Aranylábú gyerekek, mi a fene lett veletek?

Még az előző blogérában indult egy sorozat (már ha egy részt annak lehet nevezni…) amely bemutatja, hogy mi történt néhány, többségében visszavonult egykori Inter-játékossal. Most következzék a második epizód, benne ezúttal is egy csapatnyi olyan férfival, akik picit eltűntek a szemünk elől (a lebutított verzióban megmaradt első részben szereplőkről itt lehet olvasni).

Alberto Fontana

Azok közé tartozott, akit úgy kellett már kizavarni a kapuból. Még 42 évesen is védett az első osztályú Palermóban. Előtte 2001 és 2005 között volt Francesco Toldo megbízható cseréje, 10 bajnokin védte az Inter kapuját a jó öreg Jimmy, aki becenevét egy Jimmy Fontana nevű énekes után kapta. Az 50 esztendős korábbi népszerű figura civil életet él feleségével Cesenában, ahol egy panziót vezetnek.

fontana.jpg

Thomas Helveg

Nagyon szívesen ott lettem volna azon az átigazolási brainstormingon, melyen valamelyik nagyokos az asztalra csap és kijelenti, hogy a dán Szabó Győző lesz a megoldás a szélsőbekk-problémára. Meglepő módon nem lett, szerencsére csak egy idényen át kellett elviselni a szerencsétlenkedéseit. 2004-ben az angol Norwichba, onnan a német Möncengladbachba igazolt, 2007-ben pedig haza. Szegény ember Brad Pittje az Odensében próbált meg utoljára labdába rúgni, 2010-ben visszavonult. Jelenleg utolsó profi klubjának technikai igazgatója.

helveg.jpg

Fabio Galante

Minden idők egyik legplayboyabb milánói futballistájáról 1996 és 1999 között három idényen át álmodoztak az Inter nőnemű hívei, hogy egyszer talán randira hívja őket. A pályán kissé alattomos Galante távozását követően előbb a Torinóban, majd a Livornóban rugdosta hátulról az ellenfél csatárait egészen 2010-ig (37 éves volt ekkor). Visszavonulása után az olasz szövetség covercianói edzőközpontjában tanult, majd Nicola Bertivel és Fulvio Collovatival ifjú tehetségeket gondoztak. 2015 óta a svájci Chiasso csapatának sportigazgatója (illetve nem hivatalosan elindult egy Noszály Sándor-hasonmásversenyen és harmadik lett).

galante2.jpg

Jérémie Bréchet

Csapatunk egyetlen, még ma is aktív tagja. Bizony, a 37 éves mimóza tekintetű ballábas védő jelenleg a francia másodosztályú Ajaccióban futballozik! 2003-ban igazolta le az Inter az Olympique Lyonból, ahol évekig meghatározó emberként takarított hátul. Milánóban nem sikerült neki ugyanez, leginkább a sérülései miatt viselhette mindössze 9 bajnoki mérkőzésen a kék-fekete dresszt. Az Inter után sodródott, mint Jani a komppal: Real Sociedad, Sochaux, PSV, megint Sochaux, Troyes, Bordeaux voltak az állomásai, majd 2014 óta az említett korzikai egyesület igazolt futballistája.

brechet.jpg

Michele Serena

A mindkét oldalt bevethető 1970-es születésű szélsőhátvédet 2000-ben hozta a klubhoz Marcello Lippi – egészen pontosan elcserélte Paulo Sousára…A közepes képességű bekk nem igazán volt alapember Milánóban, 3 év alatt mindössze 25 bajnoki jutott neki. 2003-ban abba is hagyta futballt, hogy inkább tanítsa: 2008-ban előbb a velencei ifik, majd a nagyok edzője lett, ám hamar kivágták a gyenge eredmények miatt. Felszállt ő is a megélhetési vonatra, dolgozott a Mantova, a Grossetto, a Spezia és a Padova csapatainál, mielőtt megint Velencében kötött ki. Két éve a Lega Próban szereplő FerralpiSaló trénere.

serena.jpg

Andy van der Meyde

A nyilazós gólörömű holland jobbszélső szomorú története közismert. Nagy fogásként könyveltük el, jól is kezdett a Cúper-féle Interben (az a gól Londonban!), aztán rossz irányba terelte az élet. Az interes éveit követően 2005 és 2009 között mindössze 20 meccsen lépett pályára az Evertonban – az okokat tudjuk: sérülések és főleg alkoholproblémák. 2006 augusztusában légzési nehézségek miatt kórházba került, állítása szerint azért, mert előző este egy bárban valamit belekevertek az italába. Sanyarú sorsa később újabb csapást mért rá: mialatt edzőmérkőzésen játszott, otthonról ellopták két autója mellett a kutyáját is. 2007 nyarán büntetést kapott a klubtól, mert nem jelent meg az edzésen. A szélső fellebbezett a kétheti fizetésmegvonás ellen, mondván 5 hónapos kislányával volt, aki betegség miatt nem hagyhatta el a kórházat. Ezután egy évig csupán az Everton tarcsijában futballozott, ahonnan 2010 márciusában távozott – Ajax-tetkója ellenére… – a rivális PSV Eindhovenhez. Hivatalos mérkőzésen nem lépett pályára Dzsudzsák korábbi klubjában. 2011 februárjában (32 évesen) néhány hónapra felhagyott az aktív játékkal, majd ugyanazon év decemberében aláírt egy holland amatőr csapathoz. 2012-ben megjelent életrajzi könyvében beismerte a személyes problémáit, igen nehéznek nevezte a milánói időszakát. Liverpoolban súlyos betegséggel született kislánya miatt fordult újra(?) az alkoholhoz. Később elvált, aztán egy barátjának „hála” zülleni kezdett: a cimbora rántotta le a pia-szerencsejáték-kokain Bermuda-háromszögbe. Szerencsére hamar felismerte a bajt és az ügynöke segítségével a gyógyulás útjára lépett, rendezte kapcsolatát volt feleségével és újra egyenesbe jött. Az utóbbi években izgalmas és változatos életet él: szerepelt különféle reality-műsorokban (a Szombat esti láz holland megfelelőjében pl.), elvégzett egy barista-képzést, játékvezető volt a fehérnemű futball vb-n, illetve legújabb heppjeként szétgyúrta magát, hogy kick-boxoló lehessen.

vdm.png

Ciriaco Sforza

Az olasz édesapától származó, Roy Hodgson kérésére érkezett svájci középpályás csupán egy évig viselte a kék-fekete mezt (igaz, első bajnokiján rögtön gólt rúgott). 1996-os Interbe igazolása előtt a Kaiserslautern, Bayern München útvonalat járta meg, majd 1997-es Milánóból távozása után a változatosság kedvéért a Kasierslautern, Bayern München, Kaiserslautern irányt vette a karrierje. 2006-os visszavonulását követően edzősködni kezdett a most 47 éves egykori szépfiú, manapság a svájci Thun csapatát irányítja.

ciri.jpg

Zé Élias

A védekező középpályás a Brazíliából rendre ügyesen halászó Bayer Leverkusenből érkezett 1997-ben az Interbe, ahol két közepes idényt töltött. Kevés fájó sebet ejtett a távozása, előbb a Bolognába igazolt, majd megkezdte világ körüli útját: játszott Görögországban (Olympiakosz), megint Olaszországban (Genoa), aztán Brazília (Santos), Ukrajna (Metalurg Donyeck), újra Brazília következett (Guarani), majd Cipruson (Omonia) barnult le szépen, hogy aztán 2008-ban otthon befejezze a futballt és az Inter játékos-megfigyelője legyen. Nem sokáig bírta ki labdaszerzés nélkül, mert pár hónappal később az ausztriai Altachba szerződött, ahonnan 2009-ben ismét visszavonult. Testvére egyébként az a Rubinho, aki többek között a Juventus (csere)kapusa volt. José Zé Élias Moedim Junior 41 éves, napjainkban tévés szakkommentátorként dolgozik.

ze.jpg

Okan Buruk

Minden idők egyik legkisebb Inter-játékosa 2001-ben került sokak számára érthetetlenül az Interbe, ahol három csodálatos évet húzott le, játszott 25 felejthetetlen meccset és szerzett két pompás gólt. 2004-es hazaigazolásakor több tízezres zokogó tömeg búcsúztatta a milánói pályaudvaron. Otthon előbb a Besiktas, majd régebbi klubja, a Galatasaray adott neki dönerre valót, míg nem 2008-ban a világhírű Istanbul Büyüksehir Belediyespor játékosa lett 2010-es visszavonulásáig. Jelenleg a korábbi Miss Törökország, Nihan Akkus férje és Kabát Péter korábbi klubjának, a Göztepének a menedzsere.

okan.jpg

Davide Fontolan

Ha folytatjuk a hasonmáskeresést, fénykorában ő volt az Inter Zsugabubusa, Szuperzsaruja, Tigriskölyke, Kirby parancsnoka, Bastiano Coimbrája, azaz a hupikékszemű Terence Hillje.  A vékonydongájú balszélső-csatár 1990 és 96 között próbálkozott megfelelő ütemben a kapu elé érkezni, viszonylag kevés sikerrel; a 127 mérkőzésen összekapart 11 gólja egy másnapos Váczi Zoltánnak is összejött volna. Milánó után Bolognában és Cagliariban szerepelt, Szardínián hagyott fel a játékkal 2001-ben. Csúnyákat mondott az olasz labdarúgásról visszavonulását követően. „Piszkosnak és képmutatónak” nevezte a Serie A-t, ahol “senki nem beszél az igazságról”. A civil életben helyezkedett el, dolgozott bankban, tv-kommentátorként, borkereskedőként, illetve vezette a pinetinai sportközpontot.

centenariointerfontolan.jpg

Nicola Ventola

Az olasz szépfiú alteregója lehetne mondjuk Jess a Szívek szállodájából. A 20 éves csatárt korának egyik legnagyobb itáliai tehetségeként, nagy pénzért hozta el az Inter 1998 nyarán. Kölcsönadásokkal együtt hét évig mondhatta magát kék-fekete játékosnak, Inter-mezben 10 bajnoki gólig jutott. Végeleges eladása után a Torinóban és a Novarában próbálta még bizonyítani, miért tartották a következő Vierinek. Nem sikerült. 2011-ben hagyta abba a játékot, hivatalosan a sérülései miatt. Állítólag ő volt Erick Thohir kedvenc Inter-játékosa, napjainkban Dubaiban él és tv-tudósítóként dolgozik.

internos-ospita-nicola-ventola-e.jpg