Kettessel kezdődő évezredben eddig kilenc milánói futballmágus tapasztalhatta meg, milyen érzés először az Inter főnökeként a Juventus ellen vezetni beosztottjait. A statisztika a szintén debütálás előtt álló Walter Mazzarri számára reményt keltő: a kilenc első bálozóból mindössze ketten nyilatkozhattak búskomor képpel a tévéseknek, de hogy ki volt az kettő és a többiekkel mi történt pályafutásuk első Inter-Juventusán, az csak a hajtás után derül ki.
Marco Tardelli – 2000. december 3., Inter-Juventus 2-2
A játékosként zebracsíkokkal átitatott mezt viselő edző a Marcello Lippi által összeherdált szemeteskukából válogatva a Frey – Ferrari, Blanc, Cordoba – Zanetti, Jugovics, Farinos, Di Biagio, Macellari – Recoba, Vieri tizeneggyel próbálja feledtetni a pár nappal korábbi parmai Olasz Kupa 1-6-ot. Részben sikerül neki, a csapat harcias hozzáállása és a bajnokságban addig nyújtott talán legjobb játéka kárpótolja a szurkolókat. Pedig Braschi játékvezető mindent megtesz az újabb kudarcért: „elfelejt” befújni két tizenegyest, nem ad meg egy Vieri-gólt és szemet huny egy szokásos csúnya Montero-könyökös felett.
Hector Cúper – 2001. október 27., Juventus-Inter 0-0
Futballgyilkos edző lévén nyilván gól nélküli döntetlennel debütál. Hat nappal korábban 4-2-re bukja el a városi derbit az Inter, amiért a sajtón át a szurkolókig mindenki Cúpert hibáztatja. A meccs előtt leginkább a sérült Ronaldo állapota foglalkoztatja a népet: ” – Mindent megbeszéltünk Cúper edzővel és közösen döntöttük el, hogy nem kockáztatunk – nyilatkozott a döntés hátteréről a csatár. – Csak akkor játszom tétmeccset, ha szászázalékos állapotban leszek. Hogy erre mikor kerül sor, azt még nem tudom. Talán a jövő héten a Wisla Kraków elleni UEFA Kupa-visszavágón, de az is előfordulhat, hogy még később.” Ronaldo nem lép pályára, helyette a Kallon-Ventola kettős próbálja Buffonnal kiszedetni a labdát a hálóból – sikertelenül. A találkozó inkább a hibátlanul reteszelő védelmekről szól, ami Cúper munkáját dicséri, amiért összekapta a társaságot a Milan elleni kudarc után. A meglehetősen feszült és kemény csata egyik legjobbja a vérző fejjel is pályán robotoló Cristiano Zanetti.
Alberto Zaccheroni – 2003. november 29., Juventus-Inter 1-3
Ha létezik eredmény, amely nem vetít elő egy ilyen szép bravúrt, akkor az Arsenaltól néhány nappal előtte otthon beszedett 1-5 ilyen. A Juventus ellen először eredményes, később ezt a tevékenységet nagyon szívesen művelő Julio Cruz két gólt szerezve engeszteli ki Nerazzurri-szíveket. Az Inter agresszívan, néhol talán durván játszva, a szűrőközéppályásoknak (Almeyda, C. Zanetti) hála levegőt sem hagyva a Juventusnak főként Van der Meyde és Martins-vezette kontrajátékra építve egyértelmű győzelmet arat. Három védővel.
Roberto Mancini – 2004. november 28., Inter-Juventus 2-2
Misztikus dátum, hiszen szinte napra pontosan egy évvel később teszi le fenekét először a padra Mister X Juventus-gyalázásra készülve. A meccsben minden benne van, ami Mancinire akkoriban jellemző: megkavart kezdő (Toldo – J. Zanetti, Cordoba, Mihajlovcs, Favalli – Van der Meyde, Cambiasso, Davids, Sztankovics – Martins, Adriano), hátrányban egymás után bezavart csatárok (Vieri, Recoba), felállás a padlóról és persze döntetlen a végén. Tíz perccel a vége előtt még kettővel vezetnek a fekete-fehérek, a hajrában négy (4!!!) csatárral támadó Inter a 85.-ben Adriano révén egyenlít, a stadion majdnem szétesik. A 2000-es évek közepére jellemző jelenet történik a 83. percben: Lilian Thuram ledózerolja Adrianót a 16-oson belül, rázuhan, erre Rodomonti szabadrúgást ítél kifelé. A Nord „Voi vincete perché bevete ULIVEPO” drapival cinkeli Alessandro Del Pierót – „Azért győztök mert Ulivepót isztok” a felirat jelentése, ami a Juve aktuális doppingügyére és Del Piero Uliveto ásványvizes reklámjára utal.
José Mourinho – 2008. november 22., Inter-Juventus 1-0
A speciális egyes első Derby d’Italia-ja Cúper debütálásához hasonlóan a bivalyul záró hátsó sorról szól. A Samuel által felhúzott fal ledönthetetlen. A helyzetekben szűkölködő 90 perc Zlatan Ibrahimovic kihagyott lehetőségeiről emlékezetes, illetve a Muntarinak adott „gólpasszáról”, amelyet nagy valószínűséggel lövésnek szánt, azt hitte, arra van a kapu. Claudio Ranieri, a vendégek edzője megerősíti eme állítást: – „Ez nem az igazi Juventus volt. Természetesen az Inter dicséretet érdemel, mert végig letámadott bennünket, és nem engedte kibontakozni a csapatomat, de mi is rengeteget hibáztunk és túl könnyen eladtuk a labdákat. Az Inter a kontráiból akár több gólt is szerezhetett volna, de az egyik legveszélytelenebb helyzetéből sikerült betalálnia. Szerintem Ibrahimovic kapura akart lőni, lecsúszott a lábáról a labda, és így lett jó Muntarinak. Állítólag a lefújás után Patrick Vieira beszélni akart Mourinhóval, hogy miért nem kezdett.
Rafael Benítez – 2010. október 3., Inter-Juventus 0-0
A másik, egykori Valencia-edző is dögunalmas 0-0-al kápráztat el minket, holott a derbit megelőzően a Benítez-éra legjobb meccsén a fiúk négyet vágnak a BL-ben a Werder Bremennek. Javier Zanetti sérülés miatt egy ideje hiányzik, a kapitány kis túlzással egész pályafutása alatt nem hagy ki annyi mérkőzést, mint a kezdést megelőző három hétben. A Juventus martalócbrigádja Felipe Melo és Chiellini vezérletével csíp, rúg, harap, de a hazai oldal sem marad adós Chivu révén. Rafa kezdőjében olyan nevek szaladgálnak a széleken, mint a taknyos Biabiany és Coutinho, akiket a rutinosabb zebrabekkek gond nélkül tüntetnek el a pályáról (a franciát szó szerint), a meccslabda végül Maicon fejében és Eto’o lábában marad.
Leonardo – 2011. február 13., Juventus-Inter 1-0
Tizenegy évnek kell eltelnie, hogy elérkezzünk az első olyan trénerhez, aki vereséget szenved. Állítólag az elmúlt évek legszürkébb, leggyengébb Juventusától sikerül egy Cordoba-hiba (alászaladás) által eredményezett Matri-góllal kikapni (a gólpasszt bizonyos Sörensen adja). El lehet képzelni ezek után, milyen teljesítményt nyújtott az Inter. Ebben az időszakban létezett már a blogunk, Horas így vélekedett az értékelésben: „A második félidőben egyértelmű volt, hogy több kell. Ezt tudta a Juventus is és nagyobb hangsúlyt fektetett a védekezésre. Az Inter ugyanúgy bambán nyomott, semmi elképzelés vagy ötlet, kicsit skizó érzés lehetett a tavalyi csodarecepttel másik oldalról találkozni. (…) Gyenge is volt a csapat és szerencséje se volt az amúgy meglepően masszív és a végén igen csak szerencsés torinóiakkal szemben. „
Claudio Ranieri – 2011. október 29., Inter-Juventus 1-2
Újabb vereség minden idők egyik legpocsékabb szezonjából. 1930. november 16-án 2-0-ra kapott ki az Alessandria Calcio otthonában az Inter, és akkor nyolc forduló után a mai három pontos rendszerre átszámítva hét ponttal állt, ez akkor a 16. helyhez volt elég. És most kis nagyjából. A Juventus megérdemelten nyer, szépségtapaszként megmarad nekünk Maicon pompázatos gólja. „Zaráte lehozatala volt az igazi hiba” – ennél jobb, akkori helyzetképet lefestő mondatot nem okádott ki magából az internet.
Andrea Stramaccioni – 2012. november 3., Juventus-Inter 1-3
Valamit megérezhettünk előre, mert a blog történetének talán legjobb beharangozóját a mi generációnk legemlékezetesebb Juve-verése követi. Hiába az első támadásból szerzett hazai lesgól, hiába marad el egy Lichtsteiner-espulso, a csapat fordít és szétizéli a hiperszuper stadionjában és a bajnokságban hosszú hónapok óta veretlen Juventust. „Strama nemcsak remekül meccselt, hanem olyan mentális tartást adott ennek a csapatnak, amivel képesek voltak az első félidő demoralizáló eseményei után felállni és megfordítani a meccset” – írja GPT az értékelésben.
Felkészül Walter Mazzarri.