Ó Kapitány, Kapitányom!

Túl vagyunk egy Sampdoria elleni győzelmen, az EL-ben pedig a Rapid Wien érkezik hozzánk a héten, ellenük kötelező a továbbjutás. Az elmúlt három meccs alapján akár azt is hihetnénk, hogy túl vagyunk a nehezén, mégis, egyelőre sokkal több a kérdés a csapat körül, mint a bizonyosság. Kérdezz! – Nem felelek, illetve értékelő-bulvár-beharangozó következik. 

“Ó kapitány! Kapitányom! A félelmes útnak vége,

Hajónk nyerte a nagy csatát, uram eljött a béke.

Közel a parthoz harangok szólnak, a kikötő népe ünnepel,

Csillogó szemek figyelik hajónk, ahogy komoran úszik el,”

 

Kezdjük a Sampdoria elleni meccsel! Ugyan végül vékonyka győzelem lett, a meccs képére ezúttal nem lehetett panaszunk.

Emlékszem, a 2000-res évek elején, mikor a Barcelona gödörben volt, valamelyik edzőváltás után (Van Gaal/Antic/Rijkaard) a játék még mindig pocsék volt, de volt egy eset, amikor Overmars egy teljesen elveszett labdára hatalmas sprintet vágott le, és becsúszva még majdnem beérte a vonal előtt, aztán a reklámtáblába csapódott, és végül kirúgás lett. Abszolút felesleges futás volt, mégis vastapsot kapott érte a közönségtől. Magyarországon még mindig él az az ostoba elképzelés, hogy a meccset az a csapat nyeri, amelyik jobban akarja, vagy többet fut, és csak jobban kellene hajtani. Habár ez totál marhaság, mint ahogy Overmars is tök feleslegesen futott, néha a játékosoknak muszáj megmutatnia, hogy akarnak, csípnek, harapnak, másznak ha kell, amikor gödörben van a csapat. Ez a fajta hozzáállás, ami hiányzott nálunk az elmúlt hetekben. 

A Sampdoria ellen viszont látszott, hogy a csapat együtt van, és mentálisan is rendben van. Spalletti ráadásul nagyon magasra tolta fel a letámadást, Martinez folyamatosan zaklatta a Samp belső védőit, nem is eredménytelenül (Lautaro mellesleg nagyon is alkalmas erre a melóra, kérdés mikor fárad el benne.) Sokáig kellett várnunk a gólra, és aztán hamar kaptuk is rá a válasz egy tipikus béna szituációból, de valahogy a meccset nézve hetek után először érezhettük úgy, hogy segáz, minden rendben, ezt a meccset be fogjuk húzni így vagy úgy. 

2011-ben Leonardo ment egy fantasztikusat az Interrel, kihúzta a szarból a csapatot egy fél évre, de annyira tönkrevágta a védekezésünket, hogy évekig nem tudtuk kiheverni. Gyakorlatilag Mancini második eljöveteléig minden meccsben benne volt valami ostoba bekapott gól, (persze védőgondok is súlyosbították a helyzetet.) Mancini végül nagyjából rendbe rakta hátul a dolgokat, hogy aztán azóta a támadójátékunk legyen hasonlóan fostalicska, Spalletti alatt is ismerjük “a szélen elfutok beadom 44-szer egy meccsen, hátha Icardi befejeli” taktikát.

A Sampdoria ellen viszont hosszú idő óta először több frappáns támadást is vezettünk, Lautaro és Politano például azon versenyzett, hogy ki ér többször sarokkal a labdába a meccsen. Hátra azóta ugye megtaláltuk a megfelelő embereket Skriniar, De Vrij és Miranda személyében (és God(in) is érkezik), felmerül a kérdés, hogy elöl a sablonos támadójátékunkat is egy ember nyakába varrhatjuk-e.

 

“Kapitány! Ó kapitányom! a harang érted kondul,

Kelj fel – hiszen zászló leng – a néped érted tódul,

Harsogó kürtöknek, szalagos csokroknak ki tud ellenállni,

Téged hív a hullámzó tömeg, a hőst akarják látni.”

 

Icardi eddig is megosztotta a szurkolókat, az utóbbi hetek történései után viszont sokan átértékeltük a “kapitány” helyét a csapatban.

A teljesség igénye nélkül: hosszabbítási hercehurca, Wanda ostoba posztjai, összeveszés Perisiccsel (felmerül a kérdés, hogy a horvát nem emiatt akart-e lelépni január végén), kapitányi karszalag elvétele, Brozo lájkolta Instán, hogy Handa az új kapitány, kimaradás az EL-meccskeretből, (kamu)sérülés, fényképégetés, öltözőbe való be- vagy nembemenetel a Sampdoria elleni meccs után, távozási szándék, maradási szándék, autódobálás, kérjenek tőle bocsánatot durci, orvosi vizsgálat, esetleges csereügylet Dybalára, és még vélhetően nincs vége. Most jött be a Jocky tv, de azon nem volt ennyi dráma egy hét alatt a Dallasban, mint ami most van a volt kapitány körül. Az biztos, hogy ez baromira nem tesz jót a csapatnak.
(Eközben a Dallasban: – Mit kér a kávéba, Jockey? – Whiskeyt!)

52713832_2044301712357398_5053380322004041728_n.jpg

Jelen állás szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a tavaszt a Martinez, Politano, Keita (Salcedo, Adorante?) támadósorral nyomjuk le, és Icardi már nem lép pályára az Inter színeiben. A Sampdoria ellen jól működött a csapat, de a genovaiak meglehetősen kellemes ellenfélnek bizonyultak: bár megpróbáltak stabilan védekezni, mégis rengeteg helye volt Politanonak, Martineznek és Perisicnek is a felgyorsításhoz, több lendületes támadást is tudtunk vezetni. Egy jobban betömörülő védelem ellen vajon elég lesz-e ennyi, vagy szükség van egy Icardira, aki bármilyen helyzetből képes bekotorni a labdát? És meddig bírják ott elől a fiúk megfelelő rotáció nélkül?

Így is veszélyben van a BL-szereplés, a csapat legértékesebb játékosának kiesése ilyen esetben megengedhető-e? De vajon a csapat Sampdoria elleni fellángolása nem épp annak köszönhető-e, hogy a rohadt alma kikerült a gépezetből, és mindenki felszabadultan játszhatott?

A Sampdoria elleni meccsen Ashton Kutcher is a lelátón ült.

És vajon ez a mostani, szétesett Icardi hasznára lenne-e a csapatnak? Hiába volt évekig statikus a támadójátékunk, ha Icardi 1 helyzetből 1-et berúgott, és hozta a meccset. Idén azonban ez sokszor elmaradt, olyan helyzeteket is kihagyott, amit talán Pazzini is berúgott volna. Azért mégis ott volt a Tottenham elleni bombája…

Nyilván nem láthatunk bele az öltözőben zajló folyamatokba, de hatalmas kérdés, hol van most Icardi helye a csapaton belül. A kapitányi karszalag elvétele Marotta és Spalletti döntése volt, vagy épp a játékosok kezdeményezték?

Van-e innen visszaút? Meg lehet-e bocsátani Icardinak a hisztit? Nem érthető-e kicsit a hiszti, hiszen évekig cipelt egy vesztes csapatot a hátán? Játszik-e még idén, és ha igen, marad-e nyáron? Mekkora füttyöt kap ezek után, ha visszatér?

Könnyű lenne az elmúlt hetek alapján értékítéletet mondani Icardiról,de azért azt se felejtsük el, hogy az elmúlt években sokszor egymaga tartotta életben a klubot. Amikor arra gondolunk, hogy kivel tudjuk őt pótolni, akkor ne az elmúlt hetek Icardiját tartsuk szem előtt, hanem azt, aki a Medel-Kuzmanovic-Guarin-Podolski sorral a háta mögött is 27 gólt rúgott a bajnokságban.  

Durva, de jelen állás szerint jövőre akár a Juvéban is kiköthet az elmúlt évek kapitánya, aki többször is hűségesküt tett az Internek, de sorba állhat érte a Real, Chelsea és több nagycsapat is, kérdés, mennyit esik az ára nyárig. (Egy Dybala-cserét azért nem utasítanánk el kapásból). Nem tudhatjuk, mi áll a háttérben, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a kapitányi karszalag elvétele jogos volt. Vajon Icardi tényleg szereti a klubot, vagy csak jól állt Instán a csapathoz való lojalitás?

“De a kapitány nem válaszol, ajka néma bágyadt

Nem érzi már tartó karom, arca békés, sápadt,

Hajónk kiköt, horgony csörren, az útnak most már vége,

A győztes hajó elérte célját, s visszatért a révbe.”

 

Ebben a helyzetben kellene teljesen egy Rapid Wien elleni meccsre koncentrálni. Ez önmagában is nehéz, hiszen visszatérő elem, hogy az olasz csapatok egy Hapoel Beer Sheva vagy Olympiakosz ellen is képesek szívni. Mindenesetre az biztos, hogy Icardi nélkül várjuk az osztrákokat. (Helyette Adorante került be a keretbe, egy 2-0-nál megnéznénk őt is.)

A mai meccs abban segíthet, hogy kicsit jobban lássuk a helyzetet. Egy magabiztos győzelem újabb lökést adhatna a csapatnak, egy esetleges vereség viszont visszalökhet minket a gödörbe. Biztosabbat majd hétvégén, a Fiorentina elleni meccs után mondhatunk, az lesz az igazi erőpróba.

Icardival vagy nélküle.

Várható kezdő: 

Handanovic – Cedric – De Vrij – Miranda – Asamoah – Vecino – Borja Valero – Candreva – Nainggolan – Perisic – Lautaro Martinez. 

Túl sok variációs lehetőség nincs, esetleg Brozo és Politano kezdhet, de valószínűbb, hogy mindketten pihennek kicsit.

1990-ben a még kicsit nagyobb presztízzsel bíró UEFA-kupában így álltunk fel:

Zenga – Bergomi – Paganin – Brehme – Matthaus – Battistini – Berti – Pizzi – Bianchi – Serena – Klinsmann

Akkor 3-1-re nyertünk Berti duplájával és Klinsmann góljával.

Fun Fact: Icardi nélkül eddig 5 meccsből 5-öt megnyertünk idén. 

 

Osztályzatok:

Handanovic: Capitano. Két esetben is megmentette a csapatot. – 6+

D’AmbrosioA legkorlátozottabb képességű játékos, aki mégis rendre kiszorít minden más érkezőt, aki el akarja venni a helyét. Az olasz Dárdai Pali. – 6,6

De Vrij: A szokásos. Jó ezt leírni. – 6,5

Skriniar: Detto. – 6,5

Dalbert: A meccs egyik meglepetése. Egyre inkább bizonygatja, hogy nem véletlenül szúrtuk ki a Nice-ben és alkudtuk föl az árát. 8! szerelése volt a meccsen, övé a legtöbb labdaérintés a csapatból (86) és az előrejátékban is veszélyes. Amin javítania kell, az a passzpontosság, és a hosszú labdák (73% és 8-ból 0 pontos) – 6,6

Gagliardini: Nem volt rossz, a meccs elején hatalmas zsugát adott Martineznek, ha belövi most arról beszélünk, hogy mekkora gólpassz volt. (Ilyet is tud?) Aztán eléggé eltűnt és veszélytelen volt, a cseréje indokolt. De amiatt a passz miatt megadok neki egy hatost. – 6

Brozovic: Önmagához képest kevés labdaérintése volt a meccsen (65), de ebből is kiosztott 6! kulcspasszt. – 6,5

Politano: Többször jól verte meg a védőjét, sőt néha színezte is a játékot, de a lövései még mindig pocsékok, jó lenne, ha nézne pár videót Susóról és Robbenről, aztán kimenne kicsit gyakorolni. Amíg nem talál kaput, fél ponttal le fogom húzni. Ez van, szigorú vagyok, nincs kecmec – 6

Nainggolan: Kezdi összekapni magát, és végre újra ő jelentette a különbséget, a gólja a lehető legjobbkor érkezett. Akkor most már így folytassa, kérem! – 6,5

(Az ott izom, nem pocak)

PerisicA legjobb meccse volt idén, végre újra hasonlított arra a Rettegett Ivánra, akit imádtunk az elmúlt években. A gólpassza előtt újra képes volt egy klasszis cselt megcsinálni, ilyet sem nagyon láttunk tőle mostanában. Talán a meccs embere. – 6,9

Martinez: Agilisan játszott, és hatalmas nyomás alá helyezte az ellenfél védőit folyamatos letámadásával. Pár sarkazgatás is belefért. A kapu előtt lehetne higgadtabb, Icardi gyilkos ösztöne hiányzik még belőle, de folyamatosan fejlődik. – 6,4

Joao Mario, Candreva és Vecino is játszott.

Spalletti: Győzelem, jó játék, váratlant nem húzott, de teljesen rendben volt.

Dalmat közben 40 éves lett. Repül az idő.

A bejegyzésben szereplő vers Walt Whitman Ó, kapitány, kapitányom! című műve, Főfai Sándor fordításában. További fordítások találhatóak itt és itt