Egy ezer sebből vérző, anyagi gondokkal küzdő, és magasan a várakozás alatt teljesítő csapat. Ez vár hétvégén a Parma csapatára. Ahol persze, még rosszabb a helyzet, mint az Internél. A sárga-kék mezes klub a március közepén tartott bírósági meghallgatáson nem is próbált fizetési haladékot kérni. A legutóbbi tulajt pénzmosással és sikkasztással vádolják. Ehhez képest a mi jelenlegi helyzetünk szinte tejjel-mézzel folyó kánaán. (sic!)
Ez utóbbi kijelentés persze csak egy barokkos túlzás. Merthogy imádott csapatunk győzelem nélkül zárta március hónapot. A Napoli elleni döntetlen a jelenlegi állás szerint bravúrnak mondható, és a Cesena elleni is, csak éppen más értelemben. A legszomorúbb az, hogy ez a hónap volt a vízválasztó, hiszen – március előtt – a Fiorentina és a Sampdoria is még ledolgozhatónak tűnő előnyben volt. Mondom volt.
Most kilenc pont. Ennyi a lemaradásunk a hatodik helyezettel szemben, és már abban a korban vagyok, hogy nem hiszek a mesékben. A következő szezonban a nemzetközi kupanapokra szervezhetünk nyugodtan mozizást, színházat, sörözést. Ki-ki ízlése szerint választhat.
Persze ettől függetlenül a Parma ellen nem lehet kérdés mi lesz az eredmény. Mert valljuk be, ha most sem sikerül boldoggá tenni a lelátó sokat megélt tagjait, és a képernyő előtt kezet tördelő rajongók sokaságát, akkor szégyellje magát mindenki! Az ellenfélnél nem Asprilla, Dino Baggio, Cannavaro, Chiesa, Crespo, Stoichkov, Thuram, Verón és Zola, kispadon sem egy Nevio Scala (ezúton is elnézést Roberto Donadonitól!) Bár a válogatott meccsek után sem a mi jelenlegi játékosainktól volt hangos a sajtó, röviden le lehet rendezni a teljesítményüket. Brozovic szép gólt lőtt a horvát válogatottban a norvégok ellen, Medel pedig ……
Nehéz dolog ehhez a meccshez beharangozót írni. Mint érdekfeszítőnek beállítani egy párnacsatát. Mert a Parmat jelen helyzetében nehéz komolyan venni (pedig nagyon is kell!). A Serie A-ban sereghajtó csapattól három pontot levontak a bajnokságban, két mérkőzésen nem is lépett pályára. Az Udinese elleni hazai találkozót azért kellett elhalasztani, mert a klub nem tudott fizetni a biztonsági szolgálat munkájáért és az áramért. A következő héten a futballisták döntöttek úgy, hogy a Genoa vendégeként nem húznak mezt, és nem lépnek pályára. Becsületből, a szövetség segítségével tudják csak befejezni a bajnokságot, a játékosok fizetést sem kapnak. Nem ezek egy profi klub legfőbb ismérvei. Éppen ezért nem tudom, és nem is akarom elképzelni, hogy ne egy sima győzelmet írjunk a naptárba.
Főleg azért, mert a hazai mérlegünk nem is rossz a Parma ellen.
Összes hazai mérkőzés: 24
Győzelem: 16
Döntetlen: 7
Vereség: 1
Így az utolsó Meazzaban elért sikerért se kell sokat visszalapozni a históriáskönyvekben. Ha megtesszük, ezt láthatjuk: 2013. április 21. Inter-Parma 1-0 (Rocchi 82.’)
Emlékeztek? Jonathan jobbról, a tizenhatos vonaláról középre gurít, érkezik a kopasz, és valahogy gól!
Háromezer karakternek is az a vége, hogy itt bizony miénk kell legyen a három pont. Aztán van még hátra kilenc reményteli forduló. Mert ugyan azt írtam, nem hiszek a mesékben, de a csodában még bízhatok!
Kezdőcsapatok:
Inter: Az se számít ha Carrizo, Campagnaro, Kuzmanovic egyszerre lesz kezdő, nincs mese, ezt a meccset hozni kell.
Parma: Tizenegy tiszteletreméltó sportember
TV: 2015.04.04. Sportklub, 15.00