Aranylábú gyerekek, mi a f… van veletek?

Szokásunkhoz híven karácsony környékére könnyedebb posztokkal próbáljuk szórakoztatni a még kitartó olvasóinkat. Bár, ha jobban belegondolunk, az alábbi képes összeállításos poszt valahol szomorú, mert a rohadt idő eltelésére emlékeztet és arra, hogy némely korábbi kedvenc mennyire hiányzik és milyen kövér. Random kiválasztottunk Inter-játékosokat a közelmúltból és utánajártunk, mi van velük manapság és persze mennyit változott a fizimiskájuk az elmúlt 15-20 évben.

Azokat békén hagytuk, akikkel nap mint nap “össze lehet futni” az interneten vagy a tévében, gondolunk itt Simeonéra, Blanc-ra, Materazzira vagy mondjuk Paulo Sousára. Jöjjenek hát a kevésbé középpontban lévők.

Könnyű felismerni, mert milánói időszakában (egy év) se nagyon kellett bulimia miatt kezelésekre járnia a liga akkori egyik legjobb kapusának. Angelo Peruzzi 44 éves már, volt az olasz felnőtt- és utánpótlás válogatott másodedzője, legutóbb a Sampdoriánál pakolta a bójákat Ciro Ferrarának, míg el nem küldték.

Csak a haja őszült Nelson Vivasnak (45), Arsene Wenger és Hector Cúper egykori low-budget védőjének. A Kiegészítő Ember mintapéldánya is edzősködésben találta meg a hivatását: dolgozott Argentínában Diego Simeone mellett, később pedig főnökként a Quilmes nevű világhírű klubban (ahol nem más volt az asszisztense, mint Andrés Guglielminpietro!) Később azzal került a hírekbe, hogy megvert egy szurkolót.

Paganin-tesókra kb. a velem egykorúak emlékezhetnek. A kilencvenes évek elején mindketten középhátvédként védték a kaput a rosszakaróktól. Az idősebb Antonio (48) azóta hatalmas meglepetésre szintén a partvonal mellől dirigál klubokat, de csak a Serie D-ig jutott. A jobb képességű Massimót (44) láthatjuk manapság haknizni az Inter Forever csapatban a többi öreggel együtt, amúgy ő is hasonló szinten trenírozza az ifjabbakat.

A szemüvegnek köszönhetően intelligensebbnek néz ki ahhoz képest, mint amiket a pályán művelt ez a szerencsétlen hulladék. Cyril Domoraud 2001-ben saját futballklubot alapított (tejóisten), csak remélni tudjuk, hogy az elefántcsontparti hátvédpalánták nem személyesen tőle tanulnak embert fogni. Később Sven-Göran Eriksson segédjeként dolgozott hazája nemzeti csapatánál (valakinek a Gatorade-flaskákat is össze kellett szednie nyilván).

Drága Ciccio, nagyon sajnálom, hogy Hemingway papa végül nem téged választott ki a Hooters Honvéd élére, pedig szóba került a neved. Biztosan összefutottunk volna Café Gian Marióban…Francesco Moriero (45) 2006 óta szinte minden évben más olasz kiscsapat padján üldögélt és tanította beadni edzéseken a jobbszélsőjét. Most a Catanzaróban teszi ezt.

Az arca még mindig kisfiús a 47 éves Nicola Bertinek, pedig régen még ennél is helyesebb volt. Három gyermek édesapjaként visszavonulása után velük foglalkozott, napjainkban televíziós szakértőként dolgozik.

Gigi Di Biagio szinte semmit nem változott az évek alatt, még mindig egy az egyben Fred Durst lenne baseballsapkával a fején. A 43 éves kopasz elég gyorsan lépdel felfelé az edzői ranglétrán, jelenleg az olasz U21-es válogatott szövetségi kapitánya.

Sokat nem öregedett Wim Jonk, az 1994-es UEFA-kupa döntő visszavágójának gólszerzője és most is majdnem olyan sovány, mint 20 éve volt. Ha minden igaz, az Ajaxban melózik az ifjúsági részlegen.

Különösebben nem kell bemutatni az egykori Copfocskát, aki az ősz ábrázatával inkább Eros Ramazottira emlékeztet. Roberto Baggio (47) sokáig nem nagyon foglalkozott a labdarúgással visszavonulását követően, 2010-ben az olasz szövetségben kapott munkát, de három évvel később lemondott a pozícióról, mondván nem nagyon fogadták el az ötleteit. Magyarországra jár vadászni, szóval, óvatosan közlekedjetek az erdőben, nehogy seggbe lőjön titeket egy sörétessel.

Maurizio Ganz (46) a Milan utánpótlás csapatában edzett gyerekeket (többek között a fiát), aztán elhagyva Milánót, Svájcban kapott lehetőséget felnőtt szinten bizonyítani a második ligás Asconánál.