4/4

Nem szeretem a vasárnap déli meccseket! Elhiszem, hogy kell a közvetítésekből befolyó lové a csapatoknak, de valljuk be, hogy ez az időpont senkinek sem jó! A fiatalabbak még másnaposan fetrengenek az ágyukban (vagy máséban), a középkorúak az asszonnyal veszekszenek, hogy ” egyszer ehetne együtt a család egész héten, de te most is azt a hülye focit bámulod “, az idősebbek meg a nagymise után beragadnak a templommal szemközti borozóban politizálni. Egy kivétel van, hogy megnézzek ilyenkor egy meccset, az pedig az mikor a kedvenc csapatom játszik. Most az Inter játszott, természetesen ott hullámoztam a fotelben!

Tizenhárom évvel ezelőtt kezdtünk úgy bajnokságot, hogy három meccs után 100%-os volt a csapat mérlege. Oké, hogy az Atalanta, Carpi, Milan trió legyőzése nem egy lehetetlen küldetés, de mi az utóbbi négy szezonban már annyi keserű pirulát nyeltünk, hogy hadd öröljünk most egy kicsit ezeknek a pezsgőtablettáknak. Az edzői és a játékosok nyilatkozatából úgy látom, hogy senkivel sem szaladt el a ló, hogy vezetjük a bajnokságot, nagyjából mindenki a helyén kezeli a dolgot, még a szurkolók (99%-a) is. Ma délben, a szintén veretlen Chievo Veronához látogattunk vendégsége, akik általában jól szokták kezdeni a bajnokságot, aztán a vége felé már elfáradnak (vagy direkt nem akarnak annyira nyerni) és a tabella alsó felén szokták befejezni a pontvadászatot. Most ugye még a bajnokság elején vagyunk. Mancini tekergethette a sálját meccs előtt, mert a védelemből két fontos ember is hiányzott. Jesus a derbyn sérült le, Miranda pedig még nem épült fel teljesen, így egyikük  sem került a keretbe. A múlt heti győztes csapaton nem nagyon variált Roberto mester, mindössze annyi történt, hogy az akkor csereként pályára lépő Tellest azonnal a kezdőbe vezényelte. Tehát: Handa- Santon, Medel, Murillo, Telles – Guarin, Melo, Kondogbia, – Jovetic, Icardi, Perisic. A digis közvetítésen az olaszok is 4-3-3-at prognosztizáltak, de Perisic szerintem inkább szélső középpályás, mint csatár, tehát ez amolyan 4-4-1-1 is lehetett volna. Tulajdonképpen tökmindegy. A másik oldalon, régi ismerősünk, Bizzarri spanoskodott Palacióval a játékoskijáróban, miközben Handa Birsával cserélt eszmét ugyanott. Amúgy meglepően vidám, már-már baráti hangulatban vonultak ki a csapatok a pályára. Meg is ijedtem, hogy ők már tudják a végeredményt, ezért nem izgulnak?

A meccs hozta szokásos “vasárnapi ebéd” tempót igazából váratlan dolgot nem kaptunk egyik csapattól sem. Ami érdekesnek tűnt, hogy Jovetic, Icardi, Perisic néha túl közel voltak egymáshos, szinte már zavarták egymást. Hiányoltam korábban a labdaügyes középpályást a keretből, de ezt vissza kell vonnom, mert Kondogbián azért látszik, hogy legalább tízig el tud dekázni, megkockáztatom, hogy váltott lábbal is. Felipe Melo verekedett középen, Guarin meg a jobb oldalt kevergetett Santon előtt. A védelmünk, Medel vezérletével, eléggé masszivan állt a lábán. Kérdés mi lesz lehet Medel szerepe, ha felépül Miranda, mert eddig tökéletesen játszik középső védőként. (szerintem itt nagyobb hasznára van a csapatnak, mint középpályásként) Az előrejátékunk az pontosan olyan volt, mint az eddigi három meccsen. Felejthető! Sok helyzetet nem alakítottunk ki a sárgák kapuja előtt, de ilyenkor szokott az lenni, hogy az erősebbik csapat talál egy gólt. Most ez úgy történt, hogy Kondogbia ívelt be egy labdát balról Icardi felé, a veronai védő csak a cipője orrával tudott abba belepöckölni, Mauro ahogy átvette mindjárt helyzetbe is hozta magát, onnan neki már csak rutinmunka. A középkezdés után szinte azonnal Birsa vette célba Handa kapuját, de ugye honfitársnak nem illik, így maradt a 0-1. 

A szünetben egyik mester sem változtatott a csapatán, nekünk nem is igazán lett volna rá okunk, a Chievo meg pont nem érdekel. Telles kezdett el brazilozni a saját tizenhatosuknál, ezeket általában góllal szokták büntetni az ellenfelek, most szerencsénk volt mert Paloschi egy Cambiasso hajszálnyival fölé lőtte a helyzetét. Az az igazság, hogy ez volt Maranék legnagyobb gólszerzési lehetősége az egész meccsen. Továbbra is jól védekeztünk, aztán jött a “szokásos” sérülés a hátsó alakzatnál. Most épp Murillo volt a soros, Ranocchia jött a helyére. Megunva a csatárok impotenciáját, Medel is próbálkozott egyet vagy harmincról. A meccs hajrájára bejött Palacio is, Jovetic helyére, aki egész jól tartotta meg a felpasszolt labdákat. A 81. percben le is zárhattuk volna a meccset, Perisic gyakorlatilag az egész bal oldalt végigszáguldotta, a végén azonban a teljesen tisztán álló Icardi megjátszása helyett fel akart íratni a nevét az eredményjelzőre. Nem sikerült neki. A mindig búskomor Brozovic is kapott tíz percet Mancinitől, de igazán nagy dolgok már nem történtek a meccsen. A Chievo nem csinált semmi váratlant, a középpályán megvolt a szokásos adok-kapok, meg a szájkarate. Ezeket olvastam le szájról:  te ütöttél meg, te meg visszakönyököltél, te meg szimulálsz, hozzád se értem, menj a kurva anyádba, miért nem fújsz teee. A játékosok megúszták kiállítás nélkül, a Chievo edzője nem, így nem tudott végén gratulálni Roberto Mancininek, hisz majd elfelejtettem leírni: A meccset az Inter nyerte 1-0-ra! Négy meccs, tizenkét pont, örüljünk! A jövő héten két hazai meccsünk is lesz  (Verona, Fiorentina), ha azokat is sikerülne megnyerni, akkor még az is lehet, hogy látjuk Brozovicot mosolyogni.

Osztályzatok:

Handanovic (7)– Eddigi négy bajnokin összesen egy gólt kapott, ma is produkált egy clean sheet-et, úgyhogy örüljünk, hogy nem igazolt el a nyáron!

Santon (8)– Ez volt az eddigi legjobb meccse ebben a szezonban, talán nem is volt eladott labdája.

Medel (8) – Úgy játszik ezen a poszton, mint aki világéletében középső védő lett volna. Ebben a pozícióban engem emlékeztet Cordobára, talán a “magassága” miatt. Többször is “meleg” szituációkban tisztázott, egy apró hibája volt csak, de akkor is utánament az emberének és szerelte.

Murillo (7) – Hülye poén lenne azt írni, hogy annyira összeszokott már Mirandával, hogy követte őt a betegszobába is. Amíg a pályán volt megbízhatóan játszott, a hírek szerint nem súlyos a sérülése.

Telles (6) – Egy buta hibától eltekintve, amit tudjunk be annak, hogy brazil, hozta a közepesnél jobb teljesítményt.

Guarin (6) – Az elején majdnem kiosztott egy gólpasszt, nagy lövésére most nem emlékszem, de egész fegyelmezett volt, mert tavaly ilyenkor nem hinném, hogy végigjátszott volna egy meccset kiállítás nélkül úgy, hogy már a 27. percben besárgul.

F.Melo (7) – Verekedni, szerelni, játékot tördelni igazolta le Mancini. Ma verekedett, szerelt, játékot tördelt.

Kondogbia (8) – Számomra abszolút pozitív a srác. Hasonló a stílusa, mint Melónak, de ő az az előre játékban hasznosabb, ma már adott egy gólpasszt, szerintem nem sokáig kell várnunk az első góljára sem.

Jovetic (5) – Ma nem ment neki, majd a Verona ellen fog. Nem tudom, hogy az mennyire volt tudatos, hogy néha túl közel volt Icardihoz,  a helyezkedésen még lehet javítani az edzéseken.

Icardi (7) – A gólja egy igazi csatármunka volt, most neki ment jobban, mint Jojónak.

Perisic (5) – Jó képességű játékos, de egyelőre még testidegen az Interbe. Valahogy nem találja a helyét, pedig látszik rajta, hogy iszonyatosan gyors, egy ízig-vérig szélső.

Palacio, Ranocchia (6,6) – Mind a ketten jól szálltak be a meccsbe. A tincses okosan húzta az időt, sok szabadrúgást harcolt ki. Bandi meg nem bénázott hátul.

Brozovic (0) – Beállt

Mancini (8) – Ami tetszik, hogy egységes csapat benyomását keltjük. A játékosok inkább az ellenféllel vitatkoznak, mint egymással. Ez a kohézió mindenképp az edző érdeme, erre lehet építeni a további meccseken is. Ami egy kis kritika, hogy Ljajicnak adtam volna egy bő negyedórát.