Új mesterünkkel hosszú és sok dologra kiterjedő interjút készített csütörtökön az Inter-channel, úgy gondoltam, néhány fontosabb rész kiemelést és egy kis kommentárt is érdemel.
Amit mind tudtunk róla: emocionális típus. Sokan (köztük én is) ezért nem szimpatizáltak vele július előtt, ha minden jól megy, ez szépen lassan megváltozik majd. Az óramutogatásról persze leszokhatna ettől függetlenül.
” Számomra nagyon fontos, hogy a a játékosaim személyét is megismerjem, egytől-egyig. Az első benyomásom pozitív volt, mindegyikőjük igazi profi módjára áll a munkához, és feledtetni szeretnék az elmúlt szezont. Biztató kezdet. A foci érzelmekről szól, és ennek fontos aspektusa a motiváció, és úgy vettem észre, hogy ez szerencsére mindenkinél a maximumon van.”
Személyiségéről:
„Én csak saját magam adom. Tizenharmadik éve vagyok profi edző, és azon elvek alapján végzem a munkám, amiket ebben az időszakban kialakítottam. Talán ez abból a szempontból jó, hogy a média pozitív példaként említhet engem, olyannak, aki szerint semmi nincs kőbe vésve. Nem gondolom, hogy túl gyakran tévednék azzal kapcsolatban, amiért felemelem a hangom. Remélem, hogy a játékosaim is elfogadják ezt, és mindent beleadnak majd.”
Céljaival kapcsolatban egy igen fontos szót is beleszőtt a mondandójába, ami valóban kulcs lehet nálunk: idő, vagyis türelem. Az átlag Inter-szurkoló ennek persze fogytán van, vagy már nincs is belőle, de talán most, hogy valóban új csapat épül, ebben a helyzetben kell türelmesnek lennünk. Plusz még ami számít, és az utóbbi években (Mourinho óta gyakorlatilag) hiánycikk: a csapatnak nem volt arculata. Mazzarri ezen hivatott változtatni.
„Tegnap egy szurkoló a Scudettot kérte tőlem, én pedig azt válaszoltam, adjon időt nekem, és elérek odáig. Egy vonatkoztatási pont szeretnék lenni, olyan, aki komolyan veszi a dolgokat, nem csak beszél a levegőbe. Ne felejtsük el, hogy tavaly a csapat a 9. helyen végzett. Az én feladatom, hogy minden egyes szempárban fellobbantsam a tüzet. Azt szeretném, ha az Interem sosem adná fel, azt szeretném, hogy a csapat lelkileg erős és tiszta identitású legyen.”
Kihagyunk egy hagyományos kupát is, ami talán tényleg arra utalhat, hogy Alec komolyan veszi ezt a melót – merné másképp tenni…
„A klub azokat a játékosokat küldte az edzőtáborba, akivel számolhatok a későbbiekben. Először is fel kell mérnem nagyon pontosan az erőnléti állapotukat és a sérülékenységüket. Ismertem már mindenkit ellenfélként, most viszont ennél sokkal többre van szükségem. Két teljes hétre kell ahhoz, hogy mindenkiről pontos képet kapjak, ezért döntöttünk úgy, hogy idén nem veszünk részt a Trofeo TIM-en. Ezen időszak alatt a fiúk technikai és taktikai képzettségére fókuszálok leginkább.”
Bizony, fontos a győztes mentalitás is (ami oly jellemző volt a Napolira), és tök felesleges a levegőbe ígérgetni:
„Azt kell belenevelnem mindenki fejébe, hogy az Inter képes minden meccset megnyerni minden egyes ellenféllel szemben. Fontos, hogy mindig fel legyen építve a játékunk, és ezt az edzőnek kell biztosítani. Mindig elértem a célt, amit kitűztem magam elé, de én mindig a következő meccsel, és a 3 pont begyűjtésével foglalkozom, éppen ezért nem szeretnék kijelenteni semmit azzal kapcsolatban, hol fogunk végezni. Nem is lenne annyira komolyan vehető tőlem azok után, hogy májusban a kilencedik helyen végzett a csapat.”
A „Mazzarri-fociról”:
„Néhány kisebb dolgot már nagyon gyorsan láthatnak, de a komolyabbak és a jó foci kicsit később jön. Nem egy héten vagy tíz napon belül, de jönni fog. Minden azon fog múlni, a játékosok hogy reagálnak a módszereimre. Ne felejtsük el, még csak két napja edzünk, az első „igazi” tréning pedig még csak ma volt először.”
Az utolsó mondatai a Fantantonio-szituról, mindenki döntse el a maga vérmérséklete szerint, kinek hisz. Én Walternek.
„Cassanoról már kiadtam egy közleményt, és nem kívánok többet mondani vele kapcsolatban, habár tudtam, hogy még fogok kérdést kapni a dologról. Amit mondtam, az az igazság. Tisztelem mindenki véleményét, de a tények önmagukért beszélnek, persze az emberek ettől gondolhatnak és mondhatnak bármit. Ami inkább számít nekem, hogy 100-ból 99 ember úgy gondolja, mint Zanetti. A volt játékosaim mind tudják, hogy látom a dolgokat, hogy szervezem meg a csapataimat és hogy dolgozom. Megtiszteltetés, hogy egy véleményen vagyunk Zanettivel.”
A két csatártehetségünkről is szólt, akik egyelőre igencsak megosztják az interes társadalmat. Én azon szűk körbe tartozom, aki mindkettejüknek nagyon örül – főleg tudva a végső árukat.
„Óriási potenciál van bennük, de ha ki szeretnének teljesedni egy ilyen igényes környezetben, egy ilyen történelemmel bíró klubbal, akkor a személyiségük fejlődésére is nagy hangsúlyt kell fektetniük. Adok nekik támaszkódokat és elmondom nekik, szerintem hogyan és miben fejlődhetnek sokat. Amit kérni szeretnék viszont, az a türelem. Időbe telik egy játékos fejlődése, később látjuk meg, topjátékosokká válhatnak -e ők az Internél.”
Talán a legsarkalatosabb pont: a formáció. Egyszerűen én Gasperini (Zaccheroni?) óta irtózom a háromvédős rendszertől, holott tudom, hogy voltak/vannak csapatok, akik nagyon sikeresen művelték ezt, és minden azon múlik, megvannak -e hozzá a megfelelő játékosok. Nos úgy tűnik(!), idén meglesznek, így én is kezdek belenyugodni a dologba, és elkezdtem bízni az új mesterben. Nagyon.
„A 3-4-3 és a 3-4-1-2 azok a szisztémák, amiket már nagyon régóta használok, és akár hetente is váltogatok a meglepetés ereje miatt. A Napolinál pedig előfordult, hogy 4-3-3-ra váltottam meccs közben. Ez az a három formáció, amit alkalmazok, de egyszerre csak egyet gyakoroltatok a játékosaimmal, hogy legyen idejük alkalmazkodni. Vannak különböző „ellentaktikáim” is, ha vetélytársaink alkalmazkodnak hozzánk. Tavaly kilenc meccset nyertünk zsinórban a felállás megváltoztatása után. A modern futballban folyamatosan tanulnod és fejlődnöd kell ahhoz, hogy ne érjen váratlanul, ha változtatnod kell valamin.”
A keret mélységéről egy picit sejtelmesen, mindenki tudja mi a főmondat, és az pár napon belül meg lesz oldva Islával.
„Az átigazolásokkal nem foglalkozom. Ettől a délutántól láthatják, minden posztra van két játékosunk, persze van köztünk sok fiatal, de ettől függetlenül ennek elégnek kell lennie a Serie A-ra. Ahogy korábban is említettem, talán még a szélső posztra fogunk igazolni valakit. Ahogy megismertem a keretet, el fogom mondani, miben fejlődhetünk, de jelenleg papíron kész a csapat.”
És végül Kovacicról, akivel kapcsolatban úgy tűnik, sokak „álma” fog valóra válni, vagyis Maz bácsinál valószínűleg nem regista lesz.
„Eddig még ugye nem ismertem közelebbről, úgyhogy először neki is meg kell állapítanom a potenciális erősségeit és gyengéit. Az biztos, hogy egy ilyen tehetségű játékosnak közel kell játszania a kapuhoz, és a pálya kulcspontjain kell kihasználni a képességeit. Egy dolog, amiben biztos fejlődnie kell: a labda nélküli támadó mozgások.”
Engem maga mellé állított, remélem, nem korai hurráoptimizmus részemről.