Pár poszttal lentebb még azzal dicsekedtem, hogy a csapat mióta nem kapott gólt, erre most meg azt kell leírnom, hogy március 18. óta képtelenek átjuttatni a bogyót a gólvonalon. Ha ez így megy tovább nem sokáig leszünk játékban és jobban tesszük ha felkészülünk, hogy ősszel kazah/azeri/örmény túra vár ránk. Az EL-ben.
Sokat elmond a jelenlegi Interről, ha egy -kétségkívül jó formában lévő- Brozovic nem bevethető, akkor az Internek annyi. Nem mintha az elmúlt két meccset vele a kezdőben nyertük volna, de a horvát és Vecino hiányában, azt a Borját kellett kezdetni, aki múlt héten is csak azért játszhatott, mert Rafinha még nem bírja a szerda-hétvége ritmust. Márpedig Borja nélkül határozottan jobb a csapat.
Candreva sem játszott sérülése miatt, ám ahelyett, hogy Karamoh vette volna át a szerepét, Spalletti egy teljes szerkezet váltás mellett döntött, és Dambrosiót középhátvédnek vezényelte, míg a két szélen Cancelo és Santon kapott lehetőséget. Santon semmitmondó játékának hála egy totálisan féloldalas 3-6-1-nek nézett ki ez a felállás, de ha úgy tetszik nevezhetjük 5-4-1-nek, a lényegen nem változtat: gödörben van a csapat. Újra.
Az első 20-25 percben köze nem volt az Internek a meccshez: Papu Gomez már a 4. percben ajtó-ablak helyzetben hibázott, illetve többször is a Serie A-ban első meccsét játszó Barrow pontatlansága miatt nem szerzett vezetést az Atalanta. A legtöbb támadás Rafinhán keresztül futott végig, ami akár működhetett is volna, ha a körülötte lévő 3 támadó játékos -ide sorolva Cancelót is- nem játszott volna úgy, ahogy.
Icardi megjátszhatatlan, Cancelo pontatlan, de a legnagyobb betli az ismét Perisic volt, aki háromszor is hatalmas helyzetben rontott. Konkrétan az első félidőben kétszer is kapussal szemben hibázott, majd a 10 perccel a vége előtt Éder beadását is mellé fejelte.
A pumukli amúgy is jól szállt be a meccsbe, majdnem eldöntötte a meccset egy robertocarlosos szabadrúgással, kár hogy Berishát nem zavarta meg a modern labdák cikázása.
Maradt a 0-0, ami nevezhető egy fair pontosztozkodásnak, hiszen az Atalantának is voltak olyan periódusai, amikor megnyerhette volna a meccset. Az utóbbi három hétben jobban játszunk, mint sokszor ősszel, amikor sorba nyertük az 50-50 meccseket, viszont akkor volt egy csúcsformában lévő Icardi és szintén hatékony Perisic. Ez a csapat túlságosan is középszerű ahhoz, hogy a két legjobb góllövője nélkül meccset nyerjen.
Imádkozzunk egy döntetlenért a fővárosi derbin.