Pótoltunk. A Friuliban. Szerda délután. Kellemesen csalódtunk. Hogy miért? Hajtás után fejtegetek néhány sort.
Az újdonsült (veretlen) mesterünk tökéletesen hű ahhoz az állításhoz, amit kinevezésekor mondtak-írtak vele kapcsolatban. Ez nem más, mint egy manapság divatos kifejezés, a ’taktikai flexibilitás’. Ötödik meccs, harmadik játékrendszer, ezúttal a karácsonyfa volt a soros, vagyis a 4-3-2-1, Nagatomoval, Ranocchiával, Guarínnal, Sneijderrel, Álvarezzel és a mostanság megszokott nevekkel a fedélzeten. Capitano és Chivu sérülés miatt volt maródi, míg az „uruguayi Nowitzkit” pihentette (hehe) Stramaccioni, így az idegrendszerünk is megpihenhetett – e meccs erejéig mindenképp.
Nem merném kijelenteni, hogy Lewis Hamiltonhoz hasonlóan lőttünk ki, inkább Mark webberesre sikeredett az eleje, rögtön szidkozódhattunk is néhány sort az első percekben, a célszemélyek Rano és Maicon voltak. Kaptunk egy kis hidegzuhanyt, na. Ám még földet sem ért a fröcsögő nyál, ami a szánkat hagyta el a kapott gól után, máris egyenlítettünk Sneijder bombájával erőtlen lövésével (nem tartom valószínűnek, hogy Handa jól aludt). Ez az esemény mintha megváltoztatta volna alapjaiban a dolgokat, a kezdeti idegesség tovaszállt, mi birtokoltuk a labdát, és ha nem is brutálisan támadtunk, de nyomást gyakoroltunk az Udinesére. Wes második gólja (remélem emlékszik mindenki, melyik szalagot fűzték be újra a srácok) tökéletesen illett a meccs alakulásába, ahogy Álvarez kontratalálata is, ezzel szemlátomást padlóra kerültek vendéglátóink. Rocky Ricky bevitte azt a bizonyos megrendítő pofont.
Szünet után nem változott nagyot a játék képe, mi tökéletesen megnyugodtunk (na jó, néha talán túlságosan is), az Udinese meg cséphadaró módjára próbált előrejönni, néhány veszélyes szitu kialakult ugyan a kapunk előtt, de az erőtlenség és a pontatlanság jobban szemet szúrt a tőlük. Nem beszélve arról, hogy végig az volt az érzésem, ez a meccs kontroll alatt van – az talán túl sok lett volna a jóból, ha az egyik ígéretes kontránkból még ki is ütjük őket.
Jöjjön az elmaradhatatlan pontozás:
Júlio César – A gólnál talán a kezét felemelhette volna, urambocsá’ még egy vetődés sem lett volna szégyenteljes. Ettől eltekintve hozta a tutit, és még ziccert is védett, nagy kritika nem érheti. (6)
Maicon – Most nem a beleszarós énjét vette elő, mindjárt meg is lett az eredménye, még ha a kapott gólban benne is volt. Ennél rosszabb meccse ne legyen. (6)
Lúcio – Szinte hibátlan az elejétől a végéig, a szólók elmaradtak – végre. (6,5)
Ranocchia – Rögtön egy óriási baromságot csinált kezdéskor, de szerencsére nem kellett végig köpködni, összekapta magát emberesen, felnőtt a feladathoz. (6)
Nagatomo – Ugyancsak hibával startolt, de ő Béka Bandinál is meggyőzőbb volt utána, a védekező- és a támadómunkáját sem érheti panasz. (6,5)
Guarín – Rengeteg labdaszerzés, hasznos mezőnymunka, gólpassz. Néha ugyan picit lomhának, könnyelműnek tűnt, de összességében abszolút pozitív az összkép nála. (6,5)
Sztankovics – A mostanság megszokott formája jött elő, jól lavírozgatott hátravont irányítóként, még ha túl sok labdát nem is szerzett. Kapott egy jogtalan sárgát is a takony Pinziről. (6)
Cambiasso – Hihetetlenül szürke volt, egy-két szerzett, meg néhány elszórt labda, ami beugrik tőle. Ezt a teljesítményt Poli simán übereli. (5,5)
Álvarez – A legfinomabb szó rá a rapszodikus. Megfigyelhető, ha egy picit is szorult helyzetbe kerül, a legritkább esetben tudja megjátszani a lasztit(persze a góllal pont rámcáfol, de kb. az volt az egyetlen ilyen szitu), ellenben ha van területe, elég pontosan passzol, és lehet is rá számítani a támadásépítésben. Az osztályzatát a gólja és az első gólban való részvétel menti meg. (6)
Sneijder – Valami ilyesmire gondoltunk tavaly nyáron, amikor mindannyian könyörögtünk a maradásáért. Ha ilyen formában marad az utolsó meccsekre, biztosan nem leszünk szomorúak (7)
Milito – Ma Ricky volt pepitában, neki a két gólpassza javít a pontján, amivel azért megint csak oroszlánrészt vállalt a győzelemből. (6)
Obi – Lődörgött egy szűk félórát a pálya különböző pontjain, jelzem, nem haszontalanul. (6)
Zárate – Becserélték, nemigen vettem észre. (-)
Poli – Stabil kezdőnek kellene lennie. (-)
Stramaccioni – A karácsonyfa maximálisan bejött, a két támadó középpályás szállította a gólokat. Kirakta Forlánt, jókor, jó helyre cserélt… Egyszerűen csípem! Tudom, nagyon korai még ezt leírni, de én már csak ilyen vagyok: bizalmat kellene szavazni neki jövőre. (7)
Summa summarum, bár meccs előtt valamiért biztosra éreztem, hogy nyerünk, de azért sokunknak nem várt szép délutánt szereztek a srácok, és ezzel újra okot adtak arra a rohadt reménykedésre… Igen, kedves szurkertársak, 3 pontra a harmadik hely, aranylábúink pedig bemézezték ismét az előttünk lévő madzagot. Jósolni nem merek, csak bízom benne, hogy hasonló marad a játék és a hozzáállás, és akkor…