Rosszkor, jó helyen

Mialatt a vezetőség a huszonhetedik sikertelen igazolási kísérletet vezényli épp, nekünk bőven van időnk kicsit nosztalgiázni, visszatekinteni az előző szezonokra. Nem kell persze megrettenni, nem gyászposzt lesz ez alapvetően – búcsúzunk a triplete utáni éra egyik erre méltó játékosától. 

 

Rodrigo Palacio az utóbbi két-három idényben sajnos már sokszor volt gúny tárgya, pedig egy jó csapatban részfeladatokra még akár alkalmas is lehetett volna. Természetesen az említett kitétel nem valósult meg, de ez legkevésbé sem az ő hibája – bárhogy is csetlett-botlott, ő még így, rozzantabb állapotban és idősebb korban is mindig a 100%-ot adta, bármennyi lehetőség jutott is neki. Későn került az Interhez (nincs ezzel egyedül), kicsit későn is távozott, mi azért próbáljunk meg csak a szépre és a jóra emlékezni.

Két szerzőnk rövid visszaemlékezéséből is kiderül, mennyire kedveltük az ő személyét, és egyúttal az is, mikortól nem volt már igazán aktuális edzőjének (tényleg, mennyi is volt?) hasznára.

bimre_: “Palacio volt egy egyetlen, pislákoló lámpa a teljes reménytelenség sötétjébenSokkal jobb Interekben is lett volna helye, de neki nem volt olyan menedzsere, mint Donnarummának, így aztán egy történelmi mélységekbe süllyedő Inter lett pályafutása csúcsa. Valahol nagyon igazságtalan, hogy kihagyta azt a két ziccert a VB-döntőben, utána rettenetes messze került a legjobb formájától.”

touristique: ” Palacio számomra a post-triplete korszak egyik legszimpatikusabb figurája, ráadásul intelligens és szorgos csatár, jó helyzetkihasználással. Igazából már 2010-ben el kellett volna hozni Biabiany helyett. A 2014-es VB után viszont megtört benne valami.”

 

palacio_koma.jpg

 

Bizony, a három évvel ezelőtti világbajnoki finálé egy sarkalatos pont volt az ő karrierjében, gyakorlatilag megkoronázhatta volna ezt az egészen korrekt kis pályafutást, ehelyett… Negatív hős lett, és látszólag meg is zuhant ettől fejben hónapokra, pedig előtte egyértelműen az Inter legstabilabban teljesítő játékosai közé tartozott – utóbbi kasztban persze nem volt sok társa. A 2012/2013-as (22 gól 39 meccsen) és a 2013/2014-es (19/39) szezonokban legtöbbször ő vette a hátára a csapatot, ha égett a ház, pedig neki igazából nem ilyesmi a profilja, csak minőségi társak híján egyszerűen nem volt más helyette erre a feladatra. 2014/2015-ben már kevés értékelhető meccse akadt (12 gólt azért így is összeharácsolt 41 fellépésén), utána pedig már végleg cserévé avanzsált, és egyre távolabb is került a pályára lépéstől, mígnem idén nyáron szerződése lejártával búcsúzott a kék-fekete színektől.

A tíz legemlékezetesebb meccsével szemléltetjük, mit is tett ő le az asztalra Inter-mezben – szigorúan kronológiai sorrendben.

Juventus – Inter 1:3 (2012. november 3.)

Ez a meccs nem csak számára, számunkra is igen jelentőségteljes a mai napig. Bizonyára mindenki emlékszik a Stramaccioni-féle győzelmi szériára, valamint hogy ezzel a győzelemmel kedvenceink lettek az első csapat, akik a szimpatikus hazaiakat legyőzték az új zebraólban. Emberünk különösen élt, a kegyelemdöfésen felül volt egy meg nem adott gólja, valamint egy tiszta kiállítást is kiharcolt Lichtsteinerrel szemben, ami persze hogy, hogy nem, mégis elmaradt.

Catania – Inter  2:3 (2013. március 3.)

Itt már egy nyomorúságos tavasz kezdetén jártunk, de talán sokunk agyába beivódott ez a furcsa, végül happy enddel véget érő találkozó. Szűk húsz perc alatt sikerült két gólt benyelni, mindenki kiütéses vereséget vizionált, és a halál faszára küldte a csapatot különböző fórumokon, erre a második félidőben jött egy egészen váratlan fordítás a szünetben beálló főszereplőnk vezérletével (2 gól, 1 gólpassz) .

 

Inter – Tottenham 4:1 (hosszabbítás után) (2013. március 14.)

Még mindig a 2012/2013-as évad, épp túl voltunk egy igencsak égő odavágón, hogy aztán második felvonáson gyakorlatilag ámulatba ejtsenek minket Palacioék – kis híján minden idők egyik legnagyobb talpra állását sikerült véghez vinni. Kis híján… Nevezett egy Cassano fejére tett assziszt után egy ziccer értékesítésével tolta előre a csapat szekerét.

 

Sampdoria – Internazionale 0:2 (2013. április 3.)

Még mindig nem tudunk elszakadni ettől a szezontól, pár fordulóval később egy pofás duplával szállította Tincsesünk a győzelmet, egyszemélyes kivégzőosztagként funkcionálva. Fájdalom, hogy ekkorra már túl voltunk egy elég retek szérián, így a három pont csak a szokásos matekhoz volt elegendő. Ismerős, mi?
További érdekességek: Icardi csenevész feje még samposként, valamint hogy Pereira a válogatás során már másodszor találja meg Rodrigo fejét, pedig nem épp a pontos beadások, amik elsőre beugranak vele kapcsolatban.

 

Torino – Inter 3:3 (2013. október 20.)

Ezen a hihetetlen dolgokat hozó őszi estén két “inzaghis” góllal jelentkezett Pala, merthogy a játék ezen szegmensét is nagyon értette (mármint a kapu előtti helyezkedést). A meccs nagy részét emberhátrányban töltötte a csapat Handanovic kiállítása miatt, de sikerült egy valószínűtlen talpra állást véghez vinni kétszeri hátrányból – három pont a már ekkor is tündöklő (mondjuk egyébként tizenegyest védő) Carrizo miatt nem lett végül a dologból. Fun factek: D’Ambrosio tűz alatt tartja a kaput; Belfodil gólpasszt ad.

 

Udinese – Inter 0:3 (2013. november 3.)

Taider-assziszt, Ranocchia-csodagól… Jól látjátok, ilyenek nem csak PES-ben vagy FIFA-ban történhettek az Interrel kapcsolatban, olykor bizony képes az élet is furcsa dolgokra. A poszt szempontjából persze fontosabb az az 1+1, amit Tincsesünk összeszorgoskodott ezen az esős novemberi délutánon.

 

Inter – Parma 3:3 (2013. december 8.)

Bizony, a videó Biabiany szőke fejével kezdődik, azonban nem ez a legfurcsább, hanem hogy Handanovic a második kapott gólnál interes pályafutása talán legnagyobb (és egyben legnevetségesebb) bakiját követte elPalacio két góllal és egy assziszttal próbálta menteni a menthetőt, de a hátsó régió gyökérkedéseit ő sem tudta teljesen ellensúlyozni.

 

Inter – Milan 1:0 (2013. december 22.)

Nem a legjobb, de egészen bizonyosan a legemlékezetesebb meccse volt ez a poszt főhősének, az apropó pedig egyértelmű: Derbyt döntött el a hajrában, egy finom sarkazással. A játékával sem volt gond egyébként, ha van egy kis szerencséje, többször is bevehette volna Abbiati kapuját, plusz felvéshettünk egy elmaradt büntetőt a letarolásáért. Örülök, hogy mindezt élőben láthattam.

 

Sampdoria – Inter 0:4 (2014. április 13.)

Ugye erre mindenki emlékszik még? Maxi-Icardi affér, Icardi-Samp közönség adok-kapok, Handanovic extraparádé, majd a meccs összképét látva egy egészen irreális végeredményMauro csatártása ezúttal 1+2-t tett a zsákba.

 

Napoli – Inter 2:2 (2015. március 8.)

És elérkeztünk az utolsó említendő Palacio-fellépéshez, amelynek fényét emeli, hogy egy igazi rangadón sikerült jó teljesítményt nyújtaniaSzemfüles góljával és kiharcolt büntetőjével döntő érdemeket szerzett abban, hogy csapata ismét összekaparta magát a padlóról.

 

 

Rodrigo Palacio Interben töltött ideje tehát véget ért, új csapatának kiléte egyelőre még talány. Az biztos, hogy mi csak a legjobbakat kívánjuk neki, és egyben sajnáljuk, hogy számára szinte csak bűnrossz Interekben való helytállás jutott osztályrészül. Arrivederci, Tincses, köszönjük a szolgálataid!