Hősi eposz – így is

Még kapargatom magam, ezek után nagyon nehezen találom a megfelelő szavakat. Összejött az a forgatókönyv, amire talán a legvérmesebbek sem számítottak közülünk, így pedig tán még egy-egy könnycsepp is megjelent a szemünk sarkában… Igazságtalanság. 

Úgy látszik, nekem mostanában ezek a meccsek “jutnak”. Ismét egy nem várt, mindenki számára elképzelhetetlen feltámadásról írok, de ez még a cataniai hőstettnél is nagyobb hatással van rám. Valószínűleg azért, mert itt végül megmaradt a felemás érzés a kiesés miatt.

Stramaccioni kevés helyen pihentetett ismét, de azokon a posztokon időzített bombákat élesített, gondoltuk páran. Nagyon nem így lett. Gyakorlatilag elejétől végéig az Inter akarata érvényesült, hiába voltak időszakok, amikor birtokolgatta a labdát a Spurs, nem igazán tudott vele mit kezdeni. Már-már hajazott kicsit 2009/2010-re. Ahogy a győzelem magabiztossága is, egyedül a továbbjutás nem.

Ismét kaptunk egy kis visszaidézést a nem is oly régmúltból. Csak kapkodtuk a fejünket a remek középpályás-védekezéseket, a területek lezárását, a gyors és hatékony kontrákat látva, valahogy minden meseszerű volt (mivel az égvilágon semmilyen jel nem utalt rá), és sajnos túl szép is, hogy igaz legyen. Pedig Cambiasso lábában és Ranocchia fejében benne volt az is, hogy most épp ne tudjak írni, és valami egész más helyen gyújtsak be a hálószobám helyett…

A tipikus lózungot el lehet  sütni: 120 perc alatt megjártuk a mennyet és a poklot is, ám végül sajnos csak annyit mondhatunk: ááájjjj, bazze, de jó lett volna…! Ellőnék még egyet a Best of közhely legjobbjaiból: erre a győzelemre lehet építeni, és ha ez nem ad egy mentális lökést, akkor semmi. Az Inter-szív ismét megdobbant, jó lenne, ha ilyen hevesen verne május közepéig…

Pontozás:

Handanovics – Talán a gólban egy nagyon picit benne volt a középre ütött labda miatt, de megint bőven kompenzált a kijövetelekkel és a többi védésével. Rajta sem múlt. (6,5)

Jonathan – Minden kétséget kizáróan a legjobb interes meccse volt, ha másfél éve hasonlót nyújtana, szegény anyukája biztosan nem csuklott volna annyit. A január óta látható Pereira- és Nagatomo-teljesítményeket mind verte a maival. (7)

Juan Jesus – Ma a Terminátor-énjét vette elő, volt néhány felesleges keménykedése, de inkább a fontos és magabiztos szerelések jellemezték. Ékkő, de csiszolni kell. (7)

Chivu – A szezon legjobb játékát vette elő ő is, hogy honnan, nem tudom. Fizikálisan és mentálisan is a topon volt, egy rossz szó nem érheti ma. (na jó, volt néhány vakvilágba elpasszolt labdája) (7)

Zanetti – Nincsenek jelzők. Sokan megpróbálták átjátszani, senkinek sem sikerült – ma sem. (7,5)

Gargano – A szokásos hektikus játék jellemezte, ha egy picivel kevésbé lenne szertelen, ha a technikája finomabb lenne, semmi gond nem lenne vele. Túl sok a ha. (6)

Kovacic – Klasszis lesz, minden kétséget kizáróan. És igen, ezen a poszton. Remélhetőleg nem súlyos a sérülése, mert nagy szükség lesz rá a bajnokságban is. (7)

Cambiasso – Szorosan Ranocchia és Palacio mellé zárkózott az “idény legjobbja” címért folytatott harcban. Bár 70-80 perc után elkészült, kitette szívét-lelkét, de ha a 93. percben nem úgy történik, ahogy… (7)

Guarín – Az egyetlen, akit ma egyértelműen csak elmarasztalni lehet. Elég az egyik kezem arra, hogy összeszámoljam a jó megmozdulásait, botrány, amit hetek óta művel. Padra vele! (5)

Cassano – Ő sem volt még jobb kék-feketében, a köcsögölés helyett azzal kell foglalkoznia, hogy konstans ilyesmi maradjon a teljesítménye és a mentalitása. (8)

Palacio – Természetesen Kozsónál sem kell fukarkodni a dicsérő szavakkal, tarthatatlan volt ő is Vertonghenéknek, és ha… Tudjátok. (7,5)

Álvarez – A varázsütés ugyanúgy hatott, mint a többiekre, végre ki lehet mondani, hogy nagyon jól játszott(7)

Benassi – Kissé szürkébb volt dús hajú barátunk, sajnos a mindent eldöntő momentumban benne volt azzal az egyensúlyvesztéssel, láttunk már ennél jobb produkciót tőle. És még fogunk is. (5,5)

Ranocchia – Középcsatárként kapott pár percet, a 4. gólban benne volt, és az ötödikben is “benne lehetett volna”, gólszerzőként… (-)

Stramaccioni – Valamit tud. Lehet, még nem eleget. És az is lehet, hogy nem az Internél fogjuk meglátni, mik is a képességének határai. Mindenesetre eggyel több meccs van most már, amiért örökre a szívembe zártam. Sajnálni fogom a távozását, bármikor is legyen. Ma tökéletes volt a taktika, a mentális felkészítés, minden. Állandósítani kellene valahogy. (7,5)