalanta is beelőzött), de talán ez nem is erről szólt. Baromira nehéz úgy játszani, ha hetekkel a bajnokság vége előtt tudod, hogy jövőre már nem itt fogsz szerepelni. Cedric, Miranda, Dalbert, Joaó Mario, Borja?, Vecino?, Gagliardini?, Perisic?, Keita, Icardi, Candreva, egy kezdőcsapatnyi játékos távozik a nyáron, Spallettivel együtt.  Nekik ez nem arról szólt, hogy jövőre a bajnokok ligájában játsszanak, hanem hogy ne ők legyenek a világ lúzerjei, akiket majd egy lapon emlegetnek Jonathannal, Ricky Alvarezzel, Kuzmanoviccsal, Vidiccsel. 


Nagyon sajnáljuk egyébként, hogy az Empoli búcsúzott.
 Elöl kifejezetten látványosan, jól játszottak, sokkal szívesebben néznék őket jónéhány másik csapatnál. A Genoa–Fiorentina előre leosztott 0-0-ája pédául kifejezetten gyomorforgatóra sikerült.

De ez van, vége van. Végre vége! És a tegnapi izgalom, és eurofória után ma már teljesen máshogy fest ez. Egy újabb olyan szezon ment el, ahol már hónapokkal a befejezés előtt gyakorlatilag tét nélküli volt minden, hogy aztán elbalfaszkodva még ezt is meg tudjuk tölteni egy kis izgalommal, majdnem lecsúszva még a BL-ről is.

Valami eltörött tavasszal, talán a Fiorentina elleni 98. perces tizenegyesnél. Vagy talán korábban a PSV elleni kiesésnél. De valószínűleg leginkább Wandánál. És ez baromira szomorú! Szomorú, hogy egy pénzéhes feleség akkora hatással lehet egy klubra, hogy az majdnem az egész idényébe kerüljön! Ez minden, csak nem profizmus. Spallettit sok mindenért lehet hibáztatni, de nem segített, hogy az addig Icardira felépített taktikát szezon közepén ki kellett dobnia az ablakon. Igen, egyhangú, szar, beívelgetős taktika volt, de hozta a pontokat. Ehh, mindegy. Majd írunk erről is, ha már összeszedtük a gondolatainkat.

Szar szezon volt, az a helyzet. A BL-kiesés borítékolható volt a sorsolásnál, de így, a PSV ellen bizony csúnya volt, ne szépítgessük! A kupát baromira be lehetett volna húzni. A bajnokságot le lehetett volna zárni márciusban. Ehelyett szenvedés, balhék, 81. percben eldöntött BL-indulás. Egy dicstelenül távozó kapitány. 

Hagyjuk is! Örüljünk annak a BL-nek, legalább annak lehet! Aztán megint lehet várni a nyári mercatót, hátha végre tényleg érkezik normális játékos. Meg Conte. És akkor könyörgöm, álljunk be mögé, de ne olyan tessék-lássék módon, mint Spalletti mögé, akiről tudtuk, hogy úgyse rá fogjuk építenia jövő Interét! Akiről eleve tudtuk, hogy csak azért érkezik, hogy a bajnokok ligája végre meglegyen, de hosszú távra úgyis alkalmatlan. Akkor álljunk be Conte mögé, mint a Liverpool Klopp mögé, mint a Tottenham Pochettino mögé, a City Guardiola mögé! Talán nem a világ legjobb edzője, de arra alkalmas, hogy scudetto-esélyessé tegye a csapatot, ha megkapja a támogatást, márpedig Marottától megkapja.

Előreszaladtam. Szezont temetni jöttem most, úgyhogy fejezzük is be itt. Pihenjünk, selejtezzük ki a selejtet, vegyük meg, akit meg kell venni, aztán álljunk neki építkezni, normálisan. Ezt a szezont meg felejtsük el. Oda-vissza vertük a Milant, vigasztaljon ez. Meg a Tottenham elleni hazai meccs, amikor még elhittük, hogy idén végre lesz valami. Mint a Liverpool-szurkolók decemberben.

Osztályzatok:

Hadanovic: Évről-évre felmerül, hogy ki lesz a Handa-utód, aztán évről-évre Handa lesz az. Tegnap 3 olyan hatalmas mentése volt, amelyikből bármelyik az év védése lehetett volna. Ő húzott ki minket a szarból, nem először. Az év kapusa a ligában. Klasszis. Kapitány.  A sportoldalakon többnyire 9-est kapott, de ők nem értenek hozzá: 10

D’Ambrosio: Neki is volt hibája a meccsen, nameg két nagy mentése. Húú, az a kapufa! 7

De Vrij: Nem élete meccse, többször megkeverték az Empoli játékosok a védelmünket, de a belső páros közül ő volt a stabilabb. 6

Skriniar: Év végére nagyon hullámzó lett, a tegnapi meccset sem teszi bele a róla összevágandó videóba. Kicsit elkezdtünk aggódni érte, jót tesz neki most a szünet. De legalább hosszabbított. 5

Asamoah:  Nem volt olyan briliáns, mint az elmúlt fordulókban, de egy félidő alatt így is kiosztott 4 kulcspasszot. Édekes volt a cseréje, de Keita végül igazolta a mester elképzeléseit (részben): 6

Vecino: Már-már felötlött bennünk, hogy akár maradhatna is, 5.-6. számú középpályásnak. A Primavérában. Mint a nagy ellenfelek ellen szokta, megint összeszedte magát, az első félidőben remekül érkezett a kapu elé, kár, hogy ott már veszélytelen volt. Aztán a második félidőben döntött, amikor szükség volt rá. Ráadásul még 7 szerelése is volt, ez eggyel több, mint amit az előző 5 meccs alatt összehozott. 7

Brozovic: 4 kulcspassz, 7 szerelés, 40-nel több labdaérintés, mint bárki más a meccsen, 98%-os passzarány,  ̶1̶ ̶g̶ó̶l̶  7,5

Politano: Volt 6 kulcspassza, 1 asszisztja, de valahogy mégsem hisszük, hogy a jövő Interében kezdő lehetne. A végén már hátra se futott védekezni, 70 perces játékos, ami aggasztó. 20 milliót megér, de csak jó csereként tekintünk rá. 6

Nainggolan: Csak döntő igazolás lett belőle végül. Hiába nem hozta a római formáját, zongorázható a különbség, ha pályán van, és ha nincs. 7

Perisic: Az első félidőben egész jól kezdett, aztán Spalletti kipróbálta balbekként is, készülve Contéra. Ami durva, hogy Dalbertnél így is sokkal jobb volt. 6

Icardi: Elrontott büntető, füttyszó, dicstelen távozás. Egy kicsit sajnáljuk, mert a felesége tehet róla, és olykor elhisszük, hogy ő egy jópofa srác, akinek a legnagyobb hibája, hogy papucs. Aztán eszünkbe jut, hogy a legjobb barátja feleségét szerette el. És hogy ezt elnéztük neki addig, amíg évi 20+ gólt lőtt. És ilyekor kicsit magunkba szállunk talán. 4

Keita: Remekül megmutatta, hogy miért gondolkodtunk el azon, hogy maradjon-e. Klasszis gól. Aztán azt is, hogy miért nem marad. 6

Martinez: Remélhetőleg nem lesz jövőre első számú csatár. 4

Dalbert: Aztakurva, amikor baloldali Maiconként emlegették! Aztán Jonathan lett. Másfél gólt összehozott, majdnem tönkretéve a szezont. Jöhetett volna Cedric, Danilo meg a balra, egy 3 hónapja pályán kívül lévő játékost ilyenkor becserélni, Mister! Viszlát! 3,5

Spalletti: Szar ügy, amikor tudod, hogy az utolsó meccsedet játszod, de ha nem húzod be, 2 évig nem kapsz munkát máshol, akkora lúzerként ragadsz meg az emberekben. A Keita cseréből jól jött ki, Dalbertéből kevésbé. Bírtam a kopaszt, de nem fejlődtünk taktikailag túl sokat az elmúlt két évben. Az öltözőben is megbukott. Dicstelen távozás az övé is, de talán az a pár tízmilla fájdalomdíj azért megvigasztalja.