A probléma forrása – még mindig

Kérdezhetnénk, hogy minek vállaltuk be ezt az USA-túrát ilyen erős ellenfelekkel, de talán ez a perecsorozat(nem sok kétségem van afelől, hogy az utolsó két meccsen sem terem számunkra babér) világít majd rá mindenki számára, hogy ez a csapat még távolról sincs kész, sőt, a legfontosabb csapatrész szorul még a legnagyobb erősítésre. 

Ugyanis a Valencia elleni kezdő öt középpályásából körülbelül másfélre mondhatjuk azt, hogy megüti azt a szintet, amit mi szeretnénk… Guarín és Nagatomo ez a két ember, de tegyük a szívünkre a kezünket: a japó mókamesternek egy igazán erős Interben harmadik számú szélső hátvédnek és/vagy wingbacknek kellene lennie. A maradék három ember Cambiasso, Kuzmanovics és Pereira voltak.

Cuchu: bármilyen példamutatóan is edz, bárhogy küzd, évről évre egyre szignifikánsabban mutatkozik rajta a kor. Nem azzal van gond, hogy esetleg beleszarna (bár volt már erre is példa), hanem egyszerűen lelassult, nem ér oda a szerelésekhez, nem csinál egy sprintet, egy letámadást, manapság már nagyon könnyű lett átjátszani. Kevésbé jönnének ki a hiányosságai, ha mellette nem Álvarez vagy Kuzma kezdene minden meccsen, hanem esetleg valami dinamikusabb arc.

Kuzmanovics: róla az eleje óta tudjuk, hogy védekezésben az alibifocista megtestesítője, de rá is igaz az a kitétel, amit a vice-capitanora írtam: hellyel-közzel hasznos lehetne, ha lenne mellette két emberevő/box-to-box, akik a gürizés nagyobb részét magukra vállalják. Így viszont minél előbb pénzzé kell tenni, ha valóban van csapat, ami kifizet érte 5-6 millió eurót, az első gépre fel kell tenni, és venni kell helyette olyan embert, akit a mai modern foci “megkövetel” (a hírek szerint ez a Sao Paulo focistája, Wellington lesz, de még Taider is beeshet akár).

Pereira: a mantra továbbra is ugyanaz vele kapcsolatban, nem alkalmas a wingback pozícióba. De félő, hogy leginkább sehova. Lassan gondolkodik, gyengécskék a beadásai, könnyen lecselezik, de mellé legalább paraszt néha. Nem látom a kiutat.

Valószínűleg más lenne az egész, ha mondjuk Kovacic és Obi nem lennének sérültek, de korukból adódóan talán ők sem jelentenének állandó megoldást, ezért ide egyszerűen muszáj igazolni minimum két meghatározó játékost, különben lehet akármekkora csodamotivátor Mazzarri, még az Európa Liga sem lesz meg. Ráadásul a nigériaival kapcsolatban talán nem vagyok egyedül, ha kezdem elveszteni a reményt szinte másfél év folyamatos sérülései után… Pedig (ezt is sokat szeretem hangsúlyozni) 2012 tavaszán ő volt talán a legjobb középpályásunk, tisztán emlékszem, hogy a Cesena elleni megpattanós fos góljánál mennyien írták/írtuk, hogy nagyon megérdemelte a március óta tartó konstans jó teljesítménye miatt. A remény hal meg utoljára. Addig viszont ott tartunk, hogy egy fiatal dán és uruguayi beállása után látszott, hogy van középpályánk, végre volt néhány taktikai fault, szerelések, lendületes támadások – más kérdés, hogy egy gólt még velük is sikerült benyelni.

Visszakanyarodva a meccsre: egy ilyen okádék égés után talán nem ildomos pozitívumokat említeni, azonban én mégis megteszem. A legjobbunk magasan Belfodil volt, ha így folytatja, bebizonyítja lassacskán a kétkedőknek, hogy “tud labdát kezelni”, meg még egyet s mást… Egyelőre jobb vételnek tűnik, mint Icardi.

Mellette dicsérhető még Juan Jesus (bár neki volt egy köcsögsége a harmadik gól után), Handanovics, Ranocchia és Jonathan, valamint Laxalt és Olsen is ügyesen mozogtak.

Negatív zónában a már említett emberkék, plusz Chivu(brrr) és Andreolli vannak, utóbbinak szerencséje sincs eddig sajnos.

Az irány nagyon egyértelmű, a feladat adott mindenkinek. Szeptember közeleg.