A 2011/2012-es szezon tovaszállt, néhány mondatban felidézem, milyen tortúrát is kellett nekünk, szegény kék-fekete szívűeknek átélnünk…
Találgattunk ám eleget a felkészülési időszak kezdetekor… Jó döntés Gasperini? Ha már egyszer idehoztuk, igazolunk az ő kénye-kedve szerint? Ha nem lesznek meg az emberei, lesz olyan alkalmazkodó, hogy nem a háromvédős rendszert játszatja? Nos, a válaszokat igen hamar megkaptuk: nem, nem és nem. Egy teljes előszezon, 3 bajnoki, egy Szuperkupa és egy BL-meccs ment rá erre a szerencsétlenkedésre, aminek végén már mindannyian pokolba kívántuk szegény Pongrácz dokit. A barátságos meccseken azért néha-néha próbálkoztunk a négyvédős rendszerrel, de az alap az maradt, amire nem volt meg a játékosanyag. A Milan ellen, védekezőbb felfogással még úgy látszott, lehet jövője a dolognak, produkáltunk egy egész jó első félidőt – onnantól kezdve viszont minden összeomlott, sorban kaptuk a nagyobbnál nagyobb sallereket. Moratti a novarai pokol után unta meg a perecüzemet, azonnali hatállyal menesztette – minden idők legrosszabb teljesítményű Inter-edzőjeként – Gaspersont, aki a becenevére nálunk még véletlen sem szolgált rá. Jó-jó, például Eto’o eladása nagyban hozzájárult a gyors bukáshoz, ahogy az ‘érdekes’ igazolásaink (Jonathan, Álvarez – ismeretlen dél-amerikaiak, Forlán – leszállóágban lévő volt klasszis, Poli – komoly sérüléssel küszködő tehetség, Zárate – ?) sem azt sugallták, hogy itt világot fogunk megváltani, de ami sok az sok.
Elnökünk villámgyorsan behúzta Claudio Ranierit, aki ugyancsak sokakból ellenérzést váltott ki, de inkább a múltja, mintsem a taktikai rátermettsége miatt. A kezdet még viszonylag bíztató volt a Bologna és a CSZKA elleni meccsekkel, utána viszont a rapszodikus teljesítmény mintaképét láthattuk: Serie A – lejtmenet (ekkortájt érte el Principe a mélypontját), BL – sima továbbjutás. Egészen a Cagliari milánói látogatásáig. Onnantól sikerült produkálni azt a szériát(közte egy heroikus Milan-veréssel), ami miatt elkerültünk a kieső helyek környékéről, és amiért néhány vérmesebb szurkoló még a bajnoki címet sem látta elveszettnek. Szó mi szó, valamelyest tényleg közeledtünk a Juve-Milan duóhoz, de a reményeinket hamar lelohasztotta a csapat. Vagy a sérülések. Vagy Tinkerman. Netán Motta eladása, Coutinho kikölcsönzése. Egyre megy. Jött a rideg valóság, az idény elejét idéző undorító nyeretlenségi széria, kiesés előbb a kupából, utána a BL-ből (utóbbiból nem akármilyen körülmények között), és az a rohadt keserű szájíz a kilátástalanabbnál kilátástalanabb meccsek után. Sejthető volt, hogy ezt bizony nem ússzuk meg újabb edzőváltás nélkül, a Presidente húzta-halasztotta, amíg csak lehet(?), de volt egy pont (a Juventus elleni idegenbeli ruha, ahol megjegyzem, hosszú idő után látszott a fény az alagút végén – legalábbis játékban), amikor már nem játszhatott tovább a szurkolók idegeivel. Mondjuk sokak szerint az a bizonyos húr már előbb elpattant…
Ekkor márciust írtunk, és elérkeztünk az idény talán legörömtelibb pillanatához, amikor is a karmesteri pálcát a Primaverától ‘felkerült’ Andrea Stramaccioni kapta kézbe. Nem, még véletlenül sem állítom, hogy egy világmegváltó került volna a csapat élére, szó sincs róla. De rengeteg apró pozitív momentum volt az utolsó meccseken, s ezek alapján joggal reménykedhetünk a jövőbe tekintve . Persze, becsúszott két csúnya vereség (mindkettő előnyről), viszont volt egy olyan Derby, amit valószínűleg soha életemben nem fogok elfelejteni, és abban a győzelemben (is) vastagon benne volt a fiatal sármőr. Emellett a tavasz visszaadott nekünk egy olyan Diego Militot, akit nagyjából 09/10 óta nem láttunk, és akit ebben az időszakban csak napjaink két leghájpoltabb (csodálatos szó) játékosa, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo előzött meg gólszerzésben. Gondolta volna ezt valaki?
Jöhetnek ilyenkor a szokásos, elcsépelt szavak, de most valóban igaz minden betű: hosszú, idegőrlő idény volt ez, valahogy a treble-season mintha gyorsabban telt volna… Hullámvasút volt ez a köbön, folyamatos sakkozás a tabellán, szidtunk ezt, éltettünk azt, pokolba kívántuk emezt, mennybe emeltük amazt. Sok-sok év után sajnos készülhetünk, hogy a szezon érdemi része már augusztus elején elkezdődik számunkra. Csak nehogy úgy járjunk, mint tavaly a Roma…