Csodát vártunk, csalódtunk – avagy miért nem jött el a kánaán a kínaiakkal?

Amikor 2016 nyarán Thohir eladta a klubot a Suning Commerce Groupnak az Inter szurkolók elhitték: kő áll most, de újfent vár lesz Milánóban. De az csak nem akar épülni, az Interisták pedig egyre türelmetlenebbek, teljes joggal. A kínaiak drága igazolásai eddig nem váltak be, nem beszélve arról, hogy Morattihoz illetve Thohirhoz hasonlóan ők is átálltak a kölcsön+opció sémára és az utóbbi hónapok aggasztó hírei sem tettek jót a vállalat megítélésének Milánóban. Egy képzeletbeli szurkoló kérdez, Mi pedig válaszolunk.

De mi/ki is az a Suning?

Kína legnagyobb kiskeresedelmi vállalata, amelyet 1990-ben alapított Zhang Jingdong Nanginkban (jelenleg is a vállalat székhelye). Őt már nem egyszer láthattuk  pózolni a klub honlapján, holott nem mondhatni, hogy sűrűn tenné be a lábát a Milánóba, ellenben a fiával Steven Zhanggal, aki előszeretettel tömi tele az Insta sztoriját Interes kontettel. Bár az öreg Zhang manapság már “csak” 24,29 százalékát birtokolja a vállalatnak, de még így is ő a többségi tulajdonos.

Mégis, mivel foglalkozik ez a Suning?

Az égvilágon mindennel, és ezt szó szerint értsd. Könyveket, háztartási gépeket,  bútorokat, baba-mama holmikat, kozmetikumokat, munkaruházatot illetve leépült Inter játékosokat árulnak, de gondolom, ha kell, a saját anyjukat is eladják 2 jüan profitért a jófogáson.

Akkor ezek azért vették meg az Intert, hogy pénzt szedjenek ki a klubból?

Ez kőkemény üzlet, és Thohir után nehéz elhinni, de ma már senki sem vesz klubot azért, hogy profitot termeljen, ugyanis ilyen kb. sehol sem létezik. Imádják  futballt és nyerni akarnak. Övéké a Kínai Szuperligás Jiangsu Suning csapata is, amelynek egy bizonyos Fabio Capello vezényli az edzéseit két szmogriadó között. Az persze más kérdés, hogy az Interhez hasonlóan a Jiangsu sem szerepel jól, a 2017-es szezonban csupán a 12. helyen végeztek a 16 csapatos bajnokságban.

Oké, akkor ezek szerint szeretik, a focit, és annyi pénzük van, hogy akár Vajna Timinél is fánkozhatnának az év összes napján. Akkor mégis, mi a radai rossebbért nem igazoltuk még le Griezmannt, Dele Allit, Aguerót és Bödét?

Ez sajnos nem ilyen egyszerű, az Financial Fair Play-ről (FFP) már jó sokszor írtunk, beszéltünk, de az utóbbi időben egyre jobban megvan kötve a vállalat keze, ugyanis a Kínai Kormány ÁLLÍTÓLAG korlátozza a külföldi befektetéseket.

Hú, ez egy kicsit sok egyszerre. Kezdjük az FFP-vel. Mármint, nagyjából tudom mi az, csak, akkor most nem vásárolhatunk drága játékosokat?

De, vásárolhatunk, csak nem PSG és Manchester United mércével mérve. Amint láthatjátok a Suning hajlandó volt relatíve nagy összeget kifizetni Gabriel Barbosáért és Joao Marioért. A probléma ott kezdődik, hogy rendre kölcsön plusz opcióval vásárolunk, annak reményében, hogy a következő szezonnak már BL-szereplőként vágunk neki és akkor az opciók kifizetése mellett bőven telne újabb játékosok vásárlására. A sorozatos gyenge bajnoki szereplés miatt azonban, úgy tűnik, mintha a klub folyamatosan a saját csapdájába esne.

Csak idén nyáron kb. 70 millióba kerülne Canceló és Rafinha végleges szerződtetése.

A Stoke City sem BL-szereplő, ők mégis tudnak drágán igazolni, kölcsönvétel nélkül. Ez miért van?

Nagyon egyszerű, a kulcs televíziós jogdíjak utáni bevétel. Amíg az öt legerősebb európai liga közül, a Serie A egyedül a Ligue 1-et tudja megelőzni ezen a téren, addig nem érdemes álmodozni 60-70 millió eurós átigazolásokról.  A Premier League nyilván kivételes helyzetben van a maga 5 milliárd eurós (!!!!) szerződésével, például az MU minden évben tudna vásárolni egy Pogbát, csak a TV-s pénzekből.

 

 Sajnos nem csak a BPL veri a Serie A-t. A Bundesliga és a La Liga is jóval értékesebb az olasz bajnokságnál és a Ligue 1 is készül az előzésre. (az összegek millió Euróban értendőek) forrás: Staista.com

A mezszponzori szerződéseket illetően sem jobb a helyzet. A klub 2016-ban hosszabbította meg a kontraktusát a régi jó barát Pirellivel, évi 11 millió dollárért, ennyit nagyjából a Newcaslte United tesz zsebe a mezfelület értékesítésével. Fasza, meg minden, hogy ilyen hűségesen kitartunk a gumisok mellett, de kizárt, hogy 2019-ben hosszabbítson velük a Suning. Legalábbis ennyiért biztosan nem érné meg.

Ez elég rosszul hangzik. És akkor most még a Kínai kormány is szivat minket?

Ezzel kapcsolatban több, egymásnak ellentmondó hírt lehetett olvasni. Az tény, hogy a Kommunista Párt korlátozza a külföldi befektetésekET, ám, hogy ez mennyire érinti az Intert nem tudni biztosan. Marco Bellinazzo, az Il Sole 24 Ore úsjágírója szerint semennyire, és az, hogy januárban végül nem érkezett Pastore és/vagy Ramires az leginkább FFP miatt történhetett. Ám érdekes módon ugyanez a lap februárban már arról írt, hogy igenis érinti az Intert a korlátozás.

Tudni kell, hogy miután a Kommunista Pártnak a töke tele lett azzal, hogy ilyen-olyan trükkös úton kiáramolt egy csomó pénz az országból, úgy döntöttek, hogy ideje egy két dolgot szabályozni. Akit jobban érdekel a téma, annak ajánlom az indexes Mészáros B. Tamás egy évvel ezelőtti írását, melyben részletesen levezeti, hogy mi is vezetett idáig. Ha viszont nem érdekel, hogyan csalnak a kínai milliárdosok, akkor íme, a minket leginkább érintő rész a cikkből:

  • minden, egymilliárd dollárt meghaladó külföldi befektetést felülvizsgálnak majd, ha az nem az adott cég főtevékenységéhez kapcsolódik, (2016-ban mintegy három tucat ilyen ügylet köttetett),
  • az állami cégeknek egyáltalán nem fogják megengedni az egymilliárd dollár fölötti felvásárlásokat.
  • Emellett pedig az is felmerült, hogy a hatóságok ezen túl minden egyes, 5 millió dollár fölötti külföldi tranzakciót tüzetesen felülvizsgálnak majd.

Vegyük akkor pontról pontra:

  • A Suning 307 millió dollárt fizetett az Interért.
  • A Suning nem állami cég.
  • Lásd egyes pont.

Ez valamelyest megnyugtató. Van esély rá, hogy végre költekezzen a Suning, mondjuk már nyáron?

Igen, de ehhez mindenképpen a legjobb négy közé kell kerülni a bajnokságban. De nem csak emiatt van okunk az optimizmusra. Nemrégiben publikálta a Deloitte a szokásos éves gazdasági jelentését a világ 20 leggazdagabb klubjáról, mely alapján az Inter jelenleg a 15. helyezett. 2012 és 2016 között rendre 160 millió euró körüli éves bevételt produkált klub, addig ez a szám 2017-ben már 262 millió euró lett.

Ami viszont aggódásra adhat az alacsony meccsbevétel és most szándékosan nem a Real Madrid, Manchester United, Barcelona-szintű klubokat veszem viszonyítási alapul. Az Inter éves szinten 28 millió eurós bevételt produkál a meccsek után, ami olyan kluboktól marad el, mint  a Dortmund (58 millió euró), a Schalke (53 millió euró), vagy a West Ham (33 millió euró).

Mi lehet a megoldás?

Lassan egy évtizede beszélnek róla, mind a két milánói klubnál, hogy mennyire kéne már egy új, modern és legfőképpen SAJÁT stadion. A Juventusnak bevált, ők az egyetlen olasz klub, amely képes felvenni a harcot a Bundesliga és a Premier League-csapatokkal a meccsbevételek terén, számszerűsítve, ez éves szinten 57 millió eurót jelent. Hát, kapják be.

A helyzet tehát nem egyszerű és a Suning bár akarna, de egyelőre nem tud csodát tenni. Az viszont érthető, hogy a szurkolók feszültek, de azt meg kell érteni, hogy a kínaiak sohasem kommunikálták felénk azt, hogy Milánóban világválogatottat készülnek építeni. Sőt, az egész nyár folyamány -látva a Milan eszetlen költekezését- azt mondta mind Sabatini, mind Zhang, hogy az Inter egyszerűen más utat válaszott.

Más kérdés, hogy egyelőre egyetlen kínai út sem járható Milánóban. Vasárnap okosabbak leszünk.