Szerencse-faktor és edzői húzás

Amikor Handanovic Caprari parádés kiugratása után megfogta Verre ziccerét, és meccsben tartott minket valahol a 70. perc környékén, olyan dolgok kavarodtak a fejemben, hogy tiszta szerencse, hogy a válogatott szünet elején azt írtam, nincs okunk pánikolni, most meg adhatom azt a címet az értékelőnek, hogy má’ van. Aztán jött Icardi egyszer, majd még egyszer, így mégsem szakadtunk le vészesen az elejétől.

Harmadik meccs, harmadik felállás, De Boer a három belsővédős és a 4-3-3 után most a duplaszűrős hadrendet választotta, a mercato végén beesett arcok közül Joao Mario debütált, Medel bent ragadt az előző forduló után, így Kondogbia találta magát a padon.

Ezzel pedig el is érkeztünk az első félidő egyik legkomolyabb problémájához. A Pescara – ahogy várható volt tőlük és várható minden kisebb csapattól – középen megszállta a tizenhatos előterét, mivel Banega 10-est játszott, őt sikeresen eltüntették azzal, hogy lezárták a passzsávokat felé. Medel volt a védelem előtti első ember, így az ő feladata lett, hogy mélységből szervezze a játék folyását. Azt ugye tudjuk, hogy neki ez nem megy, úgy meg pláne nehézkes, ha Banega nem lép vissza, hogy megjátszható legyen. Ettől függetlenül persze megvoltak a helyzeteink, egyrészt a szélsőink egyéni képességeinek köszönhetően (főleg Candreva próbálkozott, 5 kulcspasszt osztott ki), másrészt pedig folyamatosan alakul ki a játékunk, megvannak a védelem mögé befutások és betett labdák. Egyelőre nem működik automatizmusként, de sokszor előfordult, hogy 1-2 ütem késéssel indul el valaki, de legalább látszik a tudatosság, és elhiszem, hogy nem csak labdázgatnak edzésen.

Védekezésben két probléma volt: az egyik az összeszokatlanságból adódik, nem mozognak együtt harmonikusan a csapatrészek egyelőre, emiatt a támadók és a középpálya, valamint a középpálya és a védelem között túl nagy távolságok alakulnak ki, ezért pedig a rendkívül kulturáltan és tudatosan felépített kontrákra játszó Pescara szembe tudott fordulni a kapuval, kiszolgáltatott helyzetben hozva a védőket. A másik gond viszont a fegyelmezetlenség volt, nagyon lassan értek vissza a szélsők és a középpályások is a kontrákra, így csak minimális vagy semmilyen emberfölényt nem tudtunk hátul kialakítani (a távolságok miatt pedig nem tudtuk csírájában elfojtani a kontrákat).

Ha már az összes létező helyeztet kihagytuk, valahol törvényszerű volt, hogy az egyik kontrát góllal fejezze be az ellenfél, és tényleg csak Handanovicnak köszönhettük, hogy meccsben maradtunk 1-0 utánA fordítás kulcsa a hármas csere volt. Egyrészt biztosan azért, amit PauPierce kolléga a facebookon, Sir Alex könyvére hivatkozva fejtegetett, és De Boer is nyilatkozott a meccs után: felrázandó a játékosokat. Ugyanakkor a 3 lecserélt ember közül Medel volt a legfontosabb: az ő távozásával Banega tequartistából registává vált, így mélységből, a kapuval szemben tudta szervezni a játékot. Vele kapcsolatban egy statisztika: az átszervezésig 1 darab árva kulcspasszt osztott ki – szögletből. Az már tisztán a szerencse kérdése, hogy a cserék után az első megmozdulásából gólpassz lett, de véletlennek se véletlen. Az pedig a másik, hogy a győztes gól előtt is ő indított, és hiába kurva nagy mázli, hogy végül Icardi elé szerencsétlenkedték Gyömbérék a labdát (talán a kezéhez is hozzáért, de ha Chiellinek szabad, akkor neki is), registába kell váltani őt, hogy a gólpasszaira egyáltalán esély legyen.

Összességében alakul a játék, de idő kell, hogy minden olajozottan működjön. Semmiképp sem érdemelt vereséget a Pescara, de néha nekünk is lehet szerencsénk. Mostantól beindul a nagyüzem, az október eleji válogatott szünetig heti két meccset kell letudni Európa Ligával, hétközi fordulóval együtt. Csütörtökön jön az izraeli bajnok Korhut Misivel, vasárnap Derby d’Italia, majd két kötelezően elvárt győzelem és egy prágai kirándulás után Rómában zárjuk az erőltetett menetet. Nehéz lesz, sok szenvedéssel, az őszi hangulatunk alapjaiban befolyásoló 3 hét elé nézünk. 

Osztályzatok:

Handanovic: a gólról nem tehetett, több nagy és 1-2 hatalmas bravúrja is akadt. Ha nincs, akkor 3 pont sincs. (8)

D’Ambrosio: gyenge meccse volt, de még mindig inkább ő próbálkozzon, mint Nagatomo. Ő maradt le a gólnál. (5)

Miranda: csodás dolog a férfiszerelem, ő akkora tanár továbbra is, hogy képtelen vagyok nem imádni. Mindenki hibáját neki kell javítani, nem lenne baj, ha nem fingana ki a nagy melóban a szezon végére. (7)

Murillo: többször megforgatták, bizonytalankodott rendesen, de nagy mentése is akadt. Amolyan murillos volt. Várom, hogy stabil teljesítményt nyújtson. (6)

Santon: most ő volt a kevésbé szar védő a szélen, de továbbra sem megoldás. Ha a messiásként várt Ansladi megjön, valószínűbb, hogy ő kerül ki a kezdőből. (5.5)

Medel: nála nagyon ritkán az a probléma, hogy nem azt hozza, amit tud, most sem erről volt szó. Egyszerűen ő nem lehet kezdő egy komoly célokért harcoló csapatban, túlságosan egysíkú. A mentalitása miatt már régen a szívemhez nőtt, de ez már nem elég. (6)

Joao Mario: kifejezetten biztató volt a bemutatkozása, labdalopásban kiváló, cselezni tud. Remélhetőleg idővel jönnek a gólpasszok és lövések is. (6,5)

Perisic: inkább a jobb szélen próbálkoztunk, de azért akadt pár jó megmozdulása. Ennél többre képes, bár a pozíciós játék kevésbé fekszik neki. Vasárnap mondjuk nagy meccse lehet, ott lesz elég területe. (5.5)

Banega: tequartistának közepes volt, registának kiváló volt, legyen mondjuk másfél gólpassz a neve mellett. Ha nincs más mélységben, akkor neki kell ott játszani és kész. A meccs vége jelentősen felfelé húzza az osztályzatot.(7)

Candreva: Ahogy említettem, inkább az ő oldalán ment a játék, jók a beadásai, de a csapat játékszervezési hiányosságaik miatt nem igazán jöhetett ki neki a lépés. Helyzetei is voltak, majd a Juve ellen beveri Buffonnak. (6)

Icardi: hjaj, de rohadt nehéz őt értékelni. 25 labdaérintése volt, ami marha kevés, viszont két gólt rúgott, amivel meccset nyertünk. Ilyen játékos, ezt el kell fogadni. Sok örömet szerezhet idén nekünk és még több pénzt magának jövőre, De Boerral ki lesz szolgálva, alsó hangon kinéz neki a 20+ gólos szezon. (7.5)

Palacio, Éder, Jovetics: negyed órát kaptak, a montenegrói ment a bal oldalra, így nála volt a legkevesebbszer a labda, Palacio jól mozgott, de most keresztre feszítenénk a kihagyott ziccere miatt, a labdát Édertől kapta, akinek a neve mellől egy gólpasszt kihúzott. Hárman együtt kapnak egy hatost. (6)

De Boer: keresi még a csapatát, de ez teljesen normális. Olyat tett a harmadik próbálkozásra, amit Mancini bő másfél év alatt egyszer sem: taktikai váltással megnyerte a meccset. Reményt keltő a helyzet, de a Bűnszervezet és Allegri nagyon komoly kihívás lesz a számára. (7,5)

+1

Caprari: nagyon jól játszott srác, ha nincs Handanovic és a kapufa, két nagyszerű gólpassza is lenne. Nagy fogás lehet, a következő szezont tuti itt kezdi, ha folyamatosan ilyen teljesítmény nyújt. (7.5)