Bevallom, teljesen elfelejtettem, hogy vállalkoztam az értékelő írására. Talán megértitek, de én most a felejtést választottam a hétvégi produktum után. Mert ennek a kilencven percnek egyetlen momentuma sincs, amire emlékezni szeretnék, amiről beszélni akarok valaha is valakivel. Emiatt ne várjatok tőlem egy szokásos értékelőt.
Kezdődött azzal, hogy nem láttam/láttuk a mérkőzés első fél óráját. Most nem leszek népszerű, mert megmagyarázom ez miért volt helyes, és miért döntött így a Digi. Jómagam nem mérgelődtem, elvégre egy magyar klubcsapat nemzetközi sikerét láthattuk, ami mindig előbbre való lesz mint egy külföldi bajnokság bármelyik meccse. Lehet szidni a „mocskos román sportadót”, de teljességgel felesleges, logikus döntés volt, hogy nem szakították meg a díjátadót egy Inter-Torino miatt. Kár is lett volna. (Más kérdés, hogy az ottani szervezők miért raknak egy koncertet a műsorba, miért húzzák el ennyire az érmek kiosztását, de erről nem a sportadó tehet.)
Mire bekapcsolódtunk, már 1-0-ás hendikeppel vágtunk neki a meccsnek. Az első félidő vége szerintem unalmas volt, azt már megtanultuk a Barcelonától, hogyan passzolgassunk hátul, csak támadásban kéne valami hasonlót mutatni. Sebaj, mivel elég keveset láttunk, gondoltam már a szünetet várják a fiúk.
A második játékrészben kiderült, hogy így is van. A nyári szünetet. Ne várjátok tőlem, hogy bármi jót mondjak. Sőt, bennem összetört valami. Ez a romokban heverő, a legutóbbi öt meccsén két pontot összekapirgáló Torino végül megvert minket. Csak magunknak köszönhetjük. Miranda és Nagatomo elintézte. De van, aki még náluk is nagyobb gyökér. Igen. Megint kiderült, hogy Roberto Mancini egy önfejű, makacs idióta. Szezon elején az első néhány alkalommal még elhittem neki, hogy éppen azon a meccsen nem volt szerencsénk, a taktika rendben volt, csupán Fortuna a másik csapat felé fordította az orcáját. Most ezt már tucatszor hallottam, és megnéztem a lexikonban, a BALSZERENCSE szócikk mellett sehol nem szerepel az Inter neve. Tehát kicsit fárasztó, hogy a taktikánk rendben, csak éppen bla-bla-bla. Ne várjátok tőlem, hogy……
Amíg ez a túlértékelt pöcs ül a kispadunkon csak akkor fogok meccset nézni, ha éppen nektek kell írnom éppen aktuális szerencsétlenkedésünkről. Végeztem. Sajnos roppant kevés a szabadidőm, és tényleg tele a tököm a nézhetetlen játékkal. Ne értsétek félre, nem az eredménytelenség bánt, nem elfordulok a csapattól, csupán a magam módján kezdek éhségsztrájkba. Mert imádom ezt a csapatot, csak már fizikai fájdalmat okoz nézni, ahogy tönkreteszik. És én ezt nem akarom látni. Nem szeretném végignézni. Ezt ne várjátok tőlem!