Amióta az Interrel foglalkozó karakterek százmillióit püföljük bele a billentyűzetbe, azóta érik egy poszt a klub valaha volt szerintünk legjobb 11-éről. Most, hogy a karácsonyi hajtásban láttunk igazából szerelmet, meghívtuk vacsorára Anna Scottot, Polak Romanski a Bütykös Bogarakkal együtt segített hazajutni Kevin mamájának, eljött az idő.
Túl sok feltételnek nem kellett megfelelni az all time 11-be kerüléshez: az illető húzzon le legalább 3-4 kiemelkedő idényt kék-feketében, nyerjen pár trófeát és persze az sem árt, ha hagyott némi vastag filccel húzott nyomot a klub történelemkönyve mellett a szurkolók emlékkönyvében is.
Képzeletbeli csapatunk kapujának lécei között egy milánói születésű és a klub akadémiáján nevelkedett Pókember repked. Walter Zenga 22 évesen debütált az Inter-címeres kapusmezben még 1982-ben, egészen 1994-ig kezdődött az ő nevével a Gazzetta Inter-meccseinek jegyzőkönyve. A szurkolók imádták, mert vérbeli interista, no meg szuperklasszis kapus volt, aki 473 mérkőzésen nézett szembe a pályán a rosszakarókkal. Egy scudettót, két UEFA-kupát, és egy Olasz Szuperkupát őriz a vitrinjében. (Cseréje Giuliano Sarti, a hatvanas évek Grande Interének kapusa).
A jobbhátvédet a kapus és a csatárposzt kivételével bárhová lehetne pakolni, ebből elég könnyen kikövetkeztethető, hogy Javier Zanettiről van szó. Fölösleges rá koptatni a klaviatúrát, mindent tudunk és mindent leírtunk már az örökké kék-fekete vérű, fáradhatatlan Traktorról, a Kapitányról, aki 1995 és 2014 között, azaz 19 éven állt szolgálta az Intert (legalábbis a pályán). Klubtörténeti rekordként 858 meccse van Pupinak, nyert öt bajnokságot, négy Olasz Kupát, és Olasz Szuperkupát, egy-egy Bajnokok Ligáját, UEFA-kupát és Klubvilágbajnokságot (Cseréje Maicon, a triplázó csapat Kolosszusa).
Mellette az újkori klubtörténelem másik nagy kapitánya, Giuseppe Bergomi takarít. Teljes labdarúgó-pályafutása kék-feketében íródott; az elegáns, ám olykor prosztó bajszos Bácsi 1979-ben került fel a nagyokhoz, 20 esztendőt húzott le a meseszép mezben. A védelem minden pontján játszott, az Interben egyedüliként háromszor emelte fel az UEFA-kupát. Ünnepelt még egy scudettót, egy Olasz Kupát és egy Szuperkupát is, összesen 756-szor zuhanyozott meccs után (Cseréje a kolumbiai briganti, Ivan Cordoba).
Armando Picchit, a Grande Inter kapitányát a valaha volt egyik legjobb olasz védőnek tartják. Jobbhátvédként kezdte, a legendás Helenio Herrera pakolta a hátvédsor közepére a livornói születésű bekkfenomént, aki 257 mérkőzésen alkotta a catenacciós Inter-fal egyik áthatolhatatlan tégláját. Három bajnoki címet, két BEK-et és két Világkupát fényesítget égi vitrinjében, merthogy fájdalmasan fiatalon, 35 esztendősen 1971-ben hunyt el rákban. (Cseréje Tarcisio Burgnich, egykori védőpárja).
A bal oldalon ki más is rohangálna fel, mint a modernkori futballtörténelem első támadó szélsőhátvédje, a posztot lényegében feltaláló Giacinto Facchetti? A Grande Inter egyik legfontosabb embere, minden idők talán legjobb balhátvédje Bergomihoz hasonlóan egész karrierjét Milánóban töltötte, 634-szer öltözött be kék-feketébe (75 gólt szerzett!), négyszeres bajnok, kétszeres BEK- és Világkupa-győztes. Tíz éve már, hogy elment. (Cseréje Andreas Brehme, a három németes korszak egyik germánja).
Aligha akad torkán a karácsonyi ponty az olvasónak a Grande Inter és a triplázó Inter dominanciájától ebben a válogatásban. Előbbi korszakos csapat agytrösztje, a középpályát eleganciájával, csillogó technikájával, és játékintelligenciájával uraló spanyol Luis Suarez korának legjobb mélységi irányítója volt, 328/54-es mutatóval zárta 1961 és 70 között tartott interes pályafutását. Három bajnoki cím, két BEK- és ugyanennyi Világkupa tulajdonosa (Cseréje Gianfranco Bedin, a Grande Inter futógépe).
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején nagyrészt Lothar Matthäusnak volt köszönhető, hogy az Inter újra tényező lett Olaszországban és Európában. Trapattoni puzzle-jának legfontosabb darabja bajnoki címig és UEFA-kupa győzelemig repítette a válságból kilábaló Intert, melynek jutalmaként a klubtörténelem első aranylabdása lett 1990-ben az összesen 153 meccsen 53 gólig jutó világbajnok német, aki egy-egy bajnoki címet, Olasz Kupát, és UEFA-kupa medált birtokol még (Cseréje Evaristo Beccalossi, a ’80-as évek elejének egyik legjobbja).
A triplázó társaságból még mindannyiunk előtt van a csapat labdaszerző részlegét 2004 és 2014 között vezető Esteban Cambiasso emléke. Ár-érték arányban minden idők legjobb igazolása aktuális edzője pályán meghosszabbított kezeként dolgozott. Kevesen olvasták úgy a játékot, mint a testi ereje helyett az eszével védekező „Capitano Futuro”, aki biztosan hosszú évekig viselte volna a karszalagot, ha nincs Zanetti. 430 mérkőzés, 51 gól, öt scudetto, négy Olasz Kupa, és Olasz Szuperkupa, egy-egy Bajnokok Ligája és Világkupa-győzelem aktív részeseként örök darabot kapott a szívünkben (Cseréje Gabriele Oriali, aki a hetvenes években gyalulta le a gyepet).
Sandro Mazzola ezen csapat harmadik legendájaként pályafutása során kizárólag az Interhez tartozott. A simogató labdakezeléssel bíró ösztönös zsenié a negyedik legtöbb Serie A-bajnoki kék-feketében (418), 1960 és 77 között 17 éven át lélegzett együtt a klubbal. 1965-ben gólkirályként zárt támadó középpályás létére, összesen 565/158-as statisztikát szorgoskodott össze négy bajnoki cím, két BEK és ugyanennyi Világkupa-trófea mellett (Cseréje Dejan Sztankovics, akiről nem gondolnánk, hogy helye van itt, pedig bizony de).
Csatárposzton nehéz volt a választás, mert bár az egyik ék személye egyértelmű, a másiké korántsem. Mario Corso, Ronaldo, Diego Milito, Nyers István, Alessandro Altobelli és Zlatan Ibrahimovic közül a széttetovált taekwondós gengszter lett végül a kiválasztott. Ibra stílusát és játékát sem kell különösebben elemezni itt, szóljanak helyette az interes számai: 50%-osnál jobb gólmutatója (117/66 minden tétmeccset figyelembe véve), három bajnoki- és egy gólkirályi címe, valamint első milánói uralkodásának (2006-09) abszolút hozzá köthető dominanciája a csapatba kerülésének magyarázata. (Cseréje Mario Corso, a Grande Inter szabadrúgás-specialista szélsője)
Párja természetesen az az ember, aki nélkül nem a Meazzába járnánk szurkolni. Giuseppe Meazza, az olasz futballtörténelem legjobbjaként aposztrofált középcsatár 1927 és 1940, majd 1946 és 47 között játszott Milánó értelmezhető felében (megfordult ugye a másikban is). A kiismerhetetlen cseleiről ismert legenda behozhatatlannak tűnő gólszámmal (243) vezeti az Inter házi Serie A-rangsorát, máig övé az első bajnoki idényben elért legtöbb találat (38, mindez 17 évesen!) és vélhetően csak az nem tudja, hogy róla nevezték el a stadiont, akit születése óta egy másodpercre sem engedték ki a kórházból és éjjel-nappal Csocseszt kellett hallgatnia. Az Interben 408/284-es statisztika pöffeszkedik a neve mellett, három scudetto és egy Coppa Italia szerepel a dicsőséglistáján. (Cseréje Nyers István, aki a klub legeredményesebb légiósa)
A társaság edzője Helenio Herrera, segédje José Mourinho.