Villámsebességgel érkezett a javítási lehetőség a hétfői (egyébként paradox módon önbizalom növelő) vereség után – az ellenfél is viszonylag kellemesnek tűnt az egy héttel előtte hazai pályán nagyot perecelő Genoa személyében.
Mi, szurkolók természetesen plusz motivációt is találhattunk szombat estére, ugyanis mindenki „kedvenc” Gaspersonja látogatott egykori munkaadójának stadionjába, az ő bukását főleg az idióta nyilatkozatai miatt mindig jó látni, ebben bíztunk most is.
Én továbbá még abban is reménykedtem, hogy a hétközi jövendölésekkel ismét mellélő a Gazzetta (és mindenki), ennek megfelelően pedig Mancini előveszi a tökeit egy 4-2-3-1 formájában. És lőn, megvalósult a merész gondolatom, örömmel konstatáltam a kezdőcsapat összetételét, néhol bele tudtam kötni, de az alapgondolattal egyetértettem: igazi nagycsapat módjára nekik kell menni, egy támadó felállással.
Szerencsére nem csak névlegesen történt ez meg, a pályán is az zajlott, amit előzetesen elgondoltunk, egyedül a gól hiányzott, a lendületes akciók, a Genoa beszorítása nagyrészt megvolt. Ami örömteli, hogy ezzel egy időben a védekezés szilárdsága is megmaradt, tehát az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Nyilván ehhez kellettek a személyi változtatások és az összeszokottság pozitív irányba való elmozdulása is, de ebben egyszerűen nem lehet Mancio érdemeit elvitatni – még ha nyilván csinál általunk vélt baromságokat is. A meccsre visszatérve: talán nem voltam azzal egyedül, hogy most az utóbbi évekkel ellentétben nyugodt maradtam félidei 0:0-s állásnál is, egyszerűen éreztem, hogy jönni fog a gól.
Az, hogy végül olyan találat lett belőle, amilyen, senkit nem érdekel, a helyzetek megvoltak, sajnos mind el is lett puskázva, a szokásos közhelyt ellőve csak azt tudom írni, majd legközelebb bemennek. Vagy az után. Vagy amikor leginkább szükség lesz rá. Az utolsó 20 percben volt egy kis cidri, megpróbált nyomni a hátrányban lévő Grifoni, de a védelem már sokadjára működött jól az idény folyamán, így különösebb izgalomra nem volt okunk. Az egyetlen valamire való próbálkozása még 0:0-nál volt a vendégeknek, ekkor legalább Handa a helyén volt, így nem érezhettük át ismét, milyen is hátrányból játszani. Az az érzésem, ebben a csapatban még bőven van kiaknázatlan potenciál, például a kontrák ilyen gyors játékosokkal lehetnének sokkal hatásosabbak, de talán ebben is történt változás jó irányba, tényleg csak a lehetőségek kihasználása hiányzott egy „hendikepes” győzelemhez.
Továbbra is fanyaloghatnak az ellendrukkerek, mi pedig jókat mosolygunk rajtuk egyelőre, ugyanis a csapat a tabella élén van, és a tendenciát tekintve annak környékén is maradhat, tekintve, hogy a tegnapi 1:0 sokkal másabb volt, mint bármelyik idény eleji. Most már láthatóan sokkal bizakodóbb a hangulat, a játékosok mellett a szurkolók is kezdik elhinni, hogy ez az Inter jó. Merthogy annak tűnik.
Handanovic – Figueiras lehetőségénél megtette, amit megkövetelt a haza, ezen kívül viszonylag nyugodt estéje volt, a tőle elvárhatót hozta. (6,5)
Telles – Kissé pontatlan volt, de így is akadt egy gólpassz értékű beadása, valamint a védőjátékába sem lehetett igazán belekötni egy helyezkedési hibát leszámítva. Kezdőben a helye. (6)
Murillo – Már hétfőn, meccs közben talpra állt a hibájából, azóta folyamatosan a klasszisjelölt énjét láthattuk. Tipikus közönségkedvenc alkat látványos szerelései és a hozzáállása miatt. (6,5)
Miranda – Lassan megfogalmazódik az emberben, hogy ő Samuel óta az Inter legjobb középső védője. Az akklimatizálódáson rég túl van, klasszis szinten teljesít, óriási szükség volt egy ilyen emberre hátul. (7)
D’Ambrosio – Előre még mindig suta kissé, ez a technikai tudása végett igazán már nem fog változni, de így sajnos jó lehetőségek halnak el rajta. Kiállítása is sajnálatos, tekintve, hogy valószínűleg japán bajtársa fog helyette visszaszivárogni a kezdőbe. (6-2=4)
Felipe Melo – Kár a kimaradt helyzetéért és az összefejelésért is, elég jó meccset játszott lecseréléséig. (6,5)
Medel – Vérszívó társát idejekorán kivette a játékból, és ez volt a legnagyobb hibája is egyben, vagyis az ellen támadásait ismét jól szűrte meg. Amikor szervezésre adta a fejét, az nem igazán jött be, de nem is ezért szeretjük. (6)
Ljajics – Ha pontosabb, egyedül is eldönthette volna ezt a találkozót… Ja, de eldöntötte! De tényleg, a helyzetkihasználása lehetett volna jobb, ettől függetlenül úgy tűnik, potom pénzért sikerül megszerezni a szezon egyik legjobb Inter-játékosát. Pontrúgásai nagyon jók és veszélyesek, most is bizonyította, jó, hogy Hernanes távozása után is van ilyen játékosa a csapatnak. (7)
Jovetics – A csapattal együtt ő is lépeget előre játékban, lassan jönni fognak tőle a gólok és gólpasszok, ebben biztos vagyok, akkor pedig… Nagyon jó lesz nekünk. Jó látni, hogy fizikálisan mennyire a topon van. (6)
Biabiany – Nos… Ott tartunk jelenleg, hogy ez a lesajnált, sokak által botlábúnak titulált, betegségből visszatérő, ingyen igazolt srác kiszorította az egész nyáron üldözött, súlyos milliókért elhozott „sztárjelöltet”. Abszolút üdítő jelenség, labdakihozatalait, beadásait, ügyes megoldásait mind-mind jó nézni, saját térfelén pedig többi társához hasonlóan maximálisan odaadó, óriási segítség ez így, a sebességével párosítva. (6,5)
Palacio – Nem volt épp haszontalan, de összességében inkább erőlködés volt ez tőle, ahogy már sajnos az egész idényben megszokhattuk. Szinte egyedül csak a mezőnymunkája dicsérhető. (5,5)
Brozovic – Érthetetlen a padoztatása, simán eljátssza az egyik pivot pozícióját is 4-2-3-1-ben, ráadásul az egyik legjobb formában lévő Inter-játékos most, ugye. Félidő után ő hozott új színt a játékba. (6)
Perisic – Nem reménykeltő a helyzete. (-)
Guarín – Elcseszett egy kontrát. (-)
Mancini – Tetszett a kezdő formációja, az összetétele már nem teljesen, de nem vagyok telhetetlen: amit az utóbbi időben csinál a mester, azzal elégedett vagyok, látható jelei vannak a fejlődésnek, a győzelmek pedig továbbra is érkeznek. Valami ilyesmiben reménykedtünk idény előtt. (6,5)